Adatok
| Származási hely: | Franciaország |
|---|---|
| Magasság: |
kan 60.00-68.00 cm
szuka 57.00-66.00 cm |
| Súly: |
kan 50.00- kg
szuka 45.00- kg |
| Szőrzet: | Finom, rövid, puha. |
| Szín: | Az őzszín minden egyszínű árnyalata; fehér jegy előfordulhat, akárcsak barna vagy fekete maszk. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A bordeaux-i dog mind típusában, mind méretében hasonlít a bullmasztiffra, de pár száz évvel „öregebb”. Így sokkal közelebb áll az ázsiai masztiffokhoz, és azokhoz a molosszusokhoz, melyek a gallokkal a római arénákig jutottak.
Eredetileg a bordeaux-i dog kettős feladatot ellátó hadi kutya volt, amely ha nem harcolt, akkor a családi birtokot védte a farkasoktól és a medvéktől. Hamarosan azonban egymás ellen uszították őket, a nézők pedig úgy gondolták, a francia kutyaviadal igencsak hasonlít a spanyol bikaviadalokra, legalábbis a külsőségek és a szórakozás szempontjából. Időnként az unalmassá váló küzdelmeket úgy tették érdekesebbé, hogy egy-egy jaguárt dobtak a gödörben küzdő kutyák közé.
A középkor vége felé már nem voltak olyan népszerűek a kutyaviadalok, a bordeaux-i dog pedig marhapásztor kutyává avanzsált. Mikor a kutyaviadalokat végleg betiltották, és egy utasítás miatt a pásztorkutyák iránti igény is csökkent, a fajta hamar új pozícióban találta magát, mint őrző-védő kutya a birtokok körül. Később ebbéli funkciója is veszített jelentőségéből és az állomány alaposan megcsappant.
Valószínűsíthető rokonsága az angol masztiffal is, különösen, hogy a középkortól igen intenzív kutyacsere-kapcsolat élt a szigetország és a kontinens között. 1572-ben Erzsébet királynő jó néhány angol masztiffot küldött IX. Károly francia királynak. A nemesség igencsak kedvelte ezeket a nagy és erős kutyákat. A francia forradalom idején sok eb is áldozatául esett a kivégzéseknek, némelyikük gazdájával együtt vérzett el a vesztőhelyen.
A bordeaux-i dog elnevezés feltehetőleg az 1863-as párizsi kutyakiállításhoz köthető, ahol egy Magenta nevű eb nyerte el az első díjat a nyolc, teljesen különböző típust képviselő bordeaux-i közül. 1910-nem Kunstler professzor komoly tanulmányt készített a fajtáról, majd egy évvel később megszületett az első hivatalos fajtaleírás.
A fajta újjáéledése egy Raymond Triquet nevű professzornak köszönhető, aki az 1960-as években kezdett a bordeaux-i doggal foglalkozni. Hitte, hogy a masszív fej a fajta jellegzetessége, ezt akarta ismét életre hívni. Hitte azt is, hogy a bordeaux-i dog hihetetlenül atlétikus kutyafajta: nagy és erős, kirobbanó energiával. Ő volt az, aki 1971-ben átdolgozta a standardot, majd vezetésével egy csoport szakértő újabb változásokat eszközölt 1993-ban.
Napjainkban a bordeaux-i dog temperamentuma sokkal finomabb, mint a múltban volt, és szerte a világágon egyre népszerűbb fajtává válik.
Eredet és történet
A bordeaux-i dog mind típusában, mind méretében hasonlít a bullmasztiffra, de pár száz évvel „öregebb”. Így sokkal közelebb áll az ázsiai masztiffokhoz, és azokhoz a molosszusokhoz, melyek a gallokkal a római arénákig jutottak.
Eredetileg a bordeaux-i dog kettős feladatot ellátó hadi kutya volt, amely ha nem harcolt, akkor a családi birtokot védte a farkasoktól és a medvéktől. Hamarosan azonban egymás ellen uszították őket, a nézők pedig úgy gondolták, a francia kutyaviadal igencsak hasonlít a spanyol bikaviadalokra, legalábbis a külsőségek és a szórakozás szempontjából. Időnként az unalmassá váló küzdelmeket úgy tették érdekesebbé, hogy egy-egy jaguárt dobtak a gödörben küzdő kutyák közé.
A középkor vége felé már nem voltak olyan népszerűek a kutyaviadalok, a bordeaux-i dog pedig marhapásztor kutyává avanzsált. Mikor a kutyaviadalokat végleg betiltották, és egy utasítás miatt a pásztorkutyák iránti igény is csökkent, a fajta hamar új pozícióban találta magát, mint őrző-védő kutya a birtokok körül. Később ebbéli funkciója is veszített jelentőségéből és az állomány alaposan megcsappant.
Valószínűsíthető rokonsága az angol masztiffal is, különösen, hogy a középkortól igen intenzív kutyacsere-kapcsolat élt a szigetország és a kontinens között. 1572-ben Erzsébet királynő jó néhány angol masztiffot küldött IX. Károly francia királynak. A nemesség igencsak kedvelte ezeket a nagy és erős kutyákat. A francia forradalom idején sok eb is áldozatául esett a kivégzéseknek, némelyikük gazdájával együtt vérzett el a vesztőhelyen.
A bordeaux-i dog elnevezés feltehetőleg az 1863-as párizsi kutyakiállításhoz köthető, ahol egy Magenta nevű eb nyerte el az első díjat a nyolc, teljesen különböző típust képviselő bordeaux-i közül. 1910-nem Kunstler professzor komoly tanulmányt készített a fajtáról, majd egy évvel később megszületett az első hivatalos fajtaleírás.
A fajta újjáéledése egy Raymond Triquet nevű professzornak köszönhető, aki az 1960-as években kezdett a bordeaux-i doggal foglalkozni. Hitte, hogy a masszív fej a fajta jellegzetessége, ezt akarta ismét életre hívni. Hitte azt is, hogy a bordeaux-i dog hihetetlenül atlétikus kutyafajta: nagy és erős, kirobbanó energiával. Ő volt az, aki 1971-ben átdolgozta a standardot, majd vezetésével egy csoport szakértő újabb változásokat eszközölt 1993-ban.
Napjainkban a bordeaux-i dog temperamentuma sokkal finomabb, mint a múltban volt, és szerte a világágon egyre népszerűbb fajtává válik.
Egészség
Átlagéletkora 8-12 év.
A bordeaux-i dog kutyáknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: daganatok, könyök és csípőízületi diszplázia, panostitis (növendék kori csonthártya gyulladás), szívproblémák, pajzsmirigy rendellenesség és bőrproblémák.
Személyiség
A bordeaux-i bordeaux-i dog nagy, nyálcsorgató eb, kicsit teddy mackó-szerű megjelenéssel. Ugyanakkor félelmetes is a maga erőteljes állkapcsával, erőteljes testfelépítésével, melyekkel képes nagy kárt okozni, akaratlanul is. Más kutyákkal szemben a fajta agresszív.
Küllem és ápolási szükségletek
Egy egyszerű kefével könnyen ápolható a bunda, ám a fej már több törődést igényel. A ráncok, melyek egykoron megóvták más állatok fogaitól és egyéb veszélyektől, most potenciális fertőzések melegágyai, ha nem tartják kellően tisztán. Heti több alkalommal át kell törölni nedves kendővel a redőket!
Mozgás
A mozgás feltétlenül szükséges a kutya jó közérzete szempontjából, és azért is, hogy erőnlétét meg tudja tartani. Járásának stílusa nem teszi lehetővé a gyors helyváltoztatást.
Nevelés
A bordeaux-i dognak határozott nevelésre van szüksége, amit kizárólag olyan embertől fogad el, akit respektál. Kölyökkortól fontos a szocializáció, és mérete, valamint látszólagos érdektelensége ellenére is folyamatosan foglalkozni kell vele.
Etetés
Kiegyensúlyozott, kiváló minőségű eledelre van szüksége.