Adatok
| Származási hely: | Belgium |
|---|---|
| Magasság: |
kan 18.00-20.00 cm
szuka 18.00-20.00 cm |
| Súly: |
kan 3.00-6.00 kg
szuka 3.00-6.00 kg |
| Szőrzet: | Kettős szőrzet, durva fedőszőrrel és aljszőrrel; jellegzetes bajusz és szakáll. |
| Szín: | Fekete, fekete-cser. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A belga griffon egyike a három aprócska belga terrier fajtának. Közvetlen rokon a brüsszeli griffonnak, simaszőrű testvére pedig petit brabancon néven ismert. A három fajtát Európában külön állítják ki, ahol is szőrtípusuk alapján sorolják be őket: rövidszőrű (petit brabancon), drótszőrű vörös (brüsszeli griffon) és drótszőrű egyéb színnel (belga griffon). Az amerikai kennel klub az egyetlen nagy szervezet, amely nem ismeri el a belga griffont önálló fajtának, hanem a brüsszeli griffon változataként regisztrálja, azaz a fajta lehet dórszőrű vagy simaszőrű.
A fajták története elválaszthatatlan. Mind a három fajta részben az affenpinscher-től ered, de már a 13. század óta önállóan létező. Akkoriban parasztok kutyái voltak, némiképp nagyobbak, mint a modern típus (inkább fox terrier méretűek). Egyébként már a középkorból származó festményeken lehet találkozni griffonszerű ebekkel. A híres flamand festő, Jan Van Eyck egy 1434-ben, az Arnolfini párról festett képén látható egy picike, borzas eb, melyre bárki azonnal rávágja: ez egy griffon! Jacopo Empoli, az 1551-1640 között élt festő Henrik francia királyról festett alkotásán szintén látható néhány griffonra hasolító kutya. Rembrandt (1606-1669) Éjjeli őrjárat című képét szinte mindenki ismeri. Nos, elevenítsék fel újra a képet! Vajon milyen fajta lehet az, amelyik a tamburmajort ugatja? Nem tévednek, egy griffon!
A kezdeti időkben griffon d’ecurie néven (istállós griffon) volt ismert, mivel feladata patkányok és egerek irtása volt az istállókban. Jelleme miatt hamar a kocsik vezetőülésére került, mint kísérő, ahol már inkább észrevették. Igen kedvelte e bájos apróságokat II. Henrik francia király és Henrietta Maria, valamint Astrid belga királynők is, olyannyira, hogy tenyésztésükkel is komolyan foglalkoztak.
Az 1800-as évek egyik kutyakiállításon, melyet a hollandoktól való elszakadás és függetlenség ötvenedik évfordulójára rendezett ünnepségek keretén belül rendeztek, igen sok látogató vett részt. A siker örömére megalakították a St. Hubert társaságot, mely megfelelt a nemzeti kennel klubnak. Ennek első elnöke Henri de Bylandt gróf volt, aki komolyan szívén viselte nemzeti fajtájuk, az aprócska griffon sorsát. Olyannyira jól sikerült a bemutatás, hogy J.H. Murchison, az angol Kennel Klub egyik prominense beleszeretett a fajtába, és hazavitt magával egy Tom nevű ebet, mely később nagy sikerrel szerepelt a kiállításokon. Végül is igyekeztek a méretet csökkenteni, ezért angol toy spánielekkel és mopszokkal keresztezték, valamint egyéb más toy fajtákkal, mígnem a három fajta olyan nem lett, mint amilyennek manapság ismert.
Hosszú időn át a legtöbb kiállításon név nélkül, angol kiállításokon pedig a külföldi fajták kategóriájában szerepeltek a griffonok. Először 1899-ben használták a brit tenyésztési könyvben a brüsszeli griffon elnevezést.
Az idők során sok vita folyt az angolok és a belgák között a fajtát illetően. Az angolok több terrierfajtát véltek felfedezni a csöppnyi eb vérvonalában, ennek ellenére a fajta standard adója Belgium, legrégebbi klubja pedig a Brüsszeli Griffon Klub.
Eredet és történet
A belga griffon egyike a három aprócska belga terrier fajtának. Közvetlen rokon a brüsszeli griffonnak, simaszőrű testvére pedig petit brabancon néven ismert. A három fajtát Európában külön állítják ki, ahol is szőrtípusuk alapján sorolják be őket: rövidszőrű (petit brabancon), drótszőrű vörös (brüsszeli griffon) és drótszőrű egyéb színnel (belga griffon). Az amerikai kennel klub az egyetlen nagy szervezet, amely nem ismeri el a belga griffont önálló fajtának, hanem a brüsszeli griffon változataként regisztrálja, azaz a fajta lehet dórszőrű vagy simaszőrű.
A fajták története elválaszthatatlan. Mind a három fajta részben az affenpinscher-től ered, de már a 13. század óta önállóan létező. Akkoriban parasztok kutyái voltak, némiképp nagyobbak, mint a modern típus (inkább fox terrier méretűek). Egyébként már a középkorból származó festményeken lehet találkozni griffonszerű ebekkel. A híres flamand festő, Jan Van Eyck egy 1434-ben, az Arnolfini párról festett képén látható egy picike, borzas eb, melyre bárki azonnal rávágja: ez egy griffon! Jacopo Empoli, az 1551-1640 között élt festő Henrik francia királyról festett alkotásán szintén látható néhány griffonra hasolító kutya. Rembrandt (1606-1669) Éjjeli őrjárat című képét szinte mindenki ismeri. Nos, elevenítsék fel újra a képet! Vajon milyen fajta lehet az, amelyik a tamburmajort ugatja? Nem tévednek, egy griffon!
A kezdeti időkben griffon d’ecurie néven (istállós griffon) volt ismert, mivel feladata patkányok és egerek irtása volt az istállókban. Jelleme miatt hamar a kocsik vezetőülésére került, mint kísérő, ahol már inkább észrevették. Igen kedvelte e bájos apróságokat II. Henrik francia király és Henrietta Maria, valamint Astrid belga királynők is, olyannyira, hogy tenyésztésükkel is komolyan foglalkoztak.
Az 1800-as évek egyik kutyakiállításon, melyet a hollandoktól való elszakadás és függetlenség ötvenedik évfordulójára rendezett ünnepségek keretén belül rendeztek, igen sok látogató vett részt. A siker örömére megalakították a St. Hubert társaságot, mely megfelelt a nemzeti kennel klubnak. Ennek első elnöke Henri de Bylandt gróf volt, aki komolyan szívén viselte nemzeti fajtájuk, az aprócska griffon sorsát. Olyannyira jól sikerült a bemutatás, hogy J.H. Murchison, az angol Kennel Klub egyik prominense beleszeretett a fajtába, és hazavitt magával egy Tom nevű ebet, mely később nagy sikerrel szerepelt a kiállításokon. Végül is igyekeztek a méretet csökkenteni, ezért angol toy spánielekkel és mopszokkal keresztezték, valamint egyéb más toy fajtákkal, mígnem a három fajta olyan nem lett, mint amilyennek manapság ismert.
Hosszú időn át a legtöbb kiállításon név nélkül, angol kiállításokon pedig a külföldi fajták kategóriájában szerepeltek a griffonok. Először 1899-ben használták a brit tenyésztési könyvben a brüsszeli griffon elnevezést.
Az idők során sok vita folyt az angolok és a belgák között a fajtát illetően. Az angolok több terrierfajtát véltek felfedezni a csöppnyi eb vérvonalában, ennek ellenére a fajta standard adója Belgium, legrégebbi klubja pedig a Brüsszeli Griffon Klub.
Egészség
Átlagéletkora 12-15 év.
Belga griffonoknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: szemproblémák, csípőízületi diszplázia, patella luxatio, szaporodási problémák, légzési problémák.
Személyiség
Legjellegzetesebb vonása az arca, mely szinte emberszerű, incselkedő kifejezésű. Igencsak intelligens és érzékeny fajta, kissé hangulat-kutya. Élénk, elbűvölő, néha kissé ideges, emiatt pedig sok figyelmet igényel gazdájától, ám sokszorosan adja ezt vissza. Könnyed természete miatt a család minden tagja hamar megkedveli.
Küllem és ápolási szükségletek
A drótos szőr profi ápolást igényel, ellenkező esetben kócos és ápolatlan lesz. Akárcsak a terrierek szőrét, trimmelni kell. A pofa, különösen a nyomott orr és a kidülledő szemek külön figyelmet igényelnek.
Mozgás
Boldogan baktat gazdája mellett, bárhová is menjen az. Kíváncsisága miatt a házban és akörül is mindig aktív, ez pedig elegendő mozgást biztosít a számára.
Nevelés
Érzékeny és intelligens, ezért a pozitív, gyengéd nevelésre reagál a legjobban. A szobatisztaságra nevelés kissé nehézkes lehet.
Etetés
Igencsak torkos kiskutya, ezért kiváló minőségű, tápláló eledelre és odafigyelésre van szüksége.
