Adatok
| Származási hely: | Franciaország |
|---|---|
| Magasság: |
kan 20.00-35.00 cm
szuka 20.00-35.00 cm |
| Súly: |
kan 2.00-6.00 kg
szuka 2.00-6.00 kg |
| Szőrzet: | Egyrétegű, hosszú, mérsékelten puha, hullámos és dús szőrzet. |
| Szín: | Minden szín és színvariáció elfogadott. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A löwchen pontos eredetét homály fedi, de valószínű, hogy ez az aprócska fajta spanyol, német és francia gyökerekkel rendelkezik, már az 1500-as évektől kezdve. Vitathatatlanul olyan bichon-féléktől származik, melyek a mediterrán régiókból kerültek Európába.
Elnevezését – kis oroszlánkutya - a jellegzetes és kedvelt nyírási formáról kapta. Ez a nyírási mód igen hasonlít a portugál vízi kutyáéra, ráadásul a nyírásmód mellett a hullámos szőrzet, a hátvonal fölött magasan tartott farok, a színvariációk szinte a portugál fajta kicsinyített másává teszik.
A löwchen a királyi udvarok nagy kedvence volt szerte Európában, az előkelő hölgyek melegítőpárnaként használták őket a paloták hideg termeiben, a fagyos éjszakákon. Goya Alba hercegnőjéről, a XVIII. században festett képén is megjelenik egy aprócska löwchen. Gyakran ábrázolták őket lovagok sírjánál. Ehhez egy legenda kötődik, mely szerint, ha egy lovag csatában esett el, és lábainál egy oroszlán figurája jelent meg, az bátorságát jelezte. Ha a figura nem jelent meg, akkor egy kis löwchent kapott, feltehetőleg azért, hogy segítse következő életében.
A modern időkben a löwchen elfelejtődött, kiment a divatból és majdhogynem kihalt. Hála azonban Mme. M. Bennert második világháború után végzett tevékenységének, a fajta lassan újra ismertté vált. 1945-ben kezdte el felkutatni és összegyűjteni a fajta jellegzetes jegyeit hordozó példányokat ez az elkötelezett brüsszeli hölgy. Tenyésztési programjával megmentette a löwchent a kihalástól.
Munkáját halála után Dr. Richert folytatta, Németországban, azonban sok időt vett igénybe a fajta feléledése. Az 1960-as években a világ legritkább kutyájaként tartották számon, ezzel a Guinness rekordok könyvébe is bekerült. Szerencsére az azóta eltelt hosszú idő alatt egyedeinek létszáma növekedett, és bár még mindig ritka, de napjainkra minden kennel klub által elismert.
Eredet és történet
A löwchen pontos eredetét homály fedi, de valószínű, hogy ez az aprócska fajta spanyol, német és francia gyökerekkel rendelkezik, már az 1500-as évektől kezdve. Vitathatatlanul olyan bichon-féléktől származik, melyek a mediterrán régiókból kerültek Európába.
Elnevezését – kis oroszlánkutya - a jellegzetes és kedvelt nyírási formáról kapta. Ez a nyírási mód igen hasonlít a portugál vízi kutyáéra, ráadásul a nyírásmód mellett a hullámos szőrzet, a hátvonal fölött magasan tartott farok, a színvariációk szinte a portugál fajta kicsinyített másává teszik.
A löwchen a királyi udvarok nagy kedvence volt szerte Európában, az előkelő hölgyek melegítőpárnaként használták őket a paloták hideg termeiben, a fagyos éjszakákon. Goya Alba hercegnőjéről, a XVIII. században festett képén is megjelenik egy aprócska löwchen. Gyakran ábrázolták őket lovagok sírjánál. Ehhez egy legenda kötődik, mely szerint, ha egy lovag csatában esett el, és lábainál egy oroszlán figurája jelent meg, az bátorságát jelezte. Ha a figura nem jelent meg, akkor egy kis löwchent kapott, feltehetőleg azért, hogy segítse következő életében.
A modern időkben a löwchen elfelejtődött, kiment a divatból és majdhogynem kihalt. Hála azonban Mme. M. Bennert második világháború után végzett tevékenységének, a fajta lassan újra ismertté vált. 1945-ben kezdte el felkutatni és összegyűjteni a fajta jellegzetes jegyeit hordozó példányokat ez az elkötelezett brüsszeli hölgy. Tenyésztési programjával megmentette a löwchent a kihalástól.
Munkáját halála után Dr. Richert folytatta, Németországban, azonban sok időt vett igénybe a fajta feléledése. Az 1960-as években a világ legritkább kutyájaként tartották számon, ezzel a Guinness rekordok könyvébe is bekerült. Szerencsére az azóta eltelt hosszú idő alatt egyedeinek létszáma növekedett, és bár még mindig ritka, de napjainkra minden kennel klub által elismert.
Egészség
Átlagéletkora 12-14 év.
Löwchen kutyáknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: patella luxatio (térdkalács ficam).
Személyiség
Nem szabad, hogy a gazdát félrevezesse a löwchen aprócska mérete. Ő bizony igazi kutya! Teljes eltökéltséggel vonja magára a figyelmet, nem csak könyörgő tekintetével, de állandó és félreértelmezhetetlen jelenlétével is.
Érzékeny és fogékony fajta, játékos és intelligens, boldog, ha az imádott gazda kedvére tehet. Kifejezetten jól kijön a gyerekekkel, és elvan más állatokkal, különösen, ha kölyökkorától célirányosan szocializálják.
Küllem és ápolási szükségletek
A löwchen szőre nem hullik, ezért kifejezetten jó választás lehet allergiások számára.
Az elhalt szőrszálak könnyen eltávolíthatók egyszerű kikeféléssel, ami igencsak szükséges a mellkason és a hátsó végtagokon. A hátsó lábak és a far tájékát ki kell nyírni – ez adja a jellegzetes oroszlán-formát. Ennek ellenére sokan a kölyökfazont választják, és meghagyják a hosszabb szőrzetet, a könnyebb ápolás érdekében.
Mozgás
Mokány, energikus kis fajta, imádja a napi rendszeres sétákat és a dinamikus mozgást. Szeret játszani, legyen játszótársa akár ember, akár más kutya, ám akkor is elégedett, ha a séta során gazdája mellett ügethet. Kifejezetten sikeres lehet a kutyás sportokban, különösen az agilityben.
Nevelés
Alapvetően szeretetreméltó fajta, mely örömmel tesz gazdája kedvére. Kifejezetten jól reagál a jutalmazáson alapuló nevelésre, igen gyorsan tanul. Nagyon fontos a löwchen korán elkezdett szocializációja, lehetőleg minden embertípussal, hellyel, dologgal és különösen állatokkal.
Etetés
A löwchen bizony válogatós lehet, ezért kiváló minőségű, méretének megfelelő, de kis mennyiségű tápra van szüksége. Nem szabad túletetni jutalomfalatokkal és nasikkal, mivel már a legkisebb túlsúly is kifejezetten egészségtelen a fajta számára.