Havanese

Adatok

Leírás

A havanese az ősi bichon típusú kutyák leszármazottja, mely típus azonban a mai napig viták tárgya. A kubaiak úgy vélik, hogy az első kutyák olasz hajósokkal érkeztek a szigetre, mely arra utal, hogy a fajta eredete Málta szigetére, vagy Bologna-ba vezethető vissza. Mások ugyanezt a verziót a spanyoloknak tulajdonítják, azaz szerintük a gyarmatosítás idején velük érkeztek az aprócska kutyák Kubába, ez viszont a Teneriffe-i eredetet igazolja.

Elképzelhető, hogy kistermetű uszkárok, bichon bolognesek, és egy Kubában őshonos ebfajta, a Blanquito de Habana kereszteződéséből alakult ki a havana silk dog-nak is nevezett fajta. Amit biztosan lehet tudni, hogy apró ebek a 17. században érkeztek Európából Kubába, ám a szigetország viszonylagos elszigeteltsége miatt írásos dokumentumok nem maradtak az utókorra.
Alkalmazkodtak az ottani klímához, a sziget viszonyaihoz, és az alkalmazkodás eredményeképpen egy kisebb, selymesebb szőrű kutyafajta alakult ki, melyet Blanquito de la Habana-nak, vagy Havanese Silk Dog-nak hívtak.

A XVIII - XIX, század folyamán a havanese a kubai arisztokrácia kedvelt fajtája volt, tenyésztésük célja korántsem a haszonszerzés, hiszen kölyök csak nemes ajándékként kerülhetett el a háztól. A Viktoriánus kor asszonyaihoz hasonlatos módon a kutyák sem léphettek az utcára, a köznép számára láthatatlanok és érinthetetlenek voltak. Ha útra keltek gazdáikkal, akkor kicsi kosárkájukban heverve kísérték a lefüggönyözött kocsiban utazó úrnőjüket. Bár a tenyésztési koncepciókról semmit sem lehet tudni, feltehető, hogy végül is francia és német uszkárokkal keresztezték őket a végleges típus kialakítása érdekében, melynek eredménye a hihetetlenül népszerű bichon havanese lett.

Mikor az 1960-as években kubaiak tömege menekült az országból az Egyesült Államokba, sokan magukkal vitték kutyáikat. Ugyan Kubában szinte teljesen kihalt a fajta, egy amerikai tenyésztő, Mrs. Dorothy Goodale és férje, Bert, megmentették a fajtát a teljes kipusztulástól. Emigráns családokkal közösen fajtatiszta kutyákat hajtottak fel és elkezdték a tenyésztési munkát, mely végül a havanese stabilizálódásához vezetett. Napjainkban a havanese a világ minden pontján népszerű fajta.

Az idők változnak, mára Kuba is nyitottabb lett, és 1997-ben az ott maradt kisebb, zárt körben fejlődő populációból egy példány eljutott Hollandiába. Az országban megalakult a Bichon Habanero Club, mely, ha kevés kutyával is, de áldozatos munkát végez a fajta nemesítése és fenntartása érdekében.

Eredet és történet

A havanese az ősi bichon típusú kutyák leszármazottja, mely típus azonban a mai napig viták tárgya. A kubaiak úgy vélik, hogy az első kutyák olasz hajósokkal érkeztek a szigetre, mely arra utal, hogy a fajta eredete Málta szigetére, vagy Bologna-ba vezethető vissza. Mások ugyanezt a verziót a spanyoloknak tulajdonítják, azaz szerintük a gyarmatosítás idején velük érkeztek az aprócska kutyák Kubába, ez viszont a Teneriffe-i eredetet igazolja.

Elképzelhető, hogy kistermetű uszkárok, bichon bolognesek, és egy Kubában őshonos ebfajta, a Blanquito de Habana kereszteződéséből alakult ki a havana silk dog-nak is nevezett fajta. Amit biztosan lehet tudni, hogy apró ebek a 17. században érkeztek Európából Kubába, ám a szigetország viszonylagos elszigeteltsége miatt írásos dokumentumok nem maradtak az utókorra.
Alkalmazkodtak az ottani klímához, a sziget viszonyaihoz, és az alkalmazkodás eredményeképpen egy kisebb, selymesebb szőrű kutyafajta alakult ki, melyet Blanquito de la Habana-nak, vagy Havanese Silk Dog-nak hívtak.

A XVIII - XIX, század folyamán a havanese a kubai arisztokrácia kedvelt fajtája volt, tenyésztésük célja korántsem a haszonszerzés, hiszen kölyök csak nemes ajándékként kerülhetett el a háztól. A Viktoriánus kor asszonyaihoz hasonlatos módon a kutyák sem léphettek az utcára, a köznép számára láthatatlanok és érinthetetlenek voltak. Ha útra keltek gazdáikkal, akkor kicsi kosárkájukban heverve kísérték a lefüggönyözött kocsiban utazó úrnőjüket. Bár a tenyésztési koncepciókról semmit sem lehet tudni, feltehető, hogy végül is francia és német uszkárokkal keresztezték őket a végleges típus kialakítása érdekében, melynek eredménye a hihetetlenül népszerű bichon havanese lett.

Mikor az 1960-as években kubaiak tömege menekült az országból az Egyesült Államokba, sokan magukkal vitték kutyáikat. Ugyan Kubában szinte teljesen kihalt a fajta, egy amerikai tenyésztő, Mrs. Dorothy Goodale és férje, Bert, megmentették a fajtát a teljes kipusztulástól. Emigráns családokkal közösen fajtatiszta kutyákat hajtottak fel és elkezdték a tenyésztési munkát, mely végül a havanese stabilizálódásához vezetett. Napjainkban a havanese a világ minden pontján népszerű fajta.

Az idők változnak, mára Kuba is nyitottabb lett, és 1997-ben az ott maradt kisebb, zárt körben fejlődő populációból egy példány eljutott Hollandiába. Az országban megalakult a Bichon Habanero Club, mely, ha kevés kutyával is, de áldozatos munkát végez a fajta nemesítése és fenntartása érdekében.

Egészség

Átlagéletkora 13-15 év.

Havanese fajtájú ebeknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: veleszületett süketség, fülfertőzések, csípőízületi diszplázia, fiatalkori szürkehályog, patella luxatio (térdkalács ficam), PRA (Progresszív Retina Atrophia, azaz látóideghártya sorvadás).

Személyiség

Bűbájos társ – érzékeny, figyelmes, élénk, mindenkit szeret. Bármilyen korú emberrel jól kijön, akárcsak a gyerekekkel, vagy más állatokkal.

Intelligens, kiváló jelzőkutya, minden szokatlan tevékenységet azonnal jelez gazdájának, ugyanakkor nem hajlamos sem a folyamatos ugatásra, sem pedig az idegességre. A mai napig nagy becsben tartott társkutya.

Küllem és ápolási szükségletek

A gazdák általában rövidre nyíratják a havanese szőrét, ugyanis a hosszú bunda sok gondozást igényel. Mivel az elhalt szőrszálak nehezen hullnak ki, rendszeresen át kell kefélni a bundát, lehetőleg heti több alkalommal. A mancsok körüli hosszú szőrt rendszeresen nyírni kell. A szemek és a fülek külön figyelmet igényelnek, mivel hajlamosak a fertőződésekre. A havanese megjelenése természetesen kócos, emiatt pedig allergiára hajlamos, hiszen nem vedlik.

Mozgás

Kíváncsi, elragadó társ, mely szeret sétálni, örömmel fogad minden nevelési és szocializációs feladatot. Boldogan tart családjával bárhová, legyen az a ház, vagy akár a világ körüli út.

Nevelés

Olyan fajta, mely minél több figyelmet kap, annál inkább kedvére tesz gazdájának. Igazi bohóc, sok helyütt cirkuszokban alkalmazzák. Bármilyen trükköt képes megtanulni, ráadásul örömmel teszi ezt, feltéve hogy pozitív módszerekkel, jutalmazással tanítják.

Etetés

Méretének megfelelő, kiváló minőségű eledelre van szüksége. Képes hihetetlen trükkökre, hogy jutalomfalathoz jusson, ezért a gazdának ügyelnie kell a kutya vonalainak megőrzésére.