Adatok
| Származási hely: | Oroszország |
|---|---|
| Magasság: |
kan 66.00-77.00 cm
szuka 64.00-73.00 cm |
| Súly: |
kan 36.00-65.00 kg
szuka 36.00-65.00 kg |
| Szőrzet: | Kettős szőr, kemény, durva, sűrű fedőszőrrel és sűrű, puha aljszőrrel; durva, kefeszerű szakáll és bajusz. |
| Szín: | Fekete; fekete szürke szálakkal. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
Az 1930-as években egy Moszkva külvárosában székelő katonai kennel, a Vörös Csillag nagy munkába kezdett egy nagyméretű, munka terrier kialakítása céljából, mely aktív részese lehet a biztonsági erők munkájának.
A kennel nem volt más, mint a központi katonai kutyakiképző iskola, melynek elsődleges feladata katonai és rendőri célokra, járőrszolgálatra és a különféle objektumok védelmére alkalmas kutyák kitenyészése és felnevelése. Tisztavérű állatokat találni nem volt könnyű ebben az időben, mivel a szovjet forradalom igencsak megtizedelte a tenyészeteket. A két világháború szintén hátráltatta a tenyésztési programot, de a második világháború után már lehetőség nyílt arra, hogy a Vörös Csillag kennel minőségi kutyák importjába kezdjen – különösen, hogy jóvátételként temérdek kutyát vittek magukkal Németországból -, melyek segítettek az új fajta megteremtésében.
A G. P. Medvegyev vezette munka során óriás schnauzereket kereszteztek airedale terrierekkel, rottweilerekkel, valamint egyéb munka fajtákkal, hogy megalkossák az orosz fekete terriert. Igazából összesen 17 fajta közreműködésének eredménye ez a nagy, agilis, kemény és mindenféle időjárási körülménynek ellenálló kutyafajta. Magára a küllemre vonatkozóan kezdetben nem voltak konkrét előírások, sokkal inkább a jellem és a munkaalkalmasság számított. Talán egyetlen küllemi elvárás fogalmazódott meg: A kialakítandó fajta legyen fekete. Az orosz fekete terriereket 1956-ig kizárólag a katonai rendőrség használta, majd átengedték tenyésztésüket a privát tenyésztőknek.
Maga a név megtévesztő, hiszen az orosz fekete terrier nem igazi terrier, sőt, kialakításában igencsak kis szerepet kaptak a terrierfajták. Ráadásul ekkor még két szőrváltozat volt ismert, a rövid- és a hosszúszőrű. Az előbbit a hivatalos szervek, az utóbbit a civilek kedvelték jobban, mivel azt elegánsabbnak tartották.
Az első hivatalos fajtastandardot a Vörös Csillag kennel alkotta meg, melyet több alkalommal átdolgoztak, mígnem az FCI 1984-ben elfogadta. Az orosz fekete terrier sokoldalú munka- és őrkutya, mely minden, az orosz földön megtalálható szélsőséges körülménnyel szemben ellenálló.
Eredet és történet
Az 1930-as években egy Moszkva külvárosában székelő katonai kennel, a Vörös Csillag nagy munkába kezdett egy nagyméretű, munka terrier kialakítása céljából, mely aktív részese lehet a biztonsági erők munkájának.
A kennel nem volt más, mint a központi katonai kutyakiképző iskola, melynek elsődleges feladata katonai és rendőri célokra, járőrszolgálatra és a különféle objektumok védelmére alkalmas kutyák kitenyészése és felnevelése. Tisztavérű állatokat találni nem volt könnyű ebben az időben, mivel a szovjet forradalom igencsak megtizedelte a tenyészeteket. A két világháború szintén hátráltatta a tenyésztési programot, de a második világháború után már lehetőség nyílt arra, hogy a Vörös Csillag kennel minőségi kutyák importjába kezdjen – különösen, hogy jóvátételként temérdek kutyát vittek magukkal Németországból -, melyek segítettek az új fajta megteremtésében.
A G. P. Medvegyev vezette munka során óriás schnauzereket kereszteztek airedale terrierekkel, rottweilerekkel, valamint egyéb munka fajtákkal, hogy megalkossák az orosz fekete terriert. Igazából összesen 17 fajta közreműködésének eredménye ez a nagy, agilis, kemény és mindenféle időjárási körülménynek ellenálló kutyafajta. Magára a küllemre vonatkozóan kezdetben nem voltak konkrét előírások, sokkal inkább a jellem és a munkaalkalmasság számított. Talán egyetlen küllemi elvárás fogalmazódott meg: A kialakítandó fajta legyen fekete. Az orosz fekete terriereket 1956-ig kizárólag a katonai rendőrség használta, majd átengedték tenyésztésüket a privát tenyésztőknek.
Maga a név megtévesztő, hiszen az orosz fekete terrier nem igazi terrier, sőt, kialakításában igencsak kis szerepet kaptak a terrierfajták. Ráadásul ekkor még két szőrváltozat volt ismert, a rövid- és a hosszúszőrű. Az előbbit a hivatalos szervek, az utóbbit a civilek kedvelték jobban, mivel azt elegánsabbnak tartották.
Az első hivatalos fajtastandardot a Vörös Csillag kennel alkotta meg, melyet több alkalommal átdolgoztak, mígnem az FCI 1984-ben elfogadta. Az orosz fekete terrier sokoldalú munka- és őrkutya, mely minden, az orosz földön megtalálható szélsőséges körülménnyel szemben ellenálló.
Egészség
Átlagéletkora 10-12 év.
Orosz fekete terriereknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: daganatok, csípőízületi diszplázia.
Személyiség
Az orosz fekete terrier erős védelmező ösztönnel bír, de temperamentuma igen kiegyensúlyozott. Nyugodt, magabiztos, igen hűséges, ám az idegenekkel szemben tartózkodó. Imádja a gyerekeket és igen jól irányítható a legtöbb állattal való kapcsolatában, feltéve, hogy már apró korától jól szocializálják. Igen kimagasló intelligenciával bíró fajta – érzékeny és lelkes. Kapcsolata családjával kiegyensúlyozott, nélkülük nem igazán érzi jól magát, de igazi, egygazdás kutya.
Küllem és ápolási szükségletek
A szemek fölötti és az áll alatti jellegzetes szőrpamacsok napi fésülést-kefélést igényelnek, megelőzendő a csomósodást, ám nyírni itt a szőrzetet tilos. Szőrtípustól függ az ápolás gyakorisága. A puhább, göndör szőrt hetente, a keményebb szőrt ritkábban kell fésülni. Jellegzetesen nyírandó fajta, ezért ajánlott profi kutyakozmetikusra bízni a munkát, hogy mindig legjobb formájában mutatkozhasson a kutya. A nyírást 2-3 havonta illik megejteni a rendezett külső érdekében.
Mozgás
Nagy, atlétikus felépítésű fajta, melynek szüksége van a rendszeres, napi kiruccanásokra. Játékos féktelen, ha szabadjára engedik, különösen szereti a havat. Lakáson belül sokkal nyugodtabb, szeret szobáról szobára vándorolni, családját követve, csak hogy mindig szemmel tarthassa őket.
Nevelés
Bár az orosz fekete terrier megjelenésre nagy, impozáns kutya, valójában kedves és érzékeny fajta, ezért nevelése mindig sok szeretettel és gyengéd kézzel történjen. Az engedelmességi feladatok elsajátítása és a korai szocializáció feltétlenül szükséges a féktelenség és a túlzott védelmező ösztön kordában tartásához. Intelligenciája miatt gyorsan tanul, sem az agressziót, sem a hangoskodást nem viseli el maga körül.
Etetés
A nagytestű orosz fekete terrier nem csak kiváló minőségű eledelt igényel, de abból jókora mennyiséget is.