Adatok
| Származási hely: | Franciaország |
|---|---|
| Magasság: |
kan 30.00-30.00 cm
szuka 30.00-30.00 cm |
| Súly: |
kan 12.00-13.00 kg
szuka 11.00-11.00 kg |
| Szőrzet: | Rövid, finom, sima, fényes és puha. |
| Szín: | Őzszín minden árnyalata (tejeskávé színtől a sötét vörösig), fehér – csíkos vagy csíkozottság nélküli; foltosság közepes vagy kiterjedt mértékben. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
Helytelen azt állítani, hogy a francia bulldog tisztán francia fajta. A bulldogok az 1860-as évek Angliájában végén voltak népszerűségük csúcsán, a közép-angol rész csipkeverő tájain pedig leginkább a kisebb változatok voltak kedveltek. Persze sok más ország is felhasználta a bulldog-vért saját fajtája kialakításában, és ha már így tettek, hát a nevet is „kölcsönvették”.
Az ipari forradalom következtében leáldozott a csipkeverő manufaktúráknak, a mesterek pedig Franciaországba költöztek, ahová magukkal vitték toy bulldogjaikat. Ott különféle francia fajtákkal kereszteződtek a kutyák, ezekből alakult ki az az eb, amit ma francia bulldognak ismerünk. Az alakuló fajta tenyésztése két irányba folyt: voltak denevérfülű (álló) és rózsafülű (hajlott, mint a bulldogé) egyedek. Európában ez utóbbit preferálták, azaz az igazi, miniatürizált bulldogot, míg az amerikaiak a denevérfülűeket kedvelték jobban. Némi hűhó után az amerikaiak győztek, rögzült a denevérfülű típus, ez a fül pedig később a fajta egyik védjegye lett.
Érdemes azért megemlíteni, hogy az angolok olyannyira nem örültek a francia fajtának, hogy egy George R. Kehl nevű ember megpróbált valamiféle más eredetet kitalálni a kis eb számára. Véleménye szerint a francia bulldog valójában Spanyolországból származó fajta, mely már a középkorban bikaheccelésre kialakított és alkalmazott eb volt. Erre bizonyítékként egy 1625-ös bronztáblát citált, melyen tipikus denevérfülű bulldog volt látható, egy felirat kíséretében: „Burgosi dog, Spanyolország, 1625”. A határon átkerülve Bordeaux-ba a kutyák már nem bikákkal, hanem szamarakkal küzdöttek, és a kívánalmaknak megfelelően elkezdődött törpésítésük is.
Hogy melyik eredet-változat az igaz, ma már nem tudni.
A 20. század első évtizedeiben igen népszerű lett a fajta, olyannyira, hogy az 1913-as Westminster Dog Show-n kereken száz francia bulldog került bemutatásra. Ám az első világháború után még az Egyesült Államokban is csökkent a fajta létszáma, feltehetőleg a boston terrier növekvő népszerűsége miatt. Az 1980-90-es években újra felfedezték, azóta kedveltsége folyamatosan növekszik.
Eredet és történet
Helytelen azt állítani, hogy a francia bulldog tisztán francia fajta. A bulldogok az 1860-as évek Angliájában végén voltak népszerűségük csúcsán, a közép-angol rész csipkeverő tájain pedig leginkább a kisebb változatok voltak kedveltek. Persze sok más ország is felhasználta a bulldog-vért saját fajtája kialakításában, és ha már így tettek, hát a nevet is „kölcsönvették”.
Az ipari forradalom következtében leáldozott a csipkeverő manufaktúráknak, a mesterek pedig Franciaországba költöztek, ahová magukkal vitték toy bulldogjaikat. Ott különféle francia fajtákkal kereszteződtek a kutyák, ezekből alakult ki az az eb, amit ma francia bulldognak ismerünk. Az alakuló fajta tenyésztése két irányba folyt: voltak denevérfülű (álló) és rózsafülű (hajlott, mint a bulldogé) egyedek. Európában ez utóbbit preferálták, azaz az igazi, miniatürizált bulldogot, míg az amerikaiak a denevérfülűeket kedvelték jobban. Némi hűhó után az amerikaiak győztek, rögzült a denevérfülű típus, ez a fül pedig később a fajta egyik védjegye lett.
Érdemes azért megemlíteni, hogy az angolok olyannyira nem örültek a francia fajtának, hogy egy George R. Kehl nevű ember megpróbált valamiféle más eredetet kitalálni a kis eb számára. Véleménye szerint a francia bulldog valójában Spanyolországból származó fajta, mely már a középkorban bikaheccelésre kialakított és alkalmazott eb volt. Erre bizonyítékként egy 1625-ös bronztáblát citált, melyen tipikus denevérfülű bulldog volt látható, egy felirat kíséretében: „Burgosi dog, Spanyolország, 1625”. A határon átkerülve Bordeaux-ba a kutyák már nem bikákkal, hanem szamarakkal küzdöttek, és a kívánalmaknak megfelelően elkezdődött törpésítésük is.
Hogy melyik eredet-változat az igaz, ma már nem tudni.
A 20. század első évtizedeiben igen népszerű lett a fajta, olyannyira, hogy az 1913-as Westminster Dog Show-n kereken száz francia bulldog került bemutatásra. Ám az első világháború után még az Egyesült Államokban is csökkent a fajta létszáma, feltehetőleg a boston terrier növekvő népszerűsége miatt. Az 1980-90-es években újra felfedezték, azóta kedveltsége folyamatosan növekszik.
Egészség
Átlagéletkora 10-12 év.
Francia bulldogoknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: allergia, brachycephal felső légúti szindróma, ékcsigolya, porckorongsérv, beszűkült orrlyukak és von Willebrand betegség (VIII. véralvadási faktor hiánya miatt kialakuló véralvadási zavar).
Személyiség
Játékos kis bohóc, kíváncsi és szeretettel teli. A „frenchie” kivételes társ és játszótárs egyszerre. Fénylő, élénk tekintete pontosan kifejezi mókázó viselkedését. Bárkivel jól kijön, beleértve más kutyákat és egyéb állatokat. Alapjában véve mindig vidám kis fickó.
Játékos bohóc,kíváncsi és szeretettel teli. Kivételes társ és játszótárs. Néha horkol, nyáladzik.
Könnyű gondozni, könnyű szállítani – ha van is hibája, az az, hogy néha horkol és nyáladzik, a megrövidült pofa eredményeképpen. Azért arra nem árt ügyelni, hogy őseitől örökölt harciasságát megőrizte, területét és otthonát teljes erőbedobással őrzi, így nyomában néhány szakadt nadrágszár maradhat, ha valaki is nem kívánatosként lép a birtokra.
Küllem és ápolási szükségletek
Rövid, puha szőre könnyen tisztán és rendezetten tartható a rendszeres kikeféléssel. Az arcon levő redőket tisztán és szárazon kell tartani, csak így előzhetők meg a fertőzések.
Mozgás
Nincs szüksége sok mozgásra, akkor a legboldogabb, ha bárhová követheti a gazdáját, legyen az séta a szomszédba, vagy hosszabb kirándulás. Kánikulában nem szabad nagy menetgyakorlatnak kitenni, mivel a rövid orr miatt a légzés amúgy is nehézkes számára.
Nevelés
Akaratos kis lény, de jószívűsége fog dominálni, ha úgy érzi, megéri számára az erőlködés. Legjobban akkor reagál a nevelésre, ha extrovertált oldalát célozzák meg, ám a kemény, durva módszerektől megdermed. Ha a figyelem középpontjába kerül, örömmel mutatja meg gazdájának, mire is képes. A kölyökkorban megkezdett szocializáció nem csak jót tesz neki, de élvezni is fogja.
Etetés
Kiváló minőségű eledelre van szüksége. Egyes adalékanyagokra és mesterséges összetevőkre érzékeny lehet.
A galériában fellelhető fotók között ©Alexey Kalashnikov© képei is szerepelnek.