Adatok
Származási hely: | Tibet (Kína) |
---|---|
Magasság: |
kan 25.00-29.00 cm
szuka 23.00-27.00 cm |
Súly: |
kan 6.00-8.00 kg
szuka 6.00-8.00 kg |
Szőrzet: | Kettős szőrzet, hosszú, egyenes, kemény, nehéz és sűrű fedőszőrrel és dús aljszőrrel. Jellegzetes a szakáll és a bajusz. |
Szín: | Arany, homokszín, mézszín, sötét grizzle, palaszürke, füstös, fekete, fehér, barna. |
További adatok megjelenítése |
Leírás
A távoli Kelet minden kutyafajtájának története az ősi időkbe nyúlik vissza. Már Kr. e. 8000-ben voltak aprócska, bozontos kutyák a mai Tibet területén. Gyakran ajándékként szolgáltak idegen méltóságok számára, de szerencsehozó állatnak is tartották őket, úgy vélték, békét és jólétet visznek a házba. Amint ezek az aprócska kutyák elkezdtek szerte a világban ismertté válni, úgy nőtt rohamosan népszerűségük.
Mikor Tibet a VII. században a buddhizmusra tért át, a cél egy oroszlánszerű aprócska kutyafajta kitenyésztése lett. A tibeti nemesség jelképe már a buddhizmus előtt az oroszlán volt, mely azonban Buddha erejét is szimbolizálta, így szinte természetesnek mondható az a vágy, hogy az oroszlánra mind formájában, mind színében hasonlító kutyát kreáljanak.
A fajta kialakítása a tibeti nemesség otthonaiban és a lámák kolostoraiban történt. Azzal együtt, hogy mind a két helyen őrkutya-szerepet is betöltöttek a kicsi kutyák, a valós védelmi munka a hatalmas tibeti masztifokra maradt. A kicsik fő feladata a jelzés, a figyelem felkeltése volt: éles hallásukkal messziről észlelték az idegenek közeledtét, melyet ugatással jeleztek.
Egyes legendák szerint azok a szerzetesek, melyek nem jutnak el a Nirvánába, egy lhasa apso testében reinkarnálódnak. Éppen ezért minden egyes lhasa nagy megbecsülésnek örvend a kolostorokban, bőségesen és szeretettel gondoskodnak róluk.
Dokumentációk szerint a dalai lámák évszázadokon át ilyen apró oroszlánkutyákat küldtek a kínai császárság elöljáróinak, megbecsülésük jeleként és szerencsehozóként. Ezek a kutyák a kínai kutyákkal keveredve hozzájárultak olyan fajták kialakulásához, mint a shih-tzu vagy a pekingi palotakutya.
A nyugati világban a századforduló környékén kezdett ismertté válni a fajta, mégpedig felfedezők, utazók és hazatérő követek által. A kezdeti időkben eléggé nagy zűrzavar volt a méretek tekintetében, éppen ezért „lhasa terrier”-nek nevezték el a keletről érkezett kutyákat. Csak később vált el egymástól a hosszabb lábú és fejű tibeti terrier, és a kisebb lhasa apso.
Az USA-ba az 1930-as évek táján kerültek az első lhasa apso kutyák, ám ott azonnal nagy népszerűségre tettek szert.
Eredet és történet
A távoli Kelet minden kutyafajtájának története az ősi időkbe nyúlik vissza. Már Kr. e. 8000-ben voltak aprócska, bozontos kutyák a mai Tibet területén. Gyakran ajándékként szolgáltak idegen méltóságok számára, de szerencsehozó állatnak is tartották őket, úgy vélték, békét és jólétet visznek a házba. Amint ezek az aprócska kutyák elkezdtek szerte a világban ismertté válni, úgy nőtt rohamosan népszerűségük.
Mikor Tibet a VII. században a buddhizmusra tért át, a cél egy oroszlánszerű aprócska kutyafajta kitenyésztése lett. A tibeti nemesség jelképe már a buddhizmus előtt az oroszlán volt, mely azonban Buddha erejét is szimbolizálta, így szinte természetesnek mondható az a vágy, hogy az oroszlánra mind formájában, mind színében hasonlító kutyát kreáljanak.
A fajta kialakítása a tibeti nemesség otthonaiban és a lámák kolostoraiban történt. Azzal együtt, hogy mind a két helyen őrkutya-szerepet is betöltöttek a kicsi kutyák, a valós védelmi munka a hatalmas tibeti masztifokra maradt. A kicsik fő feladata a jelzés, a figyelem felkeltése volt: éles hallásukkal messziről észlelték az idegenek közeledtét, melyet ugatással jeleztek.
Egyes legendák szerint azok a szerzetesek, melyek nem jutnak el a Nirvánába, egy lhasa apso testében reinkarnálódnak. Éppen ezért minden egyes lhasa nagy megbecsülésnek örvend a kolostorokban, bőségesen és szeretettel gondoskodnak róluk.
Dokumentációk szerint a dalai lámák évszázadokon át ilyen apró oroszlánkutyákat küldtek a kínai császárság elöljáróinak, megbecsülésük jeleként és szerencsehozóként. Ezek a kutyák a kínai kutyákkal keveredve hozzájárultak olyan fajták kialakulásához, mint a shih-tzu vagy a pekingi palotakutya.
A nyugati világban a századforduló környékén kezdett ismertté válni a fajta, mégpedig felfedezők, utazók és hazatérő követek által. A kezdeti időkben eléggé nagy zűrzavar volt a méretek tekintetében, éppen ezért „lhasa terrier”-nek nevezték el a keletről érkezett kutyákat. Csak később vált el egymástól a hosszabb lábú és fejű tibeti terrier, és a kisebb lhasa apso.
Az USA-ba az 1930-as évek táján kerültek az első lhasa apso kutyák, ám ott azonnal nagy népszerűségre tettek szert.
Egészség
Átlagéletkora magas, akár a 18 éves kort is megélheti.
Lhasa apso fajtájú ebeknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: látóideghártya sorvadás és retina diszplázia (látóideghártya rendellenes fejlődése).
Személyiség
Napjaink lhasa apsoja nem tagadja meg múltját, sem mint társkutya, sem pedig mint spirituális lény. Szíve mélyén tisztában van azzal, hogy különleges része a családnak, az egyetlen, akit mindenkinek el kell fogadnia, és akihez alkalmazkodni illik.
Öntudatos és barátságos, hihetetlen érzékkel képes megkülönböztetni a barátot az ellenségtől, és érzékletesen hozza mindenki tudomására, ha úgy érzi, valaki zavarja köreit.
Más kutyákkal szemben a lhasa eléggé territoriálisan viselkedik, és bizony a gyerekekkel szemben sem mindig toleráns, ha azok durvák vagy zajosak a környezetében. Mindezek miatt a lhasa szocializációja apró kölyökkortól kezdve nagyon fontos. Amennyiben ezt megkapja, szeretetteli és nyugodt családtag lesz belőle.
Küllem és ápolási szükségletek
A kiállítási ringben pózoló lhasa szőrét minden nap ápolni kell, hogy mind a szennyeződésektől, mint a csomóktól mentes legyen. A kedvtelésből tartott lhasa bundáját a gazdák sokszor rövidre nyíratják a könnyebb kezelhetőség érdekében. A szőrápolás rendszeres kikefélésből és fésülésből áll, de ügyelni kell a szemek környékére is, mivel a fajta hajlamos a könnyezésre.
Mozgás
Bár aprócska méretű, a lhasa nem öleb. Sőt, boldogan csatlakozik a családtagokhoz, akár hosszú, megerőltető kirándulásokon is. Játékos, a lakásban uralkodó, élvezettel követi a családtagokat, csak hogy ki ne maradjon egyetlen lényeges eseményből sem.
Nevelés
A lhasa arra való, hogy kényeztessék, ahogy tették évszázadokon át. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem képes megtanulni a szabályokat, és hogy gazdája utasításait kövesse. Mindössze annyit jelent, hogy akkor fogja megcselekedni, amit kell és amit elvárnak tőle, ha majd készen áll rá, nem pedig akkor, amikor gazdája akarja. Szerencsére ez a fajta kellemes társ, és megfelelő motivációval, valamint jutalmazással gyorsan és könnyen tanítható. A szocializáció ennél a fajtánál igen fontos.
Etetés
Az etetés során nem szabad elfelejteni, hogy a lhasa valamikor dédelgetett kedvenc volt. Nos, emiatt komoly kihívás lehet igényeinek kitalálása és kielégítése, ráadásul nem árt korlátozni a nasik és jutalomfalatok mennyiségét sem.
Napi több alkalommal, kis mennyiségű és kiváló minőségű táppal való etetés a legjobb a fajta számára, ezt igen kis mennyiségben ki lehet egészíteni olyan finomságokkal, melyeket a kutya kedvel.