Bloodhound

Adatok

Leírás

A bloodhound története több mint 1000 évre vezethető vissza, kialakulása pedig a belgiumi Szt. Hubert kolostorhoz köthető, ahol egy ősi, segusius nevű fajta finomításával alakították ki. Ezek a Szt. Hubert kutyák túlnyomó részt fekete színűek voltak, lassú, megfontolt, vastagbőrű ebek, kitartóak, kiváló szaglással és igen dallamos hanggal. Elsősorban nyomkövetésre, vércsapázásra használták őket, farkasok, nagymacskák, szarvasok vadászata során, ahol a megsebzett állatok nyomát kellett követniük.

A fajta több európai kopófajta kialakításában kivette a részét. Mikor a normannok 1066-ban meghódították Angliát, a Szt. Hubert kutyák is átkeltek velük a csatornán, majd „közreműködtek” a foxhound kialakulásában. Angliában talbot hound-okkal és déli hound-okkal keresztezték őket, valamint megkapták végleges nevüket, a bloodhound-ot. A név eredete nem munkájára, azaz a vérnyom követésére utal, sokkal inkább arra vezethető vissza, hogy elsősorban a kékvérűek, azaz a nemesség kutyái voltak.

Az első írott emlék egy 1350 környékén született, rendelésre írott vers, mely azonban nem más, mint egy 1220-ban francia nyelven írt mű angol fordítása. A címe William of Palerne avagy William és a farkasember, a történet pedig egy farkas által felnevelt hercegről szól.  Ebben a műben található az első említés a bloodhound-ról. Későbbi írásos emlékek, korrekt leírások a 15. századból maradtak fenn. Egyes legendák szerint – akárcsak a fentebb említett költeményben – gyakorta használták a bloodhound-okat emberek üldözésére, nem csak állati nyomok követésére. A leírásokban és a történetekben sleuth-hound néven szerepelnek, mely a bloodhound skót megfelelője.

Sok vita van a mai napig arról, hogy a Szt. Hubert kutya azonos-e a bloodhounddal. Szent Hubert francia püspök volt, 656-727 között élt. A legenda szerint egyszer egy vadászaton olyan szarvassal találkozott, melynek agacsai között egy feszület volt. A Szent Hubert apátságba szállították földi maradványait, e helyütt pedig nagytestű vadászebeket tenyésztettek. Halála után szentté avatták, azóta ő a vadászok védőszentje. A püspök tiszteletére nevezték el ezeket a kutyákat Szt. Hubert kutyáknak.

Sokan úgy gondolják, a mai bloodhoundok kialakulási helye sokkal inkább Anglia, mintsem a Szt. Hubert kolostor és környéke, de abban a legtöbben egyetértenek, hogy a Szt. Hubert kutyák nagy valószínűséggel szerepet játszottak a bloodhound kialakulásában.

Az évszázadok során egyetlen dolog maradt fenn szinte változatlanul, ez pedig a bloodhound elismertsége a vércsapa követésében. Olyan orra van, hogy még a legnehezebben felismerhető nyomot is képes követni, a bűnüldöző szervek legnagyobb örömére. Napjainkban is előszeretettel használják eltűnt emberek keresésére. A népszerű vélekedéssel ellentétben nem áll neki vadul csaholni a nyom teljes mentén, csak kellő időben használja a hangját. Belgiumban a mai napig Szt. Hubert kutyának hívják, valamint néhány nem angolszász országban is, de bármi legyen is a neve, mindig felismerhető hosszú füleiről. bánatos arckifejezéséről, ráncos pofájáról és megereszkedett ajkairól.

Az első fajtaklub 1897-ben alakult, a mai napig létezik és rendszeresen szervez versenyeket, melyeken a bloodhound-oknak emberi nyomot kell követniük.

Eredet és történet

A bloodhound története több mint 1000 évre vezethető vissza, kialakulása pedig a belgiumi Szt. Hubert kolostorhoz köthető, ahol egy ősi, segusius nevű fajta finomításával alakították ki. Ezek a Szt. Hubert kutyák túlnyomó részt fekete színűek voltak, lassú, megfontolt, vastagbőrű ebek, kitartóak, kiváló szaglással és igen dallamos hanggal. Elsősorban nyomkövetésre, vércsapázásra használták őket, farkasok, nagymacskák, szarvasok vadászata során, ahol a megsebzett állatok nyomát kellett követniük.

A fajta több európai kopófajta kialakításában kivette a részét. Mikor a normannok 1066-ban meghódították Angliát, a Szt. Hubert kutyák is átkeltek velük a csatornán, majd „közreműködtek” a foxhound kialakulásában. Angliában talbot hound-okkal és déli hound-okkal keresztezték őket, valamint megkapták végleges nevüket, a bloodhound-ot. A név eredete nem munkájára, azaz a vérnyom követésére utal, sokkal inkább arra vezethető vissza, hogy elsősorban a kékvérűek, azaz a nemesség kutyái voltak.

Az első írott emlék egy 1350 környékén született, rendelésre írott vers, mely azonban nem más, mint egy 1220-ban francia nyelven írt mű angol fordítása. A címe William of Palerne avagy William és a farkasember, a történet pedig egy farkas által felnevelt hercegről szól.  Ebben a műben található az első említés a bloodhound-ról. Későbbi írásos emlékek, korrekt leírások a 15. századból maradtak fenn. Egyes legendák szerint – akárcsak a fentebb említett költeményben – gyakorta használták a bloodhound-okat emberek üldözésére, nem csak állati nyomok követésére. A leírásokban és a történetekben sleuth-hound néven szerepelnek, mely a bloodhound skót megfelelője.

Sok vita van a mai napig arról, hogy a Szt. Hubert kutya azonos-e a bloodhounddal. Szent Hubert francia püspök volt, 656-727 között élt. A legenda szerint egyszer egy vadászaton olyan szarvassal találkozott, melynek agacsai között egy feszület volt. A Szent Hubert apátságba szállították földi maradványait, e helyütt pedig nagytestű vadászebeket tenyésztettek. Halála után szentté avatták, azóta ő a vadászok védőszentje. A püspök tiszteletére nevezték el ezeket a kutyákat Szt. Hubert kutyáknak.

Sokan úgy gondolják, a mai bloodhoundok kialakulási helye sokkal inkább Anglia, mintsem a Szt. Hubert kolostor és környéke, de abban a legtöbben egyetértenek, hogy a Szt. Hubert kutyák nagy valószínűséggel szerepet játszottak a bloodhound kialakulásában.

Az évszázadok során egyetlen dolog maradt fenn szinte változatlanul, ez pedig a bloodhound elismertsége a vércsapa követésében. Olyan orra van, hogy még a legnehezebben felismerhető nyomot is képes követni, a bűnüldöző szervek legnagyobb örömére. Napjainkban is előszeretettel használják eltűnt emberek keresésére. A népszerű vélekedéssel ellentétben nem áll neki vadul csaholni a nyom teljes mentén, csak kellő időben használja a hangját. Belgiumban a mai napig Szt. Hubert kutyának hívják, valamint néhány nem angolszász országban is, de bármi legyen is a neve, mindig felismerhető hosszú füleiről. bánatos arckifejezéséről, ráncos pofájáról és megereszkedett ajkairól.

Az első fajtaklub 1897-ben alakult, a mai napig létezik és rendszeresen szervez versenyeket, melyeken a bloodhound-oknak emberi nyomot kell követniük.

Egészség

Átlagéletkora 10-12 év. 

Bloodhound fajtájú kutyáknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: daganatok, fülfertőzések, entropium (szemhéj befelé fordulása) és csípőízületi diszplázia.

Személyiség

Kedves lelkületű eb, mely bárkivel jól kijön. Jóindulatú, barátságos és kiegyensúlyozott fajta. Termete nagy, bőre laza, akárhol jelenik meg, bájt és kedvességet mutat. Önálló gondolkodású és kitartó, gyakorta sokkal jobban érdekli, mi zajlik odakinn, mintsem hogy mit is akar neki mutatni vagy mondani a gazdája.

Szükséges, hogy biztonságos, zárt terület álljon rendelkezésre, ellenkező esetben nekiindul a világnak az orrát követve. Falkakutya, rosszul  viseli, ha egyedül van, igényli a társaságot, legyen az ember vagy kutya, netalán más háziállat.

Küllem és ápolási szükségletek

A bloodhound esetében nem annyira a szőr igényel odafigyelést, bár időnként ki kell kefélni, eltávolítandó az elhalt szőrszálakat és stimulálandó a bőrt.  Azonban rendszeresen ellenőrizni kell fordítani a pofa redőit, a nagy, lelógó füleket – ez adja a kozmetikázás legnagyobb részét. A redők és ráncok hajlamosak a fertőzésekre és a sérülésekre, a fülek tisztaságára pedig fokozottan ügyelni kell.

Mozgás

Bár nincs szüksége élénk mozgatásra, azért nem szabad elfelejteni, hogy nagytestű kutya, melynek rendszeres mozgásra van szüksége, hogy megőrizze testi és mentális épségét. Némi séta - kizárólag hosszú pórázon - a parkban élvezetes lehet, feltéve, hogy talál ott elég illatmintát, amit követhet.

Nevelés

Akadjon bármilyen nyom, a bloodhound úgy remekel, mint semelyik másik kutya. Ha a gazda ilyenkor megpróbálja magához hívni, csak a szerencsében reménykedhet. Ez nem azt jelenti, hogy nem akar engedelmeskedni, hanem azt, hogy ez az önálló gondolkodású eb hajlamos azt gondolni, tán a gazda hívása kevésbé fontos. Türelemre és következetességre van szükség nevelése során. Mindig kitartóan és pontosan dolgozik, emiatt sokszor alkalmazzák hideg nyom követésére, szökött rabok, eltűnt emberek felkutatására.

Etetés

Kiváló minőségű, tápláló eledelre van szüksége.  Hajlamosak túlzásba vinni a falatozást, ezért az adagokra ügyelni kell.