Adatok
| Származási hely: | Olaszország |
|---|---|
| Magasság: |
kan 58.00-67.00 cm
szuka 55.00-62.00 cm |
| Súly: |
kan 25.00-40.00 kg
szuka 25.00-40.00 kg |
| Szőrzet: | Rövid, sűrű, fényes. |
| Szín: | Fehér, fehér-narancs vagy fehér borostyán jegyekkel, fehér halvány narancs jegyekkel, fehér gesztenyeszín foltokkal, fehér halvány narancs foltokkal, maszk előfordulhat. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A bracco italiano nagy ősi vadászkutya. A 14. századtól ismerünk metszeteket és freskókat, melyeken bracco szerű ebek ábrázolásai láthatók. Hosszú, lelógó fülei és mérsékelt stopja van, arcorri része hasonló a segugio italiano pofájához, mely fajtával feltehetőleg egy vérből való. Az ázsiai masztiff feltehetőleg szintén hozzájárult a bracco kialakulásához. Régóta ismert, hogy jól használható, mindenes vadászkutya. Korábban solymászathoz és ún. jálóz vadászathoz használták, majd a vadászati módok alakulásával, felismerve sokoldalúságát, továbbra sem veszített népszerűségéből.
Kialakulása a középkorra tehető, a reneszánsz időkben indul virágzásnak, amikor is a Medici család több más nemesi család mellett előszeretettel tenyésztette. Ez volt az a korszak Európában, amikor minden nép és régió igyekezett a saját vadászkutya fajtáját megteremteni. Nem volt ez másként az olaszoknál sem. Az különböző tartományokra más és más szín volt jellemző. Míg a fehér-narancs változat Piemont környékére, a kissé sötétebb aranybarna szín Lombardiára volt jellemző. A nemesi családok előszeretettel ajándékozták e nemes állatokat más arisztokratáknak, nem csak az országon belül, de francia és spanyol földre is.
Az állomány száma jelentősen csökkent az 1800-1900-as években, de Ferdinando Delor de Ferrabouc erőfeszítései megmentették és életben tartották a fajtát. A bracco egészen 1988-ig nem jutott el Angliába és a mai napig ritka fajtának számít Olaszországon kívül, ahol elismert családi kutya és kiváló vadásztárs.
Eredet és történet
A bracco italiano nagy ősi vadászkutya. A 14. századtól ismerünk metszeteket és freskókat, melyeken bracco szerű ebek ábrázolásai láthatók. Hosszú, lelógó fülei és mérsékelt stopja van, arcorri része hasonló a segugio italiano pofájához, mely fajtával feltehetőleg egy vérből való. Az ázsiai masztiff feltehetőleg szintén hozzájárult a bracco kialakulásához. Régóta ismert, hogy jól használható, mindenes vadászkutya. Korábban solymászathoz és ún. jálóz vadászathoz használták, majd a vadászati módok alakulásával, felismerve sokoldalúságát, továbbra sem veszített népszerűségéből.
Kialakulása a középkorra tehető, a reneszánsz időkben indul virágzásnak, amikor is a Medici család több más nemesi család mellett előszeretettel tenyésztette. Ez volt az a korszak Európában, amikor minden nép és régió igyekezett a saját vadászkutya fajtáját megteremteni. Nem volt ez másként az olaszoknál sem. Az különböző tartományokra más és más szín volt jellemző. Míg a fehér-narancs változat Piemont környékére, a kissé sötétebb aranybarna szín Lombardiára volt jellemző. A nemesi családok előszeretettel ajándékozták e nemes állatokat más arisztokratáknak, nem csak az országon belül, de francia és spanyol földre is.
Az állomány száma jelentősen csökkent az 1800-1900-as években, de Ferdinando Delor de Ferrabouc erőfeszítései megmentették és életben tartották a fajtát. A bracco egészen 1988-ig nem jutott el Angliába és a mai napig ritka fajtának számít Olaszországon kívül, ahol elismert családi kutya és kiváló vadásztárs.
Egészség
Átlagéletkora 10-14 év.
Olasz vizsláknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: fülfertőzések, ektrópium (szemhéj kifelé fordulása, lógása), entrópium (szemhéj befele fordulása), könyökízületi diszplázia, enostosis (rendellenes csontnövekedés), csípőízületi diszplázia, köldöksérv.
Személyiség
A bracco emberszerető vadászeb, kiváló társ, mely szorosan kötődik gazdájához. Kedves, barátságos, kiegyensúlyozott fajta, melybe azért szorult némi konokság. Nagyon szeret játszani, jól kijön más kutyákkal és egyéb állatokkal is. Kedves és hűséges, szereti, ha van mit tennie, különösen akkor, ha ez a tennivaló a vadászat. A bracco vadászkutya, nem szobacirkáló. Első kutyás vagy gyenge kezű gazdának nem igazán ajánlott.
Küllem és ápolási szükségletek
A legtöbb figyelmet a feje igényli. Nagy, lelógó füleit tisztán kell tartani, elkerülendő a fertőzéseket. A laza bőr a szemek körül, valamint a redők vonzzák a port és a szennyeződéseket, ezért ezek tisztán tartása is elengedhetetlen. A szőrzet nem igényel többet, mint egy kutyakesztyűvel történő átdörgölést az elhalt szőrszálak és a piszok eltávolítása céljából.
Mozgás
Vadászkutya, melynek elegendő mozgásra és mentális stimulációra van szüksége. Napi séta, futás és egy jó futótárs szükséges a számára. Imád úszni. E nagy termetű vadászeb számára méretes, biztonságos terület szükséges, ahol levezetheti felgyülemlett energiáját.
Nevelés
Viszonylag könnyen nevelhető fajta, mely örömmel tesz gazdája kedvére. A kemény hangnemre nem jól reagál, azonban korrekt, kedves kiképzővel bármit megtesz. Nagyon intelligens, de tud konok is lenni. Érzékeny és megfontolt, szereti munkáját egyedül végezni, állandó irányítás és utasítások nélkül. A nevelés során arra kell ügyelni, hogy ezeket az önálló feladatmegoldásokat ne vigye túlzásba a kutya. Tehát hagyni kell, hadd menjen a feje után, de tudja azt, mikor kell megállni és abbahagyni. Ellenkező esetben komoly problémák várhatók az együttélésében és a közös munkában.
Etetés
Nagy testű kutya, gyors anyagcserével, ezért sokat is eszik. Ahhoz, hogy egészséges maradjon, kiváló minőségű, tápláló eledelre van szüksége.