Adatok
| Származási hely: | Franciaország |
|---|---|
| Magasság: |
kan 23.00-29.00 cm
szuka 23.00-29.00 cm |
| Súly: |
kan 3.00-6.00 kg
szuka 3.00-6.00 kg |
| Szőrzet: | Kettős szőrzet, vastag, göndör fedőszőrrel és puha, sűrű aljszőrrel; finom, selymes szőrzet dugóhúzó-szerű csigákkal. |
| Szín: | Egyöntetű fehér. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A fajta pontos eredete nem ismert, leginkább azért, mert szerte a világon más, kistestű kutyák kolóniái is ismertek voltak, mint példáaul a tejfehér, aprócska máltai selyemkutya, Málta szigetéről, a bolognese Bologna városából, a bichon teneriffe Teneriffe-ről, mely a Kanári szigetek egyike.
Ami közös e fajtákban, hogy mind Európa mediterrán részéről származnak. A bichon frisé különösen népszerű volt a tengerészek körében, akik magukkal vitték útjaikra, sőt, feltehetőleg kereskedtek is a picike, bolyhos ebekkel a kikötőkben. A 16. századra a francia nemesség kedvencévé vált, így III. Henrik francia királyé is, akiről azt beszélik, a nyakába akasztott szalagon lógó kis kosárkában vitte magával beparfümözött, felszalagozott kedvenceit.
Mikor a francia forradalom alatt a nemesség sorsa megpecsételődött, a bichonokat az utcára dobták, ahol hamarosan a közemberek kutyáivá avanzsáltak. Ám ez a játékos és értelmes fajta ismét hamar „feltört” és a cirkuszosok kutyája lett.
Az első fajtaspecializált tenyésztői tevékenység Franciaországhoz kötődik. A két világháború között néhány elhivatott tenyésztő vágott bele a munkába, melynek eredményeként 1933-ra megszületett az első standard. Hivatalos elismerése 1934-ben történt meg, és Madame Nizet de Leemansm, az FCI elnöke javaslatára bichon á poil frisé néven vált ismertté, avagy mint „bichon göndör szőrrel”.
Az Egyesült Államokba 1956-ban kerültek az első egyedek, amikor is népszerűsége extrém mértékben növekedésnek indult. Hivatalos elismerésére 1973-ig kellett várni.
Eredet és történet
A fajta pontos eredete nem ismert, leginkább azért, mert szerte a világon más, kistestű kutyák kolóniái is ismertek voltak, mint példáaul a tejfehér, aprócska máltai selyemkutya, Málta szigetéről, a bolognese Bologna városából, a bichon teneriffe Teneriffe-ről, mely a Kanári szigetek egyike.
Ami közös e fajtákban, hogy mind Európa mediterrán részéről származnak. A bichon frisé különösen népszerű volt a tengerészek körében, akik magukkal vitték útjaikra, sőt, feltehetőleg kereskedtek is a picike, bolyhos ebekkel a kikötőkben. A 16. századra a francia nemesség kedvencévé vált, így III. Henrik francia királyé is, akiről azt beszélik, a nyakába akasztott szalagon lógó kis kosárkában vitte magával beparfümözött, felszalagozott kedvenceit.
Mikor a francia forradalom alatt a nemesség sorsa megpecsételődött, a bichonokat az utcára dobták, ahol hamarosan a közemberek kutyáivá avanzsáltak. Ám ez a játékos és értelmes fajta ismét hamar „feltört” és a cirkuszosok kutyája lett.
Az első fajtaspecializált tenyésztői tevékenység Franciaországhoz kötődik. A két világháború között néhány elhivatott tenyésztő vágott bele a munkába, melynek eredményeként 1933-ra megszületett az első standard. Hivatalos elismerése 1934-ben történt meg, és Madame Nizet de Leemansm, az FCI elnöke javaslatára bichon á poil frisé néven vált ismertté, avagy mint „bichon göndör szőrrel”.
Az Egyesült Államokba 1956-ban kerültek az első egyedek, amikor is népszerűsége extrém mértékben növekedésnek indult. Hivatalos elismerésére 1973-ig kellett várni.
Egészség
Átlagéletkora 13-16 év.
Bichon frisé kutyáknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: allergia, cataracta (szürkehályog), fogproblémák, fülfertőzés, patella luxatio (térdkalács ficam), allergia.
Személyiség
Társaságkedvelő, mókás, bájos kiskutya. Magabiztos és kellemes társ. Ragaszkodó és szelíd, vágya, hogy minél többet lehessen imádott gazdájával. A kissé öntelt bichon szeret mindig a figyelem középpontjában lenni, és képes kitalálni a legkülönfélébb mókákat, hogy családját szórakoztassa. Jellegzetes kinézete teljesen megfelel vidám természetének. Mindig jól nevelt, és imádja, ha emberek, gyerekek, de akár más állatok veszik körül.
Küllem és ápolási szükségletek
Bár csak igen kevéssé vedlik, bőre és szőrzete rendszeres ápolást igényel. A bundát naponta ki kell kefélni és fésülni, megelőzendő a filcesedést. Havi rendszerességgel nyírni kell, ám ezt a feladatot a legtöbb gazda profi kutyakozmetikusra bízza. Általában olyan formára nyírják, hogy kompaktnak hasson, a pofán, füleken és a farok végén pedig kifejezetten bolyhos legyen a szőr.
A bichon frisé tipikusan az a fajta, melynek ápolásában az olló nagy szerepet kap, csak így érhető el a szoborszerű kinézet. A szemek körüli terület állandó figyelmet igényel, nehogy a váladékozás elszínezze a szőrt vagy irritálja a bőrt.
Mozgás
Nagyon szeret minden mozgást, ha az játékkal kombinált, természetesen a családdal közösen, de azt is, ha csak elkísérheti gazdáját, akárhová is menjen. Nincs szüksége kimerítő menetelésre vagy túrára, de a napi séta - főleg mókás játékokkal megspékelve - mindig ösztönzően hat rá.
Nevelés
Szívesen tesz gazdája kedvére, a nevelésre jól reagál, bár az otthoni okítása néha igazi kalanddá válhat. A mai napig sokszor alkalmazzák cirkuszi kutyaként, különösen amiatt, hogy varázslatosan bájos kiskutya. A látszat ellenére egyáltalán nem törékeny, sőt, az olyan kutyás sportokban, mint agility vagy obedience örömmel és sikeresen vesz részt.
Etetés
Prémium minőségű eledel - ideális protein mennyiséggel - szükséges a bichon frisé számára.