Bullterrier

Adatok

Leírás

Az 1800-as évek elején, amikor a kutyaviadalok még legálisak és eléggé népszerűek is voltak, a tenyésztők igyekeztek szívós, kitartó, agilis kutyákat tenyészteni. A sztárkutya a ringben mindig is a kitartó, bátor bulldog volt. Ám 1835-ben a bikahecceléseket betiltották, ellenben a kutyaviadalokat nem. A törvény továbbra is engedte olyan viadalok rendezését, ahol két kutya küzd egymás ellen. Az ilyen harchoz más jellegű kutya kellett, mint a bulldog: gyorsabb és fürgébb, de hasonlóan erős és határozott.

A bull terrier eredeti neve „bull-and-terrier” volt, utalva arra, hogy kitenyésztése a bulldog és a mára kihalt fehér angol terrier keresztezéséből született. Egy James Hinks nevű angol írta le először a fajta standardját az 1850-es évek elején. Ő csak fehér kutyákat tenyésztett, és bull terriernek nevezte őket, megkülönböztetve kutyáit a bull – and - terrier kutyáktól, melyek inkább a mai staffordshire terrierekre hasonlítottak.

Hink fehér kutyái hamarosan „white cavalier” néven lettek ismertek. Nem tudni pontosan, milyen egyéb fajták játszottak szerepet a modern bull terrier kialakításában, de a dalmata, a perdiguero de burgos, a greyhound nagy valószínűséggel igen.
Az eredményként megjelenő fajta hamarosan mindenfelé egyszerűen csak bull terrier néven lett ismert, amikor pedig teljesen fehér bull terriereket staffordshire bullterrierekkel kereszteztek, színes változatok jelentek meg.

Később a kutyaviadalokat is betiltották és annak ellenére, hogy jó ideig még illegálisan rendeztek ilyen eseményeket, a tenyésztők számára már sokkal fontosabb volt maga a kutya, mintsem harci képességei. Érdekesség, hogy a ringben való sérülések megelőzése céljából hosszú időn át vágták a bullterrierek fülét. Ezt 1895-ben a Kennel Club betiltotta, ezért a tenyésztők komoly szelekcióval a ma ismert, kicsi és felálló fülű terriereket „alkották meg”.

Szerencsére napjainkban a kutyaviadalok bármilyen formája illegális, így ezek a kutyák szigorúan csak társként funkcionálnak.  Tojás formájú fejük miatt könnyen megkülönböztethetőek, kinézetük és jellemük miatt pedig sokan megkedvelték.

Eredet és történet

Az 1800-as évek elején, amikor a kutyaviadalok még legálisak és eléggé népszerűek is voltak, a tenyésztők igyekeztek szívós, kitartó, agilis kutyákat tenyészteni. A sztárkutya a ringben mindig is a kitartó, bátor bulldog volt. Ám 1835-ben a bikahecceléseket betiltották, ellenben a kutyaviadalokat nem. A törvény továbbra is engedte olyan viadalok rendezését, ahol két kutya küzd egymás ellen. Az ilyen harchoz más jellegű kutya kellett, mint a bulldog: gyorsabb és fürgébb, de hasonlóan erős és határozott.

A bull terrier eredeti neve „bull-and-terrier” volt, utalva arra, hogy kitenyésztése a bulldog és a mára kihalt fehér angol terrier keresztezéséből született. Egy James Hinks nevű angol írta le először a fajta standardját az 1850-es évek elején. Ő csak fehér kutyákat tenyésztett, és bull terriernek nevezte őket, megkülönböztetve kutyáit a bull – and - terrier kutyáktól, melyek inkább a mai staffordshire terrierekre hasonlítottak.

Hink fehér kutyái hamarosan „white cavalier” néven lettek ismertek. Nem tudni pontosan, milyen egyéb fajták játszottak szerepet a modern bull terrier kialakításában, de a dalmata, a perdiguero de burgos, a greyhound nagy valószínűséggel igen.
Az eredményként megjelenő fajta hamarosan mindenfelé egyszerűen csak bull terrier néven lett ismert, amikor pedig teljesen fehér bull terriereket staffordshire bullterrierekkel kereszteztek, színes változatok jelentek meg.

Később a kutyaviadalokat is betiltották és annak ellenére, hogy jó ideig még illegálisan rendeztek ilyen eseményeket, a tenyésztők számára már sokkal fontosabb volt maga a kutya, mintsem harci képességei. Érdekesség, hogy a ringben való sérülések megelőzése céljából hosszú időn át vágták a bullterrierek fülét. Ezt 1895-ben a Kennel Club betiltotta, ezért a tenyésztők komoly szelekcióval a ma ismert, kicsi és felálló fülű terriereket „alkották meg”.

Szerencsére napjainkban a kutyaviadalok bármilyen formája illegális, így ezek a kutyák szigorúan csak társként funkcionálnak.  Tojás formájú fejük miatt könnyen megkülönböztethetőek, kinézetük és jellemük miatt pedig sokan megkedvelték.

Egészség

Átlagéletkora 10-12 év.

Bull terriereknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: allergia, veleszületett süketség, öröklődő vesebetegség, mitralis dysplasia (szívbillentyű rendellenes fejlődése), patella luxatio (térdkalács ficam) és cinkhiány.

Személyiség

Bájos, barátságos, játékos fajta, mely nagyon ragaszkodik családjához. Szüksége van a társaságra és állandó felügyeletre ahhoz, hogy kellemes házi kedvenc legyen. Intelligens és élénk, ezért mentálisan és fizikailag is ösztönözni kell. Jól kijön a gyerekkel, hajlamos védelmezni őket, de más állatokat csak akkor tolerál, ha megfelelően szocializálják erre.

Akinek van elegendő ideje, hogy bull terrierjével megossza, észre fogja venni, hogy ez a fajta kiváló társ, melynek odaadása kimeríthetetlen, soha nem unja meg a mókázást, pillanatok alatt megszerettetve magát másokkal.

Küllem és ápolási szükségletek

Ápolása könnyű feladat. A rövid szőrzeten elég átmenni egy kutyakesztyűvel és egy puha szőrkefével, így eltávolítva az elhalt szőrszálakat és a szennyeződést, valamint elősegítve, hogy a szőrzet fényes legyen. Vedlése nem túl intenzív.

Mozgás

Rendszeres és elegendő mozgásra van szükségük a bullinak. Energikus fajta, mely ha nem mozoghat eleget, nem biztos, hogy a megfelelő módon vezeti le a felgyülemlett temérdek energiát – ez túlzott rágcsálásban, önpusztító viselkedésben, de akár kényszeres cselekedetekben is megnyilvánulhat. Mivel hajlamosak a túlzott játékosságra, más kutyák számára ijesztőek lehetnek, ez pedig a játék eldurvulásához vezethet. Ha szabadon engedik a pórázról, az csak olyan helyen történhet, amely kellően biztonságos, és csak akkor, ha a kutya megfelelően szocializált.

Nevelés

A bull terrierek esetében kritikus pont a szocializáció. Apró kölyökkortól szükséges megismertetni a kutyát mindenféle emberrel, más kutyákkal, egyéb állatokkal, és a legkülönfélébb környezettel, hogy ne érezze magát fenyegetettnek. Alapvetően társas lény, hihetetlenül hűséges. Ösztönösen játékos és védelmező egyszerre, ami nem mindig jó kombináció.

Mindemellett erős kutya, melynek olyan gazdára van szüksége, aki megérti, képes megfelelő módon irányítani nevelését, és tud kemény lenni, ha kell, de soha nem durva.
Lehet, hogy a bull terrier nevelése nagy kihívás, de sokan megtették már kiváló eredménnyel. Ügyelni kell arra, hogy ez a fajta hajlamos az akaratosságra és az önfejűségre. Mivel kitartó és félelmet nem ismerő, kezdő gazdának nem ajánlott.

Etetés

Kiváló minőségű eledelre van szüksége. Mivel hajlamos az elhízásra, a napi adagot kontrollálni kell.