Adatok
| Származási hely: | Németország |
|---|---|
| Magasság: |
kan 60.00-66.00 cm
szuka 55.00-61.00 cm |
| Súly: |
kan 30.00-40.00 kg
szuka 22.00-32.00 kg |
| Szőrzet: | Kettős szőrzet, közepesen hosszú, egyenes, sűrű, kemény, testhez simuló fedőszőrrel és tömött aljszőrrel; a nyak körül gallér előfordulhat. |
| Szín: | Fekete cservörössel, vörös, arany vagy világosszürke jegyekkel, egyszínű fekete vagy szürke. A fehér nem megengedett. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A német juhászkutya egyike a legismertebb kutyafajtáknak, melyet intelligenciája, nevelhetősége, alkalmazkodó készsége és bátorsága miatt szerte a világon ismernek és elismernek.
A fajta alapjait az 1864-ben született Max von Stephanitz kapitány alkotta meg, nem véletlenül ismerik hát őt a fajta atyjaként. Jól ismerte a katonakutyákat, érzékelte alkalmasságukat az őrző-védő munkára, ebből akart tökéleteset alkotni. Lényegesnek tartotta, hogy az új fajta hasonlítson a farkasra: mind szőre hosszában, mind pedig az álló fülben.
Szászországban, Türingiában és Württembergben keresgélt elsősorban, hiszen itt voltak leginkább a kívánalmainak megfelelő küllemű és kvalitású egyedek.
1899 áprilisában von Stephanitz bejegyeztetett egy Horand von Grafrath nevű kutyát, az általa Arthur Meyerrel közösen alapított Verein für Deutscher Schäferhunde-nál. A kutya eredetileg a Hektor Linksrhein névre hallgatott, és Stephanitz kapitány a Sparwasser kennelből szerezte. Pontosabban egy kiállításon vásárolta, ahol első pillantásra beleszeretett.
1899 és 1935 között vezette és ellenőrizte a német juhász klub működését a kapitány. Ahogy csökkent az igény a juhászkutyák iránt, Stephanitz nem hagyta veszni kedvenc fajtáját, hanem annak képességeit a rendőrség és a hadsereg figyelmébe ajánlotta.
Az első világháborúban 48.000 német juhászkutyát soroztak be a német hadseregbe. Annak ellenére, hogy a háború után az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában az emberek mindennel szemben ellenérzéssel viseltettek, ami német volt, a fajta tenyésztése virágzott.
Napjainkban a fajta sokkal több funkciót lát el, mint bármely másik: kereső- és mentőkutya, rendőrkutya, szolgál a hadseregben, dolgozik őrkutyaként, szagazonosítóként, segítőkutyaként, és természetesen családi kedvencként. Sikerült Stephanitz kapitány álma: megalkotta az ideális, mindenre alkalmas munkakutyát.
Az 1915-ös évre a szőrzet és a szín tekintetében három változat alakult ki: a rövidszőrű, a hosszúszőrű és a drótszőrű változat. A drótszőrű változat mára eltűnt, hosszúszőrű egyedek változatlanul születnek az almokban, de nem elfogadottak a kiállításokon és a konfirmációs versenyeken.
A színek szintén sok vitát okoztak. A fehér gén kezdetektől máig jelen van a fajtában, de sok klub ezt diszkvalifikálja a kiállításokon, vagy egyáltalán nem is regisztrálja. Más kluboknál a fehér német juhászkutya önálló fajta.
Eredet és történet
A német juhászkutya egyike a legismertebb kutyafajtáknak, melyet intelligenciája, nevelhetősége, alkalmazkodó készsége és bátorsága miatt szerte a világon ismernek és elismernek.
A fajta alapjait az 1864-ben született Max von Stephanitz kapitány alkotta meg, nem véletlenül ismerik hát őt a fajta atyjaként. Jól ismerte a katonakutyákat, érzékelte alkalmasságukat az őrző-védő munkára, ebből akart tökéleteset alkotni. Lényegesnek tartotta, hogy az új fajta hasonlítson a farkasra: mind szőre hosszában, mind pedig az álló fülben.
Szászországban, Türingiában és Württembergben keresgélt elsősorban, hiszen itt voltak leginkább a kívánalmainak megfelelő küllemű és kvalitású egyedek.
1899 áprilisában von Stephanitz bejegyeztetett egy Horand von Grafrath nevű kutyát, az általa Arthur Meyerrel közösen alapított Verein für Deutscher Schäferhunde-nál. A kutya eredetileg a Hektor Linksrhein névre hallgatott, és Stephanitz kapitány a Sparwasser kennelből szerezte. Pontosabban egy kiállításon vásárolta, ahol első pillantásra beleszeretett.
1899 és 1935 között vezette és ellenőrizte a német juhász klub működését a kapitány. Ahogy csökkent az igény a juhászkutyák iránt, Stephanitz nem hagyta veszni kedvenc fajtáját, hanem annak képességeit a rendőrség és a hadsereg figyelmébe ajánlotta.
Az első világháborúban 48.000 német juhászkutyát soroztak be a német hadseregbe. Annak ellenére, hogy a háború után az Egyesült Államokban és Nagy Britanniában az emberek mindennel szemben ellenérzéssel viseltettek, ami német volt, a fajta tenyésztése virágzott.
Napjainkban a fajta sokkal több funkciót lát el, mint bármely másik: kereső- és mentőkutya, rendőrkutya, szolgál a hadseregben, dolgozik őrkutyaként, szagazonosítóként, segítőkutyaként, és természetesen családi kedvencként. Sikerült Stephanitz kapitány álma: megalkotta az ideális, mindenre alkalmas munkakutyát.
Az 1915-ös évre a szőrzet és a szín tekintetében három változat alakult ki: a rövidszőrű, a hosszúszőrű és a drótszőrű változat. A drótszőrű változat mára eltűnt, hosszúszőrű egyedek változatlanul születnek az almokban, de nem elfogadottak a kiállításokon és a konfirmációs versenyeken.
A színek szintén sok vitát okoztak. A fehér gén kezdetektől máig jelen van a fajtában, de sok klub ezt diszkvalifikálja a kiállításokon, vagy egyáltalán nem is regisztrálja. Más kluboknál a fehér német juhászkutya önálló fajta.
Egészség
Átlagéletkora 10-14 év.
Német juhászkutyáknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: allergia, aortic stenosis (aorta szűkület), daganatok, cataracta (szürkehályog), Cushing syndroma (mellékvese túlműködés), könyökízületi diszplázia, epilepszia, a hasnyálmirigy külső elválasztású részének elégtelen működése, glikogén tárolási betegség, hemangiosarcoma (vérerekből kiinduló rosszindulatú daganat), csípőízületi diszplázia, pajzsmirigy alulműködés, törpeség.
Személyiség
A német juhász elismertségét kivételes hűségének, bátorságának és intelligenciájának köszönheti. Olyan fajta, amely sok különleges feladatnak meg tud felelni. Kiegyensúlyozott és nyugodt, kiváló idegrendszerrel bír. Türelmesnek kell lennie, gyors gondolkodásúnak, jó ítélőképességűnek, és kifejezetten engedelmesnek.
A jó tenyészetből származó német juhászkutya temérdek dologra alkalmas, ideértve a családi kedvenc státuszt, és az őrző-védő munkát is. Kedves és barátságos a gyerekekkel, képviseljenek azok bármilyen korosztályt, és csodálatos módon rá tud hangolódni a körülötte élő emberekre.
Küllem és ápolási szükségletek
A dús aljszőr miatt rendszeres kikefélésre van szükség. A szezonális vedlés eléggé intenzív. A bunda védő és szigetelő funkciót lát el, teljesen öntisztuló. Nem kell gyakran fürdetni, mert az a bőr és a szőr természetes olajtartalmát csökkenti.
Mozgás
Atlétikus felépítésű, érzékeny fajta, mely akkor érzi magát a legjobban, ha rendszeresen és erőteljesen kimozgathatja izmait. Arra tenyésztették, hogy bármilyen munkát el tudjon látni, így a különféle sportokban is megállja a helyét. A lényeg, hogy emberek legyenek körülötte. Akármennyire is alkalmazkodó képes, nem az a fajta, mely képes egész nap ülni és várni az aktuális sétát.
Mentálisan és fizikailag is ösztönözni kell, hogy a legjobbat lehessen kihozni belőle.
Nevelés
A német juhászkutya jól boldogul a neveléssel és a kiképzéssel is. Éveken át szolgálati kutyaként alkalmazták, de remekel olyan sportokban, mint obedience, terelés, agility, flyball, és sok egyéb tevékenység.
A német juhászok gyorsan tanulnak, és nem könnyen unják el magukat, bár örülnek, ha nevelőjük gyors gondolkodású, aki állandó kihívások elé állítja őket.
Etetés
Kiváló minőségű és összetételű eledelre van szüksége egészsége megőrzése érdekében. Egyes német juhászoknál előfordulhat ételallergia, ezért a színezőanyagokat és tartósítószereket kerülni kell.