Adatok
| Származási hely: | Belgium |
|---|---|
| Magasság: |
kan 18.00-20.00 cm
szuka 18.00-20.00 cm |
| Súly: |
kan 3.00-6.00 kg
szuka 3.00-6.00 kg |
| Szőrzet: | Rövid, kemény, egyenes, fényes. |
| Szín: | Fekete, fekete-cser, vörös, vöröses; fekete maszkkal. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A petite brabacon egyike a három aprócska belga griffon fajtának, közvetlen rokona a belga és a brüsszeli griffonnak. A három fajtát Európában külön állítják ki, ahol is szőrtípusuk alapján sorolják be őket: rövidszőrű (petit brabancon), drótszőrű vörös (brüsszeli griffon) és drótszőrű egyéb színnel (belga griffon). Az amerikai kennel klub az egyetlen nagy szervezet, amely csak a brüsszeli griffont ismeri el, mely fajtán belül lehet sima- és drótszőrű változat is.
A fajták története elválaszthatatlan. Mind a három jórészt az affenpinscher-től ered, de már a 13. század óta önállóan léteznek. Akkoriban parasztok kutyái voltak, némiképp nagyobbak, mint a modern típus (inkább fox terrier méretűek). A kezdeti időkben griffon d’ecurie (istállós griffon) néven volt ismert, mivel feladata patkányok és egerek irtása volt az istállókban. Jelleme miatt hamar a kocsik vezetőülésére került, mint kísérő, ahol már inkább észrevették.
Első ábrázolása Jacopo du Empoli, a 16. században élt festő alkotásán található, királyi környezetben ábrázolva a mókás, kedves kis jószágot. Igen kedvelte e bájos apróságokat II. Henrik francia király és Henrietta Maria, valamint Astrid belga királynők is. Ennek ellenére azonban népszerűsége hosszú ideig csak Belgiumra korlátozódott.
Az 1880-as brüsszeli kutyakiállítás hozta meg a közismertséget a fajta számára. A Kennel Club egyik prominense egy kis griffonnal tért haza a rendezvényről, de még tizenöt évig várni kellett arra, hogy egyáltalán regisztrálják az első griffonokat a szigetországban. Az első fajtaklub 1897-ben alakult meg, majd további klubok is alakultak, melyek között állandó vita zajlott a szőr-, szín- és méretbeli különbségek miatt.
Végül is igyekeztek a méretet csökkenteni, ezért angol toy spánielekkel és mopszokkal keresztezték, akárcsak más toy fajtákkal, mígnem a három fajta olyan nem lett, mint amilyennek manapság ismert.
Eredet és történet
A petite brabacon egyike a három aprócska belga griffon fajtának, közvetlen rokona a belga és a brüsszeli griffonnak. A három fajtát Európában külön állítják ki, ahol is szőrtípusuk alapján sorolják be őket: rövidszőrű (petit brabancon), drótszőrű vörös (brüsszeli griffon) és drótszőrű egyéb színnel (belga griffon). Az amerikai kennel klub az egyetlen nagy szervezet, amely csak a brüsszeli griffont ismeri el, mely fajtán belül lehet sima- és drótszőrű változat is.
A fajták története elválaszthatatlan. Mind a három jórészt az affenpinscher-től ered, de már a 13. század óta önállóan léteznek. Akkoriban parasztok kutyái voltak, némiképp nagyobbak, mint a modern típus (inkább fox terrier méretűek). A kezdeti időkben griffon d’ecurie (istállós griffon) néven volt ismert, mivel feladata patkányok és egerek irtása volt az istállókban. Jelleme miatt hamar a kocsik vezetőülésére került, mint kísérő, ahol már inkább észrevették.
Első ábrázolása Jacopo du Empoli, a 16. században élt festő alkotásán található, királyi környezetben ábrázolva a mókás, kedves kis jószágot. Igen kedvelte e bájos apróságokat II. Henrik francia király és Henrietta Maria, valamint Astrid belga királynők is. Ennek ellenére azonban népszerűsége hosszú ideig csak Belgiumra korlátozódott.
Az 1880-as brüsszeli kutyakiállítás hozta meg a közismertséget a fajta számára. A Kennel Club egyik prominense egy kis griffonnal tért haza a rendezvényről, de még tizenöt évig várni kellett arra, hogy egyáltalán regisztrálják az első griffonokat a szigetországban. Az első fajtaklub 1897-ben alakult meg, majd további klubok is alakultak, melyek között állandó vita zajlott a szőr-, szín- és méretbeli különbségek miatt.
Végül is igyekeztek a méretet csökkenteni, ezért angol toy spánielekkel és mopszokkal keresztezték, akárcsak más toy fajtákkal, mígnem a három fajta olyan nem lett, mint amilyennek manapság ismert.
Egészség
Brabancon fajtájú ebeknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: SM (Syringomyelia, egy rendellenes üreg a gerinccsatornában) Chiari agyfejlődési rendellenesség, patella luxatio (térdkalács ficam).
Személyiség
A petite brabancon elbűvölő, kellemes társkutya. Arckifejezése szinte emberi, kifejezetten intelligens fajta. A jellegzetes terrier vonások mellett érzékeny, sokszor kedvetlennek tűnő is lehet. Élénk és kíváncsi, szeret a figyelem középpontjában lenni. Általában jól kijön a gyerekekkel, más kutyákkal, és egyéb állatfajtákkal is.
Küllem és ápolási szükségletek
A sima és sűrű bundát nem nehéz ápolni. Szükséglete a rendszeres átkefélés, külön figyelmet csak a nyomott orr, a kidülledő szemek és az arc tisztán tartása igényelnek.
Mozgás
Mivel kisméretű fajta, nincs extrém mozgásigénye, de szüksége van arra, hogy rendszeresen megmozgassa a lábait. Szeret imádott családja közelében lenni, és lehetőleg minden kiruccanásra, még a legapróbbra is elkísérni a gazdit. Emiatt a házban is elég aktív életet él, hiszen gazdája minden lépését képes lelkesen kísérni.
Nevelés
Bár könnyen alkalmazkodó fajta, ez nem azt jelenti, hogy nem szükséges nevelni. Meg kell értenie a szabályokat, és meg kell tanulnia az alapvető engedelmességet. A mentális stimuláció, mely a pozitív nevelési módszerek velejárója, kifejezetten hasznos a számára. Előfordulhat, hogy a szobatisztaságra nevelés némileg hosszabb ideig tart.
Etetés
Igencsak válogatós fajta, és bizony a gazdák gyakran elkövetik a hibát, hogy azzal etetik az ebet, amit szeret, ahelyett, hogy azt kapná, ami jó a számára. A magas minőségű, korának megfelelő táp nagyon fontos, de a nasik is legyenek egészséges falatkák, és lehetőleg kapjon ezekből minél kevesebbet.