Adatok
| Származási hely: | Németország |
|---|---|
| Magasság: |
kan 66.00-72.00 cm
szuka 61.00-69.00 cm |
| Súly: |
kan 40.00-45.00 kg
szuka 32.00-35.00 kg |
| Szőrzet: | Sima, rövid, kemény, sűrű, testhez simuló szőrzet, aljszőr nélkül. |
| Szín: | Fekete és barna, cser jegyekkel. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
Karl Friedrich Louis Dobermann, Apolda városának lakosa adószedőként dolgozott, olyan veszélyes környéken, ahol szüksége volt egy kemény, gyors és megbízható őrző-védő kutyára. Az 1860-as évek végén úgy döntött, megteremti a maga őrzőkutyáját, egy olyan fajtát, amely hasonlít a törpe pincserre, csak némiképp nagyobb.
A fajta típusa hihetetlenül rövid idő alatt került rögzítésre, 1890-re készen is volt az új eb prototípusa. Dobermann úr a németjuhászhoz nyúlt a keménység, az intelligencia és a megbízhatóság, valamint a német pincserekhez a gyors reakció és annak terrier temperamentum miatt. A weimari vizsla adta a vadászati képességeket és az érzékeny orrot, akárcsak a különleges színt. Az erő, az őrző hajlam és a bátorság miatt került bele némi rottweiler vér, de szükség volt még a greyhoundra a gyorsaság, és a manchester terrierre a rövid, fényes szőrzet miatt.
Dobermann úr egy szikár és értelmes harci gépet tenyésztett ki – olyan kutyát, melyet úgy jellemeznek: jókora adag bátorság szorult bele.
A fajtát megelőzte hírneve az Egyesült Államokban, olyannyira, hogy egy kutya három Best in Show címet nyerhetett anélkül, hogy egyetlen bíró is belenézett volna a szájába (később kiderült, hogy voltak hiányzó fogai, ami súlyos kizáró hiba egy dobermannál).
Tenyésztésének alapja egyébként négy apoldai kutya volt, melyeknek csak a neve ismert: Lux, Landgraf, Rambo és Schnupp, Dobermann úr saját kutyája. A fajta szülőatyjának kedvence kapta az 1912-ben megalakult német Dobermann Pinscher Klub törzskönyvében az egyes számot.
A modern dobermann típusának kialakítása egy másik apoldai lakos, Otto Goeller érdeme, aki 1901-ben alapította Thueringen kennelét. Az ő egyik kutyája, az 1904-ben született Hellegraf von Thueringen tekinthető a fajta ősapjának, annak ellenére, hogy mind fejben, mind testfelépítésben még némiképp eltért a ma ismert dobermannoktól.
Az új, kemény és kitartó ebeknek hamar híre ment a nagyvilágban, és Hollandia után Svájcban, majd más európai országokban is nagy sikerre tett szert. A második világháború után váltak ismertté a tengerentúlon, egyedül Anglia tenyésztői nem mutattak sok kedvet a dobermannok tenyésztéséhez, feltehetőleg azért, mert a szigetországban a fül kupirozása régóta tiltott volt.
A dobermann élénk, izmos megjelenése ügyességet és magabiztosságot sugároz és míg a bulldog az USA tengerészgyalogságának kabalaállata, addig a dobermann a "tengerészet hadi kutyája" megtisztelő címet nyerte le. Dobermann úr kutyája az emberiség szolgálatában is kiváló eredményeket tud felmutatni, mint kereső- és mentőkutya, terápiás és rendőr-, valamint vakvezető kutya. Köszönhető ez annak, hogy a tenyésztők a vadság helyett a kiegyensúlyozottságot és a fogékonyságot helyezik előtérbe a tenyésztői munkában.
Eredet és történet
Karl Friedrich Louis Dobermann, Apolda városának lakosa adószedőként dolgozott, olyan veszélyes környéken, ahol szüksége volt egy kemény, gyors és megbízható őrző-védő kutyára. Az 1860-as évek végén úgy döntött, megteremti a maga őrzőkutyáját, egy olyan fajtát, amely hasonlít a törpe pincserre, csak némiképp nagyobb.
A fajta típusa hihetetlenül rövid idő alatt került rögzítésre, 1890-re készen is volt az új eb prototípusa. Dobermann úr a németjuhászhoz nyúlt a keménység, az intelligencia és a megbízhatóság, valamint a német pincserekhez a gyors reakció és annak terrier temperamentum miatt. A weimari vizsla adta a vadászati képességeket és az érzékeny orrot, akárcsak a különleges színt. Az erő, az őrző hajlam és a bátorság miatt került bele némi rottweiler vér, de szükség volt még a greyhoundra a gyorsaság, és a manchester terrierre a rövid, fényes szőrzet miatt.
Dobermann úr egy szikár és értelmes harci gépet tenyésztett ki – olyan kutyát, melyet úgy jellemeznek: jókora adag bátorság szorult bele.
A fajtát megelőzte hírneve az Egyesült Államokban, olyannyira, hogy egy kutya három Best in Show címet nyerhetett anélkül, hogy egyetlen bíró is belenézett volna a szájába (később kiderült, hogy voltak hiányzó fogai, ami súlyos kizáró hiba egy dobermannál).
Tenyésztésének alapja egyébként négy apoldai kutya volt, melyeknek csak a neve ismert: Lux, Landgraf, Rambo és Schnupp, Dobermann úr saját kutyája. A fajta szülőatyjának kedvence kapta az 1912-ben megalakult német Dobermann Pinscher Klub törzskönyvében az egyes számot.
A modern dobermann típusának kialakítása egy másik apoldai lakos, Otto Goeller érdeme, aki 1901-ben alapította Thueringen kennelét. Az ő egyik kutyája, az 1904-ben született Hellegraf von Thueringen tekinthető a fajta ősapjának, annak ellenére, hogy mind fejben, mind testfelépítésben még némiképp eltért a ma ismert dobermannoktól.
Az új, kemény és kitartó ebeknek hamar híre ment a nagyvilágban, és Hollandia után Svájcban, majd más európai országokban is nagy sikerre tett szert. A második világháború után váltak ismertté a tengerentúlon, egyedül Anglia tenyésztői nem mutattak sok kedvet a dobermannok tenyésztéséhez, feltehetőleg azért, mert a szigetországban a fül kupirozása régóta tiltott volt.
A dobermann élénk, izmos megjelenése ügyességet és magabiztosságot sugároz és míg a bulldog az USA tengerészgyalogságának kabalaállata, addig a dobermann a "tengerészet hadi kutyája" megtisztelő címet nyerte le. Dobermann úr kutyája az emberiség szolgálatában is kiváló eredményeket tud felmutatni, mint kereső- és mentőkutya, terápiás és rendőr-, valamint vakvezető kutya. Köszönhető ez annak, hogy a tenyésztők a vadság helyett a kiegyensúlyozottságot és a fogékonyságot helyezik előtérbe a tenyésztői munkában.
Egészség
Átlagéletkora 10-12 év.
Dobermannoknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: daganatok, nyaki csigolyák instabilitása, CAH ( idült májgyulladás), "színfelhígulással" kísért szőrhiány, DCM (a szívüregek kitágulásával járó szívbetegség), pajzsmirigy alulműködés, von Willebrand betegség (VIII. véralvadási faktor hiánya miatt kialakuló véralvadási zavar).
Személyiség
Manapság egy jó tenyészetből származó dobermann intelligens és hűséges, de legalább annyira játékos, mint amennyire anno a Dobermmann-féle kutyák félelmetesek voltak. Atlétikus felépítésű és erőteljes, könnyű léptű és arisztokratikus megjelenésű. A sokoldalúság kiemelkedő jellegzetessége a fajtának.
Küllem és ápolási szükségletek
A rövid, fényes szőrzetet könnyű ápolni – elegendő egy puha kefe és egy kutyakesztyű.
Mozgás
Sok mozgásra van szüksége, hogy levezesse felgyülemlett energiáját, megtartsa formáját, de akkor is boldog, ha ezen igényét játékkal, kergetőzéssel vagy bújócskával, akárcsak ha póráron végrehajtott edzésekkel elégítik ki.
Nevelés
Fogékony, élénk, könnyen képezhető fajta, mely szeret tanulni, és szeret gazdája kedvére tenni. Korrekt oktatóra van szüksége, aki képes ösztönözni, de úgy, hogy közben határozott korlátokat állít. Békésen tud együtt élni más kisállatokkal és gyerekekkel, ha kora kölyökorrától figyelmet fordítanak erre szocializációja során.
Etetés
Kiegyensúlyozott, kiváló minőségű táplálást igényel. Arról ismert a fajta, hogy képes bármit megenni, amit csak az úton talál.