Adatok
| Származási hely: | Egyesült Államok |
|---|---|
| Magasság: |
kan 38.00-43.00 cm
szuka 38.00-43.00 cm |
| Súly: |
kan 7.00-11.00 kg
szuka 7.00-11.00 kg |
| Szőrzet: | Rövid, sima, fényes, finom. |
| Szín: | Fekete, csíkozott, mindig fehér jegyekkel/mellénnyel. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
Nevét származási helye, azaz a Massachusetts-beli Boston városa után kapta. A boston terrier legalább annyira amerikai, mint az amerikai pite vagy a baseball.
1865-ben egy bostoni polgár, Robert C. Hooper egy angol bulldog és egy fehér angol terrier keresztezéséből született kutyát szerzett, név szerint egy William O'Brien nevű, bostoni embertől. Ez a keverék kutya sötét csíkos volt, fehér mellénnyel, és hamarosan Hooper’s Judge néven vált ismertté. Apja angol bulldog volt.
Abban az időben a bulldog-terrier keverékeket kutyaviadalokon, bikaviadalokon használták, feltételezhető hát hogy Hooper’s Judge szülei is ilyen céllal kerültek át Angliából. Szerencsére azonban a teremtőnek más céljai lehettek, mert egy ismeretlen származású fehér szukát befedeztettek az ebbel, sőt, saját anyját is visszafedeztették vele. Az ebből a nászból született Eph már magán viselte a jellegzetes boston-terrier jegyeket. A későbbiek során a sok rokontenyésztés mellett néhány újabb angol bulldog is beleszólt a fajta alakulásába, a lényeg azonban mindig a kis méret volt.
Pár generációval később (és feltehetőleg néhány francia bulldog közbenjárásával) megszületett a modern boston terrier.
Mivel a fajta már mentes volt ősei harcos természetétől, beceneve az „amerikai gentleman” lett. 1878-ban volt kiállítási debütálásuk, bár akkor még a bull terrierek közé sorolták őket. Igaz, olyannyira kilógtak a sorból, hogy - megkülönböztetendő a megjelent két egyedet - amerikai bull terrier néven jegyezték a fajtát. 1889-ben megalakult az American Bull Terrier Club, mely kérvényezte az AKC-nál a fajta elismerését.
Akkortájt egyébként „Round-headed (kerekfejű) bull and terrier” néven jegyezték, de 1891-ben átkeresztelték boston terrierre. Ebben az évben alakult meg a Boston Terrier Club of America is. Az elismerésre 1893-ig várni kellett. Ekkor indult útjára az igazi, szelektív tenyésztői munka, tele vitákkal a kívánatos fülről, a méretről és sok minden apróságról. 1905 és 1939 között a boston terrier volt az Egyesült Államok legnépszerűbb fajtája, mely népszerűség még napjainkban is él, és a fajtát ideális családi ebnek tartják. A méretet illetően egyébként a mai napig nem egységes a boston terrier. Három méretváltozatot különböztetnek meg, melyek egymással keresztezhetők.
Eredet és történet
Nevét származási helye, azaz a Massachusetts-beli Boston városa után kapta. A boston terrier legalább annyira amerikai, mint az amerikai pite vagy a baseball.
1865-ben egy bostoni polgár, Robert C. Hooper egy angol bulldog és egy fehér angol terrier keresztezéséből született kutyát szerzett, név szerint egy William O'Brien nevű, bostoni embertől. Ez a keverék kutya sötét csíkos volt, fehér mellénnyel, és hamarosan Hooper’s Judge néven vált ismertté. Apja angol bulldog volt.
Abban az időben a bulldog-terrier keverékeket kutyaviadalokon, bikaviadalokon használták, feltételezhető hát hogy Hooper’s Judge szülei is ilyen céllal kerültek át Angliából. Szerencsére azonban a teremtőnek más céljai lehettek, mert egy ismeretlen származású fehér szukát befedeztettek az ebbel, sőt, saját anyját is visszafedeztették vele. Az ebből a nászból született Eph már magán viselte a jellegzetes boston-terrier jegyeket. A későbbiek során a sok rokontenyésztés mellett néhány újabb angol bulldog is beleszólt a fajta alakulásába, a lényeg azonban mindig a kis méret volt.
Pár generációval később (és feltehetőleg néhány francia bulldog közbenjárásával) megszületett a modern boston terrier.
Mivel a fajta már mentes volt ősei harcos természetétől, beceneve az „amerikai gentleman” lett. 1878-ban volt kiállítási debütálásuk, bár akkor még a bull terrierek közé sorolták őket. Igaz, olyannyira kilógtak a sorból, hogy - megkülönböztetendő a megjelent két egyedet - amerikai bull terrier néven jegyezték a fajtát. 1889-ben megalakult az American Bull Terrier Club, mely kérvényezte az AKC-nál a fajta elismerését.
Akkortájt egyébként „Round-headed (kerekfejű) bull and terrier” néven jegyezték, de 1891-ben átkeresztelték boston terrierre. Ebben az évben alakult meg a Boston Terrier Club of America is. Az elismerésre 1893-ig várni kellett. Ekkor indult útjára az igazi, szelektív tenyésztői munka, tele vitákkal a kívánatos fülről, a méretről és sok minden apróságról. 1905 és 1939 között a boston terrier volt az Egyesült Államok legnépszerűbb fajtája, mely népszerűség még napjainkban is él, és a fajtát ideális családi ebnek tartják. A méretet illetően egyébként a mai napig nem egységes a boston terrier. Három méretváltozatot különböztetnek meg, melyek egymással keresztezhetők.
Egészség
Átlagéletkora kb. 15 év.
Boston terriereknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: brachycephal felső légúti szindróma, szemproblémák, csigolyafejlődési rendellenesség, patella luxatio (térdkalács ficam), süketség, ulcerative keratitis (fekélyképződéssel kísért szaruhártya betegség).
Személyiség
Élénk, intelligens és engedelmes, olyan kutya, mely képes bármilyen helyzethez alkalmazkodni, és boldogulni azzal. Van humorérzéke és elég játékos, ugyanakkor otthon nyugodtan elvan családjával. Szeretetteli, érzékeny, bármely korosztály számára ideális barát és játszótárs.
Küllem és ápolási szükségletek
A rövid, sima szőrzetet könnyű rendben tartani egy finom kefével és egy gumikefével, valamint egy puha ronggyal. A redők és a pofa finom bőre külön figyelmet igényel, mivel az ott felhalmozódó szennyeződés irritációt okozhat.
Mozgás
Nagyon szeret a szabadban lenni, ám mozgásigénye nem túlzott. Kis séta a háztömb körül, hogy kimozgassa lábait, és kielégítse kíváncsiságát elegendő a számára. Mozgásigénye legnagyobb részét azzal elégíti ki, hogy árnyékként követi gazdáját a házban.
Nevelés
Gyors kutya, mely szert gazdája kedvére tenni. A nevelésre kifejezetten jól reagál, és sikeres lehet sok kutyás sportban (pl. agility), de akár terápiás kutyaként is. Mivel szeret gazdája kedvére tenni és örömmel tart vele bárhová, jól alkalmazkodik minden helyzethez és a legtöbb emberhez.
Etetés
Kiváló minőségű, méretének megfelelő eledel ajánlott a számára.