Adatok

Származási hely: Anglia
Magasság: kan 56.00-62.00 cm
szuka 54.00-59.00 cm
Súly: kan 27.00-36.00 kg
szuka 25.00-31.00 kg
Szőrzet: Kettős szőrzet; rövid, egyenes és sűrű fedőszőr, valamint puha, időjárásálló aljszőr.
Szín: Fekete, sárga, csokoládébarna.
További adatok megjelenítése

Leírás

Kevés keményebb kutya volt, mint azok, amelyek a halászokkal és a vadászokkal dolgoztak a XVII. századi Kanadában. Elvárták tőlük, hogy a jeges vízben dolgozzanak, kihozzák a vízből nem csak a szárnyast, de akár a hálót is.

Azoknak a kutyáknak, melyek nem csak képesek, de alkalmasak is voltak a munkára, vastag bőrűnek kellett lenniük, viselniük minden időjárási körülményt, és természetesen fogékonynak a munkára. Az intelligencia és az erő szintén alapvető elvárás volt velük szemben. A tenyésztési munkát kevéssé a küllemi elvárás formálta, sokkal inkább a teljesítményen, a munkaképességen volt a hangsúly.
Az elnevezések a geográfiai elhelyezkedéstől függően változtak, így alakult ki a mai labrador, újfoundlandi, stb. Idővel persze további különbségek jelentek meg az újfoundlandi, a landseer, a labrador, a flat-coated retriever, és a cheaspeake bay retriever között.

Az 1800-as években az Újfoundlandról Angliába érkező hajókon kutyák is érkeztek a szigetországba. Az angolokat elbűvölte a kutyák munkaképessége, és Marlesbury második grófja megalapította az első labrador kennelét. Az 1800-as évek végén a megnövekedett adók miatt visszaesett a labradorok népszerűsége Kanadában, Angliában pedig a szigorú karantén szabályok miatt csökkent az import. Mivel így nem volt utánpótlás Kanadából, az angolok elkezdték a flat coated retrievert (mely a XIX. században igen népszerű volt), és a ma is ismert labradorhoz hasonlatos vízi vadászkutyát használni a tenyésztésben.  Érdekes módon bár a labrador népszerűsége később érkezett el, mint a flat coated-é, mégis, napjainkig állandó.

Mind Angliában, mind pedig az USA-ban a labrador igen népszerű fajta. Nem csak vadászati képességeit csodálják, de családi kutyaként is megállja a helyét. Napjainkban a fajtának két változata ismert: az úgynevezett field és a kiállítási típus. A field típus energikusabb és vékonyabb, míg a kiállítási típus rövidebb testű és zömökebb.

Eredet és történet

Kevés keményebb kutya volt, mint azok, amelyek a halászokkal és a vadászokkal dolgoztak a XVII. századi Kanadában. Elvárták tőlük, hogy a jeges vízben dolgozzanak, kihozzák a vízből nem csak a szárnyast, de akár a hálót is.

Azoknak a kutyáknak, melyek nem csak képesek, de alkalmasak is voltak a munkára, vastag bőrűnek kellett lenniük, viselniük minden időjárási körülményt, és természetesen fogékonynak a munkára. Az intelligencia és az erő szintén alapvető elvárás volt velük szemben. A tenyésztési munkát kevéssé a küllemi elvárás formálta, sokkal inkább a teljesítményen, a munkaképességen volt a hangsúly.
Az elnevezések a geográfiai elhelyezkedéstől függően változtak, így alakult ki a mai labrador, újfoundlandi, stb. Idővel persze további különbségek jelentek meg az újfoundlandi, a landseer, a labrador, a flat-coated retriever, és a cheaspeake bay retriever között.

Az 1800-as években az Újfoundlandról Angliába érkező hajókon kutyák is érkeztek a szigetországba. Az angolokat elbűvölte a kutyák munkaképessége, és Marlesbury második grófja megalapította az első labrador kennelét. Az 1800-as évek végén a megnövekedett adók miatt visszaesett a labradorok népszerűsége Kanadában, Angliában pedig a szigorú karantén szabályok miatt csökkent az import. Mivel így nem volt utánpótlás Kanadából, az angolok elkezdték a flat coated retrievert (mely a XIX. században igen népszerű volt), és a ma is ismert labradorhoz hasonlatos vízi vadászkutyát használni a tenyésztésben.  Érdekes módon bár a labrador népszerűsége később érkezett el, mint a flat coated-é, mégis, napjainkig állandó.

Mind Angliában, mind pedig az USA-ban a labrador igen népszerű fajta. Nem csak vadászati képességeit csodálják, de családi kutyaként is megállja a helyét. Napjainkban a fajtának két változata ismert: az úgynevezett field és a kiállítási típus. A field típus energikusabb és vékonyabb, míg a kiállítási típus rövidebb testű és zömökebb.

Egészség

Átlagéletkora 10-14 év.

Labrador retrievereknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: csípőízületi diszplázia, örökletes myopathia (örökletes, izmokat érintő megbetegedés), könyökízületi diszplázia, PRA (Progresszív Retina Atrophia, azaz látóideghártya sorvadás), retina diszplázia (látóideghártya rendellenes fejlődése).

Személyiség

A labrador érzékeny lelkületű, kiegyensúlyozott, szeretetteljes, intelligens fajta, mely imád gazdája kedvére tenni. Nem kérdés hát, miért olyan népszerű. Szeret játszani az emberekkel, legyenek bármilyen korúak, sőt, megérti, hogy a gyermekek másféle bánásmódot igényelnek.

Kiválóak az elhozásban és az úszásban, egy teniszlabdával ez a fajta képes órákig eljátszani, akárcsak egy frizbivel, feltéve, hogy van, aki folyamatosan dobálja neki.

A labik szeretnek a gazda mellett pihenni, kiválóan alkalmazkodnak a család napirendjéhez. Elég nagy, atlétikus felépítésű fajta, és mivel az elhozásban komoly szerepet kap a száj, hát szeret rágni is. A népszerűség átka, hogy a kölyök kiválasztásánál keresgélni kell a megbízható tenyésztőt, az egészséges fizikumú és idegrendszerű, temperamentumú kölyköt.

Küllem és ápolási szükségletek

A vedlési időszak közepesen vagy igen erős a labradoroknál. Ebben az időszakban a rendszeres kikefélés-fésülés elengedhetetlen. Mivel szeret úszni, a fülek rendszeres ellenőrzése és szárazon tartása fontos, mert csak így előzhetők meg a fertőzések. A karmokat rendszeresen rövidre kell vágni, ha nem kopnak megfelelően, ugyanis a hosszú karmokra nehezedő test komoly fájdalmat okoz.

Mozgás

Ez a fajta sok mozgást igényel, hogy mind a teste, mind a lelke egészséges maradjon. Imád úszni, szereti a hosszú sétákat, főleg ha az víz közelében történik, ahol gyakorolni tudja az elhozást és nagyokat játszhat. Igazi társas lény, barátságos, olyannyira, hogy bárkivel is találkoznak, nagy farok csóválással áll meg köszönteni. Nem kellő szocializációval a kutya boldogtalanná válik.

Nevelés

A labrador egyike a legkönnyebben nevelhető fajtáknak. Örül, ha az ember kedvére tehet, figyelmes és fogékony. Éppen könnyű nevelhetősége és kiváló temperamentuma miatt népszerű segítőkutya-fajta. Használja a rendőrség, és gyakran találkozni labradorral a kábítószer-kereső kutyák csapatában. Nem csak vadászkutyaként állja meg a helyét, de a különféle kutyás sportokban – obedience, agility, flyball, frizbi – szintén sikeresek a fajta képviselői. Olyan „multifunkciós” fajta, mely szinte bármire megtanítható, amire csak a gazdi szeretné.

Etetés

A labrador híresen nagyevő fajta, amit elé raknak, azt garantáltan felfalja. Emiatt a súlyát folyamatosan felügyelni kell, akárcsak a táplálék mennyiségét, megelőzendő az elhízást. Fiatal korban az elhízás még nem olyan komolyan fenyegető veszély, mert az állat sok energiát ad le a játék, vadászat által. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy igen jó minőségű eledelre van szüksége a megnövekedett tápanyagigény kielégítésére.