Adatok
| Származási hely: | Belgium |
|---|---|
| Magasság: |
kan 58.00-67.00 cm
szuka 53.00-62.00 cm |
| Súly: |
kan 25.00-30.00 kg
szuka 20.00-25.00 kg |
| Szőrzet: | Kettős szőr, hosszú, dús és egyenes fedőszőrrel. Nagyon sűrű, gyapja aljszőrrel. Nagyon dús és hosszú szőr a nyak körül, mely gallért alkot. |
| Szín: | Erőteljes őzszín, egészen a mahagóni árnyalatig, fekete tűzéssel; fehér jegyek előfordulhatnak. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A kemény munkát végző belga juhászkutyák már a középkor óta ismertek. Akkoriban elég széles skálán mozgott típusuk, tenyésztésük alapja elsősorban terelőképességükön alapult. Nem igazán volt jelentősége, hogyan néz ki a kutya, sokkal inkább az, hogy megfelelően végezze munkáját.
Végül 1891-ben egy Adolphe Reul nevű ember, aki az állatorvosi tudományok professzora volt, egy nagy csoportnyi egyed tanulmányozása után elkészítette a különféle belga juhászkutyák standardját. Úgy találta, hogy bár típusukban igencsak megegyeznek, alapvető különbségek vannak színben, valamint a szőrzet hosszában és szerkezetében. Így hát variációk szerint kategorizálta őket – akkortájt nem kevesebb, mint nyolc különféle változatot írt le. Napjainkban négyet különböztetünk meg: malinois, lakenois, tervueren, groenendael - mindegyikük a belga juhászkutya néven ismert fajta egy-egy variánsa.
A tervueren nevét Tervueren városáról kapta, mely nem messze található attól a helytől, ahol egy M. Corbeel nevű tenyésztő a fajta nemesítésével foglalkozott. Corbeel-nek volt egy pár hosszú szőrű, fekete foltos, őzszínű ebe, melyek utódait egy fekete groenendael-lel pároztatta. A született kutyák lettek az alapjai a ma ismert tervueren-eknek.
A két világháború alatt a fajta majdnem kihalt, ám egy Willy de la Garde nevű egyed felébresztette az érdeklődést a fajta iránt. Hívei szerint a tervuerent megkülönbözteti a többi belga juhász fajtától szépsége és könnyű nevelhetősége, alkalmassága a legváltozatosabb sport- és munkatevékenységekre (obedience, agility, tracking, terelés, stb.) éppúgy, mint kiállításokra. Úgy dolgozik, mint bármelyik kereső- vagy mentőkutya, így használják a hadseregben éppúgy, mint terápiás kutyaként is.
Eredet és történet
A kemény munkát végző belga juhászkutyák már a középkor óta ismertek. Akkoriban elég széles skálán mozgott típusuk, tenyésztésük alapja elsősorban terelőképességükön alapult. Nem igazán volt jelentősége, hogyan néz ki a kutya, sokkal inkább az, hogy megfelelően végezze munkáját.
Végül 1891-ben egy Adolphe Reul nevű ember, aki az állatorvosi tudományok professzora volt, egy nagy csoportnyi egyed tanulmányozása után elkészítette a különféle belga juhászkutyák standardját. Úgy találta, hogy bár típusukban igencsak megegyeznek, alapvető különbségek vannak színben, valamint a szőrzet hosszában és szerkezetében. Így hát variációk szerint kategorizálta őket – akkortájt nem kevesebb, mint nyolc különféle változatot írt le. Napjainkban négyet különböztetünk meg: malinois, lakenois, tervueren, groenendael - mindegyikük a belga juhászkutya néven ismert fajta egy-egy variánsa.
A tervueren nevét Tervueren városáról kapta, mely nem messze található attól a helytől, ahol egy M. Corbeel nevű tenyésztő a fajta nemesítésével foglalkozott. Corbeel-nek volt egy pár hosszú szőrű, fekete foltos, őzszínű ebe, melyek utódait egy fekete groenendael-lel pároztatta. A született kutyák lettek az alapjai a ma ismert tervueren-eknek.
A két világháború alatt a fajta majdnem kihalt, ám egy Willy de la Garde nevű egyed felébresztette az érdeklődést a fajta iránt. Hívei szerint a tervuerent megkülönbözteti a többi belga juhász fajtától szépsége és könnyű nevelhetősége, alkalmassága a legváltozatosabb sport- és munkatevékenységekre (obedience, agility, tracking, terelés, stb.) éppúgy, mint kiállításokra. Úgy dolgozik, mint bármelyik kereső- vagy mentőkutya, így használják a hadseregben éppúgy, mint terápiás kutyaként is.
Egészség
Átlagéletkora 10-14 év.
Tervueren fajtájú ebeknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: allergia, szürke hályog, könyökízületi diszplázia, epilepszia, csípőízületi diszplázia, a pajzsmirigy alulműködése, látóideghártya sorvadás.
Személyiség
Akárcsak a többi belga juhászkutyafajta, a tervueren is kedves, magabiztos, hűséges és őszinte kutya. Figyelmes, családját teljes odaadással őrzi, akkor boldog, ha van feladata, van mit tennie. Elegáns és élénk fajta, mely szorosan kötődik gazdájához.
Küllem és ápolási szükségletek
A hosszúszőrű tervueren kettős bundája rendszeres ápolást igényel. A vedlési időszak igen intenzív, a finom aljszőr pedig hajlamos a filcesedésre, ha elhanyagolják.
Mozgás
Nagyon sok mozgásra van szüksége, ez alól egyetlen tervueren sem kivétel. Igencsak energikus és aktív, kemény munka, valamint a kiadós játék mindennapi szükséglete. Az olyan sportok, mint az agility, flyball vagy a terelőmunka jó fizikai és mentális állapotban tartják és stimulálják.
Nevelés
Minden belga juhász fajta jól nevelhető. A tervueren-ek szívesen tesznek gazdájuk kedvére és gyorsan tanulnak, ami okításukat igazán élvezetessé teszi. Pozitív, jutalmazáson alapuló nevelést igényelnek, a durva módszerek az érzékeny fajtát azonnal visszavetik a fejlődésben.
A korai szocializáció elengedhetetlen. Ugyanakkor a belga juhászkutya fajták igen könnyen kezelhető és jól tanuló munkakutyák hírében állnak, közkedveltek munkakutyás-körökben. A katonás kiképzést nem tolerálják, de erre nincs is szükség, hihetetlen fogékonyságuk miatt.
Etetés
Tápláló, kiváló minőségű eledelre van szüksége.