Adatok
| Származási hely: | Franciaország/Belgium |
|---|---|
| Magasság: |
kan 62.00-70.00 cm
szuka 59.00-67.00 cm |
| Súly: |
kan 35.00-45.00 kg
szuka 27.00-37.00 kg |
| Szőrzet: | Borzas, időjárásálló kettős szőrzet, drótos, durva, száraz fedőszőrrel és finom, puha, sűrű, időjárásálló aljszőrrel; vastag bajusz és szakáll. |
| Szín: | Az őzszíntől a feketéig mindenféle árnyalat, fehér jegyek előfordulhatnak. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
Akárcsak rokona, az ardenneki bouvier, a flandriai is egy Franciaországban és Begiumban őshonos, drótszőrű pásztorkutyából alakult ki, melyet egyszerűen csak bouvier néven emlegettek. Flandria olyan terület, mely magába foglalja Belgium, Franciaország és Hollandia egy-egy részét és mind a franciák, mind pedig a belgák azt állítják, hogy a flandriai bouvier bizony az ő fajtájuk. Olyannyira, hogy – ritka helyzet - az FCI is kettős származási helyet jelölt meg a fajta esetében.
Egészen a huszadik századig nincsenek feljegyzések a fajtáról, eltekintve egy-két, általánosan a bouvier - típusú ebeket említő leírásoktól. Ekkor, azaz a múlt század elején figyeltek fel először az egységes típust képviselő terelőkutyákra.
Először 1910-ben jelent meg flandriai bouvier kutyakiállításon, mégpedig a brüsszeli nemzetközi rendezvényen. Egy Paret nevű ember, aki Ghent városában élt, két bouvier-t, Nelly-t és Rexet regisztráltatta a versenyre. Viszonylag gyorsan, két év múlva meg is született az első fajtaleírás, melyet személyesen a Club St. Hubert du Nord alelnöke, Fontaine úr fogalmazott meg.
A fajta az első világháború során üzenetvivő és mentőkutya volt, ez hozott számukra ismertséget, ezáltal kerültek látótérbe, mert amikor a háború során a flandriai lakosok majdnem teljesen elpusztultak, bizony a fajta is közel állt ehhez. Egy belga katonai állatorvos, Darby kapitány érdeme, hogy megmentette a flandriai bouviert a vérzivataros évek alatt. Az ő Nic de Sottegem nevű kanja lett a mai bouvier-ek ősapja.
A belga fajtaklub 1922-ben alakult, ekkor némileg átdolgozták a standardot, mely aztán az évek során többször került még módosításra.
Napjainkban a bouvier szerte a világon megállja a helyét a munkában, de sokra becsülik társként is.
Eredet és történet
Akárcsak rokona, az ardenneki bouvier, a flandriai is egy Franciaországban és Begiumban őshonos, drótszőrű pásztorkutyából alakult ki, melyet egyszerűen csak bouvier néven emlegettek. Flandria olyan terület, mely magába foglalja Belgium, Franciaország és Hollandia egy-egy részét és mind a franciák, mind pedig a belgák azt állítják, hogy a flandriai bouvier bizony az ő fajtájuk. Olyannyira, hogy – ritka helyzet - az FCI is kettős származási helyet jelölt meg a fajta esetében.
Egészen a huszadik századig nincsenek feljegyzések a fajtáról, eltekintve egy-két, általánosan a bouvier - típusú ebeket említő leírásoktól. Ekkor, azaz a múlt század elején figyeltek fel először az egységes típust képviselő terelőkutyákra.
Először 1910-ben jelent meg flandriai bouvier kutyakiállításon, mégpedig a brüsszeli nemzetközi rendezvényen. Egy Paret nevű ember, aki Ghent városában élt, két bouvier-t, Nelly-t és Rexet regisztráltatta a versenyre. Viszonylag gyorsan, két év múlva meg is született az első fajtaleírás, melyet személyesen a Club St. Hubert du Nord alelnöke, Fontaine úr fogalmazott meg.
A fajta az első világháború során üzenetvivő és mentőkutya volt, ez hozott számukra ismertséget, ezáltal kerültek látótérbe, mert amikor a háború során a flandriai lakosok majdnem teljesen elpusztultak, bizony a fajta is közel állt ehhez. Egy belga katonai állatorvos, Darby kapitány érdeme, hogy megmentette a flandriai bouviert a vérzivataros évek alatt. Az ő Nic de Sottegem nevű kanja lett a mai bouvier-ek ősapja.
A belga fajtaklub 1922-ben alakult, ekkor némileg átdolgozták a standardot, mely aztán az évek során többször került még módosításra.
Napjainkban a bouvier szerte a világon megállja a helyét a munkában, de sokra becsülik társként is.
Egészség
Átlagéletkora 10-12 év.
Flandriai bouviereknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: daganatok, glaukóma (zöld hályog), csípőízületi diszplázia, aorta stenosis (aorta szűkület), pajzsmirigy alulműködés.
Személyiség
Nagy és ijesztő kinézete csak megjelenés, mely nincs összhangban jellemével. Szeretetteli, hűséges, engedelmes és kiegyensúlyozott, odaadó kutya. Igazi munkafajta, terelő- és őrző ösztönei erősek. Félelmetesnek tűnhet, ám valójában kivételes őrzőkutya. Idegenekkel szemben tartózkodó. Nem kennelbe vagy zárt udvarra való fajta, az elszigeteltséget nehezen viseli, levert és mogorva lesz tőle. Akkor a legboldogabb, ha mindenütt gazdája nyomában járhat.
Küllem és ápolási szükségletek
Bár nem hullajtja erősen a szőrét, vastag, hullámos bundája rendszeres ápolást igényel. Heti néhány alkalommal ki kell kefélni, évi néhány alkalommal trimmelni – ez elegendő az ápolt megjelenéshez. A pofa szőrzete és a szakáll mindig legyen tiszta, de ugyanez vonatkozik a lábakra is. Kiállítási kutyák esetében a nyírás és a trimmelés gyakoribb feladat, melyet célszerű szakavatott kutyakozmetikust a bízni.
Mozgás
Nagy, elszánt kutya, melynek elegendő mozgásra van szüksége, ám nem igényel kemény edzéseket. Élvezi a hosszú túrákat, ahol a maga ütemében tudja felfedezni a környezetet.
Nevelés
Sokoldalú, jól nevelhető kutya. A nevelést korán el kell kezdeni, mindig korrekt és következetes irányítást igényel, lehetőleg gyakorlott kiképzővel, aki képes kihozni belőle a legtöbbet.
Engedelmességi képzése alapkövetelmény. Ellenkező esetben, ha agya és ereje párosul, igencsak dominánssá válhat. A szocializáció során érdemes megismertetni a legkülönfélébb emberekkel és állatokkal, már apró kölyökkortól kezdve. Csak így biztosítható, hogy később mindenkit el tudjon fogadni. Valójában igazán társaságkedvelő, csupán meg kell tanítani neki, hogy ereje másoknak nem biztos, hogy kellemes.
Etetés
Kiváló minőségű, tápláló eledelre van szüksége.