Olasz agár

Adatok

Leírás

Egyiptomi sírokon és ereklyéken talált ábrázolások, valamint a mediterrán térség műalkotásai bizonyítják a greyhoundok 2000 éves jelenlétét. Vannak olyan vélekedések is, melyek legalább 5000 évesre tartják a fajtát, ám erre nincs bizonyíték, mint ahogy arra sem, vajon a kis olasz agár volt előbb, vagy a greyhound. Egyes feljegyzések szerint már Kleopátra királynő is lelkes kis olasz agár tenyésztő volt, ő ajándékozott néhány kutyát Julius Ceasarnak, akivel aztán az olasz földre kerültek ezek a bájos apróságok. Már a római időkben többen tenyésztették ezeket az apró kutyákat és elsősorban társként tartották őket. Nem csak Pompei romjainál, de Her-Neit egyiptomi királynő sírjában is olasz greyhound csontmaradványokat találtak. Állítólag a királynő senki mást nem akart magával vinni a holtak országába vezető útra, csakis kedves kutyáját.

Feltehetőleg ez a fajta ihlette a latin szállóigét: cave canem – azaz vigyázz a kutyára. Nem arra akarták figyelmeztetni a vendéget, hogy óvakodjon a hatalmas masztiffoktól, melyeket a rómaiaik őrkutyaként tartottak, hanem arra, nehogy kárt tegyenek az aprócska kutyákban. A 16. század folyamán a fajta az olasz greyhound becenevet kapta, népszerűsége pedig Európa szerte nőtt. Számos festmény tanúskodik erről, a korszak legnagyobbjai – Giotto, Carpaccio, van de Weyden és sokan mások – is megörökítették alkotásaikon az olaszok kedvelt fajtáját. Ezeket a szeretetteljes ölebeket leginkább a kastélyok úrnői kedvelték, így Mária, Skócia királynője, Anna, Dánia királynője, Nagy Katalin cárnő és Viktória brit királynő is. Nagy Frigyes porosz királyra is hatással voltak, kedvencét, Biche-t mindenhová magával vitte, még a csatamezőre is.  A fajta népszerűsége csúcsát a viktoriánus időkben érte el, ám a 19. században a fajta további törpésítésére irányuló kísérletek a genetikai állomány gyengüléséhez vezettek. Európában a két világháború majdnem a kihalás szélére sodorta a kis olasz agarakat. Az Egyesült Államokban és Kanadában az állomány mérete és a tenyésztési program életben tartotta a fajtát, napjainkban pedig igencsak megbecsüli azok, akik felismerik, milye csodálatos társ. A tengerentúlon 1886-ban regisztrálták az első italian greyhoundot, az első klub alakítására azonban 1954-ig várniuk kellett a rajongóknak.

Eredet és történet

Egyiptomi sírokon és ereklyéken talált ábrázolások, valamint a mediterrán térség műalkotásai bizonyítják a greyhoundok 2000 éves jelenlétét. Vannak olyan vélekedések is, melyek legalább 5000 évesre tartják a fajtát, ám erre nincs bizonyíték, mint ahogy arra sem, vajon a kis olasz agár volt előbb, vagy a greyhound. Egyes feljegyzések szerint már Kleopátra királynő is lelkes kis olasz agár tenyésztő volt, ő ajándékozott néhány kutyát Julius Ceasarnak, akivel aztán az olasz földre kerültek ezek a bájos apróságok. Már a római időkben többen tenyésztették ezeket az apró kutyákat és elsősorban társként tartották őket. Nem csak Pompei romjainál, de Her-Neit egyiptomi királynő sírjában is olasz greyhound csontmaradványokat találtak. Állítólag a királynő senki mást nem akart magával vinni a holtak országába vezető útra, csakis kedves kutyáját.

Feltehetőleg ez a fajta ihlette a latin szállóigét: cave canem – azaz vigyázz a kutyára. Nem arra akarták figyelmeztetni a vendéget, hogy óvakodjon a hatalmas masztiffoktól, melyeket a rómaiaik őrkutyaként tartottak, hanem arra, nehogy kárt tegyenek az aprócska kutyákban. A 16. század folyamán a fajta az olasz greyhound becenevet kapta, népszerűsége pedig Európa szerte nőtt. Számos festmény tanúskodik erről, a korszak legnagyobbjai – Giotto, Carpaccio, van de Weyden és sokan mások – is megörökítették alkotásaikon az olaszok kedvelt fajtáját. Ezeket a szeretetteljes ölebeket leginkább a kastélyok úrnői kedvelték, így Mária, Skócia királynője, Anna, Dánia királynője, Nagy Katalin cárnő és Viktória brit királynő is. Nagy Frigyes porosz királyra is hatással voltak, kedvencét, Biche-t mindenhová magával vitte, még a csatamezőre is.  A fajta népszerűsége csúcsát a viktoriánus időkben érte el, ám a 19. században a fajta további törpésítésére irányuló kísérletek a genetikai állomány gyengüléséhez vezettek. Európában a két világháború majdnem a kihalás szélére sodorta a kis olasz agarakat. Az Egyesült Államokban és Kanadában az állomány mérete és a tenyésztési program életben tartotta a fajtát, napjainkban pedig igencsak megbecsüli azok, akik felismerik, milye csodálatos társ. A tengerentúlon 1886-ban regisztrálták az első italian greyhoundot, az első klub alakítására azonban 1954-ig várniuk kellett a rajongóknak.

Egészség

Átlagéletkora 12-15 év.

Olasz agaraknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: autoimmun betegségek, fogproblémák, epilepszia, pajzsmirigy alulműködés, Perthes-kór (aszeptikus combcsontfej elhalás) és patella luxatio (térdkalács ficam).

Személyiség

Olyan fajta, mely egyszerre szeretné megkapni az otthon nyújtotta kényelmet és melegséget, valamint a nagy terek adta szabadságot. Az aprócska olasz agár (csodálói számára csak ’Iggy”) családjával szemben szeretetteli és hűséges. Gyakran a család egyetlen tagjához ragaszkodik különösen.

Szükséges számára egy kis külön gondoskodás: melegen kell tartani és nem szabad hagyni, hogy a növekedési időszakban csontozatát megerőltesse. Az idegenekkel szemben fenntartásokkal viseltetik, nem árt, ha a környezetében levő gyerekek is több odafigyeléssel viseltetnek iránta, különösen a kisebb gyerekek esetében fontos ez, akik még nem pontosan tudják, hogy is kell bánni ezzel a fajtával. Törékeny kis társ más kutyák számára, épp ezért nem mindig jön ki jól velük. Legjobb és legkedvesebb barátai a kis olasz agarak, épp ezért ajánlatos egynél több kutyát tartani, hogy boldogok lehessenek.  Kíváncsi és kedves, gyors, sokszor csintalan – a kis olasz agár igazi társkutya.

Küllem és ápolási szükségletek

A kis olasz agár rövid, finom szőrét csak kevéssé hullajtja, ápolása könnyű. Nem igényel mást, csak egy kis átdörgölést egy kendővel, lehetőleg minél gyakrabban, külön figyelemmel a pofára. Mivel a bőre vékony, állandóan melegen kell tartani.

Mozgás

A kecses kis olasz agár számára éppen elegendő annyi mozgás, amennyi a napi játék és séta során számára jut. Aktivitási igényét tökéletesen a ház körüli tevékenységekhez és a család kísérgetéséhez igazítja. Nem szabad elfelejteni, hogy bár aprócska, azért agár, így időnként egy kis futkározás, szaglászás lényeges a számára. Rövid, de igen gyors vágtákra képes. A séta során kíváncsisága veszélybe sodorhatja, sokszor képes magasról le- vagy kiugrani, hogy a számára érdekes dolgot felfedezze.

Nevelés

Megelőzendő a túlzott elkényeztetést, az Iggyt apró kölyökkortól kellő odafigyeléssel és gyengéd módszerekkel kell nevelni. A kis olasz agár figyelmét a rövid ideig tartó, dicséreten bővelkedő, megfelelő jutalmazással párosuló neveléssel lehet. Gyorsan tanul, ha kellően motivált. A szobatisztaságra való nevelés némiképp tovább tarthat, mint más fajtáknál, sőt, be kell vallani, mivel utálja a hideget, esőt, ez komoly problémát jelenthet. Érdemes kutyapelenkával vagy macskaalommal próbálkozni.

A kölyökkorban elkezdett szocializáció alapvető a számára, hogy meg tudjon birkózni minden adódó élethelyzettel. Nevelése során figyelembe kell venni, hogy igen értelmes, intelligens fajta, ám különösen emocionális is. Épp ezért forgalmas úton soha nem szabad a pórázról szabadon engedni, mert ösztönszerűen rohan, ha érdekes dolgot lát. Nem árt idejekorán megtanítani arra, hogy ne csak el, hanem vissza is fusson.

Etetés

Kiváló minőségű, méretének megfelelő eledelre van szüksége. A pontosan betartott etetési idők segítséget nyújtanak a szobatisztaság pontos kivitelezésében.