Adatok
| Származási hely: | Anglia |
|---|---|
| Magasság: |
kan 35.00-35.00 cm
szuka 33.00-33.00 cm |
| Súly: |
kan 6.00-7.00 kg
szuka 6.00-7.00 kg |
| Szőrzet: | Két típus van: drótos és sima. Mind a két változat kettős szőr, kemény, testhez simuló, sűrű fedőszőrrel, illetve a drótos változatnál drótos, kemény, sűrű fedőszőrrel és rövid, sűrű aljszőrrel. |
| Szín: | Teljesen fehér vagy túlnyomórészt fehér, cser, sárga vagy fekete jegyekkel. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A parson russel terrier Dél-Angliában alakult ki, az 1800-as évek végén azzal a céllal, hogy a rókavadászatokat segítse. Nevét az után az ember után kapta, aki a típus kialakításán dolgozott. Parson John „Jack” Russel tiszteletes elkötelezett vadászember volt, akinek terrierjei nem csak űzték a rókát, de kihozták az odújából is, így a vadászat folytatódhatott.
A parson russel elsősorban az old English white terrier (egy mára már kihalt fajta) és a manchaster terrierhez igen hasonló black and tan terrier keresztezésének eredménye. A tiszteletes álma egy olyan kutya volt, amely képes a rókával lépést tartani, azaz lábai elég hosszúak ehhez, mellkasa erős, de kompakt, így be tud férkőzni a róka odújába, és elég erős ahhoz, hogy megragadja és kihozza onnan a zsákmányt, valamint kellően szenvedélyes és intelligens.
Mikor a tiszteletes terrierjei igazolták „szülőatyjuk” elképzeléseit, hihetetlenül népszerűek lettek. A fajta hamarosan a lovak mellett találta magát, gazdáját nem csak a vadászatokra, de a városi sétákra is kísérve.
Idővel a fajtán belül kialakult variáció oda vezetett, hogy kettéválasztották a fajtát méret és súly szerint. Napjainkban a hosszabb lábú, erősebb felépítésű kutya parson russel terrier néven ismert, míg a rövidebb lábú, kissé hosszabb típus a jack russel terrier nevet viseli.
A mai parson russelek ugyanolyan szenvedélyes vadászok, mint az őseik, bár a városban ugyanúgy otthon érzik magukat, mint a vidéki élet keretei között.
Eredet és történet
A parson russel terrier Dél-Angliában alakult ki, az 1800-as évek végén azzal a céllal, hogy a rókavadászatokat segítse. Nevét az után az ember után kapta, aki a típus kialakításán dolgozott. Parson John „Jack” Russel tiszteletes elkötelezett vadászember volt, akinek terrierjei nem csak űzték a rókát, de kihozták az odújából is, így a vadászat folytatódhatott.
A parson russel elsősorban az old English white terrier (egy mára már kihalt fajta) és a manchaster terrierhez igen hasonló black and tan terrier keresztezésének eredménye. A tiszteletes álma egy olyan kutya volt, amely képes a rókával lépést tartani, azaz lábai elég hosszúak ehhez, mellkasa erős, de kompakt, így be tud férkőzni a róka odújába, és elég erős ahhoz, hogy megragadja és kihozza onnan a zsákmányt, valamint kellően szenvedélyes és intelligens.
Mikor a tiszteletes terrierjei igazolták „szülőatyjuk” elképzeléseit, hihetetlenül népszerűek lettek. A fajta hamarosan a lovak mellett találta magát, gazdáját nem csak a vadászatokra, de a városi sétákra is kísérve.
Idővel a fajtán belül kialakult variáció oda vezetett, hogy kettéválasztották a fajtát méret és súly szerint. Napjainkban a hosszabb lábú, erősebb felépítésű kutya parson russel terrier néven ismert, míg a rövidebb lábú, kissé hosszabb típus a jack russel terrier nevet viseli.
A mai parson russelek ugyanolyan szenvedélyes vadászok, mint az őseik, bár a városban ugyanúgy otthon érzik magukat, mint a vidéki élet keretei között.
Egészség
Átlagéletkora 13-16 év.
Parson Russel terriereknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: cerebellar ataxia (kisagyi egyensúlyzavar), veleszületett süketség és Perthes-kór (aszeptikus combcsontfej elhalás).
Személyiség
A bátor parson russel áll elébe a kihívásoknak, de bármilyen játéknak is. Ha éppen lefoglalja a vadászat, nem ismer félelmet, képes önállóan gondolkodni és döntést hozni, otthon pedig elbűvölő társ, mely örömmel vesz részt a család bármely tevékenységében.
Nem fél attól, hogy kikövetelje magának a figyelmet, szeret az események középpontjában lenni, ám soha nem civakodó vagy zavarodott más emberek vagy állatok között. Intelligens, mókás eb, kifejezetten élénk, kiváló társ, aki örömmel osztozik akár a kalandokban is gazdájával.
Küllem és ápolási szükségletek
A sima szőr sűrű, tapintásra kemény, és bizony elég erősen hullik. Tisztán és fényesen tartható egy gumikefével. A drótos szőrzetet trimmelni kell. A nyírás nem a legjobb megoldás, bár tény, hogy gyorsabb, de puhítja a szőrzetet.
Mozgás
A parson akkor boldog, ha nagyokat sétálhat az erdőben, ahol vadászösztöne feléled. Szimatolhat kedvére, akár minden lyukat és odút örömmel vizsgál meg, akárcsak a letört ágakat. Aktív és élénk, az alkalmi séta nem elégíti ki igényeit, sem mentálisan, sem fizikálisan nem stimulálja.
Nevelés
Nem csak intelligens fajta, de igencsak önfejű és önálló gondolkodású is. Nevelés közben erősen figyelni kell, hogy fenn tudja tartani a gazda érdeklődését és motiváltságát. A rövid ideig tartó, rendszeres foglalkozások a legcélravezetőbbek. A kölyökkorban elkezdett szocializáció elengedhetetlenül fontos.
Etetés
Imád enni, így a súlyára igencsak ügyelni kell. Mivel mozgékonysága miatt sok energiára van szüksége, kiváló minőségű, korának megfelelő táppal kell etetni.