Adatok
| Származási hely: | Németország |
|---|---|
| Magasság: |
kan 71.00-80.00 cm
szuka 65.00-75.00 cm |
| Súly: |
kan 36.00-68.00 kg
szuka 36.00-68.00 kg |
| Szőrzet: | Kettős szőrzet, hosszú, közepesen puha vagy durva, testhez simuló, időjárásálló fedőszőrrel és vastag, tömött és puha aljszőrrel, a lábon és a nyakon hosszabb. |
| Szín: | Oroszlán-sárga, aranytól a vörösesbarnáig, homokszín, valamint ezek kombinációja; fekete maszk. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A leonbergi XIX. századi kialakulása egyetlen embernek, Heinrich Essig-nek köszönhető. A dél-németországi Leonberg városatyja, Essig úr állatok tenyésztésével és szállítmányozásával foglalkozott, célja pedig egy nagyméretű, nemes megjelenésű fajta kialakítása volt, mely nem csak munkáját tudja segíteni, de otthonát is védelmezi. Bár nem maradtak fenn feljegyzések tenyésztési munkájáról, feltehetőleg újfoundlandi landseer-t keresztezett bernáthegyi kutyával, majd a született egyedeket visszakeresztezte pireneusi hegyi kutyákkal. Emellett a sárga gén rögzítése érdekében nagy valószínűséggel használt más fajtákat is - svájci havasi kutyát, német és osztrák vadászkutya fajtákat, vagy talán kuvaszt is - bár erről sincsenek konkrét adatok.
Az eredmény egy nagy, erős kutyafajta lett, mely hamarosan igen népszerűvé vált nem csak munkakutyaként, de Leonberg város és környéke szimbólumaként is.
A leonbergi olyan tulajdonságokat örökölt őseitől, mint az emberek iránti szeretet, nagy méret, munkaalkalmasság, nemes megjelenés, az újfoundlanditól pedig a víz szeretete. Mindezek együtt, „megspékelve” Essig jó reklámjával a leonbergi felé irányították a tenyésztők figyelmét, de még Sissy királynő is a fajta szerelmese lett. Őt olyan koronás fők követték, mint Wales hercege, a belga király, az orosz cár, Bismarck kancellár, III. Napóleon, de a híres zenész, Richard Wagner és Giuseppe Garibaldi is a leonbergi kedvelője lett.
A II. világháború nagy pusztítást vitt végbe a fajtán belül is. Mivel a gazdák saját maguk élelmezését is nehezen tudták megoldani, elképzelhető, hogy e hatalmas állat élelmezése milyen akadályokba ütközött. Sok tenyésztő meghalt a háború során, az állatok magukra maradtak, kevesük élte csak túl a világégést.
A háború után 25 évre volt szükség ahhoz, hogy a megmaradt minimális genetikai állományból újraépítsék a fajtát. Napjainkra a leonbergi népszerűsége ismét magas, sokan csak kedves oroszlánként, vagy egyszerűen leó-ként emlegetik.
Eredet és történet
A leonbergi XIX. századi kialakulása egyetlen embernek, Heinrich Essig-nek köszönhető. A dél-németországi Leonberg városatyja, Essig úr állatok tenyésztésével és szállítmányozásával foglalkozott, célja pedig egy nagyméretű, nemes megjelenésű fajta kialakítása volt, mely nem csak munkáját tudja segíteni, de otthonát is védelmezi. Bár nem maradtak fenn feljegyzések tenyésztési munkájáról, feltehetőleg újfoundlandi landseer-t keresztezett bernáthegyi kutyával, majd a született egyedeket visszakeresztezte pireneusi hegyi kutyákkal. Emellett a sárga gén rögzítése érdekében nagy valószínűséggel használt más fajtákat is - svájci havasi kutyát, német és osztrák vadászkutya fajtákat, vagy talán kuvaszt is - bár erről sincsenek konkrét adatok.
Az eredmény egy nagy, erős kutyafajta lett, mely hamarosan igen népszerűvé vált nem csak munkakutyaként, de Leonberg város és környéke szimbólumaként is.
A leonbergi olyan tulajdonságokat örökölt őseitől, mint az emberek iránti szeretet, nagy méret, munkaalkalmasság, nemes megjelenés, az újfoundlanditól pedig a víz szeretete. Mindezek együtt, „megspékelve” Essig jó reklámjával a leonbergi felé irányították a tenyésztők figyelmét, de még Sissy királynő is a fajta szerelmese lett. Őt olyan koronás fők követték, mint Wales hercege, a belga király, az orosz cár, Bismarck kancellár, III. Napóleon, de a híres zenész, Richard Wagner és Giuseppe Garibaldi is a leonbergi kedvelője lett.
A II. világháború nagy pusztítást vitt végbe a fajtán belül is. Mivel a gazdák saját maguk élelmezését is nehezen tudták megoldani, elképzelhető, hogy e hatalmas állat élelmezése milyen akadályokba ütközött. Sok tenyésztő meghalt a háború során, az állatok magukra maradtak, kevesük élte csak túl a világégést.
A háború után 25 évre volt szükség ahhoz, hogy a megmaradt minimális genetikai állományból újraépítsék a fajtát. Napjainkra a leonbergi népszerűsége ismét magas, sokan csak kedves oroszlánként, vagy egyszerűen leó-ként emlegetik.
Egészség
Átlagéletkora 8-10 év.
Leonbergi fajtájú kutyáknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: Addison-betegség (mellékvese alulműködés), ektrópium (szemhéj kifelé fordulása, lógása), entrópium (szemhéj befelé fordulása), csípőízületi diszplázia, OCD (porcleválással kísért ízületgyulladás) és osteoszarkóma (csontszövetből kiinduló rosszindulatú daganat).
Személyiség
A hatalmas és impozáns megjelenésű leonbergi hihetetlenül szeretetteljes és intelligens. Nyugodt és kiegyensúlyozott természetű, békés fajta.
Családorientált, azaz szüksége van arra, hogy családtagként bánjanak vele, éppen ezért nem jól viseli, ha magányosan, kirekesztve kell élnie.
Kifejezetten szereti a gyerekeket, és jól kijön más kutyákkal és egyéb állatokkal is, amennyiben megfelelően van szocializálva. Amilyen nagy és impozáns a megjelenése, olyan nagy a szíve is.
Küllem és ápolási szükségletek
A bunda vedlik, a két szezonális vedlési időszakon kívül is hullatja a szőrét. Időnkénti - heti néhány alkalommal történő - átkeféléssel és fésüléssel csomó- és filcmentesen kell tartani a bundát. A kikeféléstől az időjárásálló bunda szép fényes lesz. Csak ritkán szabad fürdetni, mert a fürdetés során a szőrzet természetes olajtartalma elvész.
Mozgás
A kölyök leonbergi játékos, ezért érdemes sok játékkal körülvenni, és sokat foglalkozni vele a közös játékok során. Azonban a mozgás mennyiségére ügyelni kell, ugyanis a fejlődő csontozatot és izomzatot nem szabad túlerőltetni. Felnőttként a leonbergi szereti a hosszú sétákat, játékot, és természetesen az úszást. Legyen az bármilyen családi program, a leonbergi örömmel vesz részt benne.
Nevelés
Bár a leonbergi nem mondható ideális obedience-kutyának, alaptermészete miatt szeret gazdája kedvére tenni. Mivel ez intelligenciával párosul, igen könnyű megtanítani neki az alapvető szabályokat. Mivel nagyon nagyra nő, fontos, hogy már apró kölyökkorban megtanulja: a gazda a főnök. A durva és kemény nevelési módszereket rosszul tolerálja, ám a pozitív megerősítés mindig célt ér.
A kölyökkorban elkezdett szocializáció elengedhetetlenül fontos. A teljes érettség után lehet és érdemes vele agility versenyeken vagy vízi munkában, esetleg más sportokban megmérettetni, mivel kifejezetten élvezi és eredményes is lehet. Természeténél fogva kiváló terápiás kutya.
Etetés
Bizony sok leonbergi igencsak válogatós, ráadásul, ahogy melegebbre fordul az idő, még kevesebbet eszik. A jól kiegyensúlyozott, minőségi táp nagyon fontos a fajta számára, különösen a növekedési időszakban.
Mivel nagy kutya, könnyen eléri az asztalon vagy a konyhai pulton hagyott ételmaradékot, amit előszeretettel lopkod el, így nem árt távolt tartani az esetleg egészségtelen nasiktól.