Adatok
| Származási hely: | Anglia |
|---|---|
| Magasság: |
kan 63.00-69.00 cm
szuka 61.00-65.00 cm |
| Súly: |
kan 25.00-31.00 kg
szuka 22.00-27.00 kg |
| Szőrzet: | Hosszú, sima, selymes szőrzet. |
| Szín: | Blue belton: fekete-fehér; orange belton: narancs-fehér; lemon belton: sárga-fehér; liver belton: májszín-fehér; trikolór: blue belton cser jegyekkel. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
Az angol szetter a Nagy Britanniában vadászatokon használatos spánielek és egyéb vadászkutya-fajták leszármazottja. Nevét jellegzetes vadászati stílusáról kapta: a zsákmányt lassú, macskaszerű léptekkel közelíti meg, majd előrenyúló testtartással, hangtalanul jelzi a vadat, szinte a földre ülve.
Már egy 1485-ből származó kötelezvényen található utalás úgynevezett setting spánielre, azaz olyan kutyára, mely ülte vagy állta a vadat. A Mr. John Harris jegyezte szerződés szerint „tíz schilling törvényes angol pénz lefizetése ellenében hat hónapra bérbe vett egy bizonyos spánielt, mely fogoly, fácán és egyéb állat vadászatában segített”. A setting spániel elnevezés rövidült később szetterre, majd később a különféle típusokat különválasztandó született meg az angol, ír, gordon szetter elnevezés.
A modern angol szetter kialakulása Edward Laverack és Pucell Llewellin nevéhez kötődik, akik a 19. századi Angliában éltek. Laverack számára fontos volt a kutya megjelenése, napjaink kiállítási szettereinek vérvonalában megtalálhatók a Laveracks kutyák. Első kutyapárja, Ponto és Moll 1825-ben kerültek hozzá, tiszta vérvonalból származó, elismert kutyák voltak. Részt vett field trial versenyeken is kutyáival, így bátran mondható, hogy ebei nem csak csinosak, de ügyesek is voltak. Llewellin, a másik vonal képviselője inkább a vadászat iránt érdeklődött, és olyan állományt hozott létre, melyben a leggyorsabb, forróvérű Laverack kutyákat gordon és ír szetterekkel keresztezte. A Llewellin kennel neve a field trial győzelmek szinonimájává vált az Egyesült Államokban, sőt, olyannyira közismert lett, hogy felmerült a Llewellin szetterek önálló fajtaként történő regisztrációjának gondolata is.
Napjainkban is két típusát különböztetjük meg az angol szettereknek: a kiállítási és a field trial típust. Ezek közül az előbbi elegánsabb megjelenésű és sokkal dúsabb szőrzetű. A kiállítási típus tenyésztői is érdeklődnek azonban a vadászati képességek iránt, és egyre aktívabbak is e téren – részt vesznek vadászvizsgákon és field trial versenyeken is.
Eredet és történet
Az angol szetter a Nagy Britanniában vadászatokon használatos spánielek és egyéb vadászkutya-fajták leszármazottja. Nevét jellegzetes vadászati stílusáról kapta: a zsákmányt lassú, macskaszerű léptekkel közelíti meg, majd előrenyúló testtartással, hangtalanul jelzi a vadat, szinte a földre ülve.
Már egy 1485-ből származó kötelezvényen található utalás úgynevezett setting spánielre, azaz olyan kutyára, mely ülte vagy állta a vadat. A Mr. John Harris jegyezte szerződés szerint „tíz schilling törvényes angol pénz lefizetése ellenében hat hónapra bérbe vett egy bizonyos spánielt, mely fogoly, fácán és egyéb állat vadászatában segített”. A setting spániel elnevezés rövidült később szetterre, majd később a különféle típusokat különválasztandó született meg az angol, ír, gordon szetter elnevezés.
A modern angol szetter kialakulása Edward Laverack és Pucell Llewellin nevéhez kötődik, akik a 19. századi Angliában éltek. Laverack számára fontos volt a kutya megjelenése, napjaink kiállítási szettereinek vérvonalában megtalálhatók a Laveracks kutyák. Első kutyapárja, Ponto és Moll 1825-ben kerültek hozzá, tiszta vérvonalból származó, elismert kutyák voltak. Részt vett field trial versenyeken is kutyáival, így bátran mondható, hogy ebei nem csak csinosak, de ügyesek is voltak. Llewellin, a másik vonal képviselője inkább a vadászat iránt érdeklődött, és olyan állományt hozott létre, melyben a leggyorsabb, forróvérű Laverack kutyákat gordon és ír szetterekkel keresztezte. A Llewellin kennel neve a field trial győzelmek szinonimájává vált az Egyesült Államokban, sőt, olyannyira közismert lett, hogy felmerült a Llewellin szetterek önálló fajtaként történő regisztrációjának gondolata is.
Napjainkban is két típusát különböztetjük meg az angol szettereknek: a kiállítási és a field trial típust. Ezek közül az előbbi elegánsabb megjelenésű és sokkal dúsabb szőrzetű. A kiállítási típus tenyésztői is érdeklődnek azonban a vadászati képességek iránt, és egyre aktívabbak is e téren – részt vesznek vadászvizsgákon és field trial versenyeken is.
Egészség
Átlagéletkora 10-12 év.
Angol szettereknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: fülfertőzés, örökletes vakság és csípőízületi diszplázia.
Személyiség
Békés, nyugodt természetű és barátságos fajta, mely igényli a szeretetet és viszonozza is azt. Kifejezetten értelmes. A gyerekek a legkedveltebb játszótársai.
Lelkesedése akkor a legnyilvánvalóbb, amikor játszik, vadászik vagy kedvelt sétái egyikére indul, de hamar meg is nyugszik, amint hazaér. Ilyetén természete miatt ideális családi kutya. Szeret ásni és barangolni, és bizony gyakran viselkedik önfejűen.
Küllem és ápolási szükségletek
A hosszú szőrzet rendszeres kikefélést igényel, a szennyeződéseket és a csomókat feltétlenül el kell távolítani a bundából. A füleket gyakorta ellenőrizni kell, megelőzendő a fertőzéseket.
Mozgás
A lakásban csendes, mégis játékos, ugyanakkor a szabadban féktelen. Az angol szetter imádja a hosszú sétákat, akár a vidéket járva, akár a városban.
Nevelés
Az angol szetter szeret gazdája kedvére tenni, de gyengéd nevelést igényel, mivel a kemény módszerekre kifejezetten rosszul reagál. Vidám, társaságkedvelő kutya. Ennek a fajtának a szocializáció apró kölyökkortól kezdve amellett, hogy szükséges, kifejezetten élvezi is azt.
Etetés
Kiváló minőségű, életkorának megfelelő táplálékra van szüksége. Az aktívan dolgozó szetterek némileg több eledelt igényelnek, hiszen igen sok energiát veszítenek a field trial munka közben.