Adatok
| Származási hely: | Kína |
|---|---|
| Magasság: |
kan 15.00-23.00 cm
szuka 15.00-23.00 cm |
| Súly: |
kan -5.00 kg
szuka -6.00 kg |
| Szőrzet: | Kettős szőrzet, hosszú, egyenes, dús, elálló fedőszőrrel ás vastagszálú, puha aljszőrrel. |
| Szín: | Minden szín és jegy megengedett, fekete maszk előfordul. Nem lehet albínó vagy májszínű. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A T’ang dinasztia, azaz a VIII. század óta ismertek törpekutyák Kína területén. A babonás időkben ezeknek a kutyáknak „rettenetes” oroszlánszerű kinézete, mint amilyen a Fu-kutya volt, arra szolgált, hogy elűzze a rossz szellemeket. A pekingi sokféle néven volt ismert: Lion dog, azaz oroszlánkutya (akárcsak közeli rokonai, a lhasa apso és a shih-tzu), Sun dog (azaz napkutya (a nagyra értékelt aranyszín miatt) és Sleeve dog (azaz ujjas kutya, mivel elég aprócska a mérete ahhoz, hogy a bő ujjú kínai köntösökben tudják cipelni).
A fajta népszerűsége Kínában 1821 és 1851 között érte el tetőpontját, Tao Kuang idején, ekkor a legkiemelkedőbb és legtöbbre értékelt kutyákról leírást készítettek az ún. Imperial Dog Book számára, megemlítve előnyeiket. Az uralkodói palotákban százával éltek pekingik és 4000 eunuch volt kirendelve csak a királyi kutyák szolgálatára, a tenyésztés felügyeletére. A nemesség tagjain kívül senki számára nem volt megengedett, hogy pekingi palotakutyát birtokoljon, a lopást halállal büntették. Bizony, ezek a kutyák csak a palota területét ismerték, a kényeztetést és a szeretgetést.
Az áttörés és a nyitás Európa felé 1860-ban történt, amikor is Pekinget a britek elfoglalták. Ekkor a királyi család utasítást adott a királyi ebek kiirtására, nehogy egyetlen is idegen kézbe kerüljön. Azonban négy kutyácskát találtak a császár nagynénjének palotájában, ezek az ebek pedig Angliába kerültek, egyikük egyenes Viktória királynőhöz, ajándékként. Találtak további pekingiket is az országban, ezek mindegyike a szigetországba került, ahol tenyésztésük folytatódott és idővel népszerűségük nőtt.
Eredet és történet
A T’ang dinasztia, azaz a VIII. század óta ismertek törpekutyák Kína területén. A babonás időkben ezeknek a kutyáknak „rettenetes” oroszlánszerű kinézete, mint amilyen a Fu-kutya volt, arra szolgált, hogy elűzze a rossz szellemeket. A pekingi sokféle néven volt ismert: Lion dog, azaz oroszlánkutya (akárcsak közeli rokonai, a lhasa apso és a shih-tzu), Sun dog (azaz napkutya (a nagyra értékelt aranyszín miatt) és Sleeve dog (azaz ujjas kutya, mivel elég aprócska a mérete ahhoz, hogy a bő ujjú kínai köntösökben tudják cipelni).
A fajta népszerűsége Kínában 1821 és 1851 között érte el tetőpontját, Tao Kuang idején, ekkor a legkiemelkedőbb és legtöbbre értékelt kutyákról leírást készítettek az ún. Imperial Dog Book számára, megemlítve előnyeiket. Az uralkodói palotákban százával éltek pekingik és 4000 eunuch volt kirendelve csak a királyi kutyák szolgálatára, a tenyésztés felügyeletére. A nemesség tagjain kívül senki számára nem volt megengedett, hogy pekingi palotakutyát birtokoljon, a lopást halállal büntették. Bizony, ezek a kutyák csak a palota területét ismerték, a kényeztetést és a szeretgetést.
Az áttörés és a nyitás Európa felé 1860-ban történt, amikor is Pekinget a britek elfoglalták. Ekkor a királyi család utasítást adott a királyi ebek kiirtására, nehogy egyetlen is idegen kézbe kerüljön. Azonban négy kutyácskát találtak a császár nagynénjének palotájában, ezek az ebek pedig Angliába kerültek, egyikük egyenes Viktória királynőhöz, ajándékként. Találtak további pekingiket is az országban, ezek mindegyike a szigetországba került, ahol tenyésztésük folytatódott és idővel népszerűségük nőtt.
Egészség
Átlagéletkora 10-12 év.
Pekingi palotakutyáknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: brachycephal felsőlégúti szindróma (brachycephal fajtájú kutyáknál a felső légutak veleszületett szűkülete miatt fellépő légúti anomáliák), szívrendellenességek, patella luxatio (térdkalács ficam), trichiasis (rendellenes pozíciójú szempilla) és ulcerative keratitis (fekélyképződéssel járó szaruhártyagyulladás).
Személyiség
Bájos, kedves és bizony makacs és független kutya a pekingi. Bátor, de sosem agresszív. Egyetlen feladatának az életben azt tartja, hogy gazdájának szeretetet és társaságot nyújtson. Ez a fajta hajlamos arra, hogy egyetlen személyhez kötődjön igen szorosan. Bár igazi sármőr, a kölyökkortól való szocializáció nagyon fontos, mivel hajlamosak a más állatokkal és gyerekekkel szembeni féltékenységre.
Küllem és ápolási szükségletek
A kettős szőrzet napi rendszerességű ápolást igényel. Ki kell kefélni és fésülni, különös figyelemmel a hajlatokra. A hátulsó végtagok belső felén a szőrzet nagyon sűrű, itt igencsak gyakran bújnak meg csomók. Száraz sampon rendszeres használatával a hosszú bunda mindig tiszta és jó illatú lesz. Az arcot napi több alkalommal érdemes áttörölni egy nedves kendővel, így eltávolítva a redőkből a szennyeződést.
Mozgás
Mivel a megrövidült pofa miatt a pekingi szuszog és horkol, a megerőltető mozgás nem egészséges a számára. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kell elvinni sétálni, sőt, kifejezetten szüksége van a rövid, kellemes, de nem megerőltető sétákra. Szereti felfedezni a környezetét, ismerkedni az emberekkel, játszani a gazdával, de a legnagyobb öröm számára, ha követheti szeretteit mindenüvé a házban.
Nevelés
Mivel története során mindig is elkényeztetett luxus eb volt, a pekingi ma sem vágyik másra, minthogy hűséges társa lehessen gazdájának. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alapvető dolgokat ne kellene megtanulnia. Kissé nehézkes lehet rávenni, hogy megtanuljon és megtegyen dolgokat, de kellő türelemmel és sok-sok dicsérettel, jutalommal célt lehet érni. A kölyökkortól zajló szocializáció elengedhetetlen.
Etetés
Mivel mindig is elkényeztetett kedvenc volt, a pekingi igencsak válogatós fajta, igényeit nem könnyű kielégíteni. Kiváló minőségű és korának megfelelő tápot érdemes tálalni, azt is napi több adagra elosztva, „megspékelve” egész kevés olyan falatkával, amit nagyon szeret.