Adatok
| Származási hely: | Anglia |
|---|---|
| Magasság: |
kan 76.00- cm
szuka 70.00- cm |
| Súly: |
kan 79.00-90.00 kg
szuka 79.00-90.00 kg |
| Szőrzet: | Kettős szőrzet, viszonylag rövid, egyenes, durva fedőszőrrel és rövid, sűrű, testhez simuló aljszőrrel |
| Szín: | Őzbarna, barackszín, brindle. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
Bár a masztiffok eredete a mai napig vitatott, abban a legtöbben megegyeznek, hogy ősi fajta. Babilóniai leletek Kr. e. 2200 tájáról masztiff szerű kutyákat örökítettek meg, melyekről úgy vélik, a hatalmas tibeti masztiff leszármazottjai voltak.
Mikor a rómaiak Angliába érkeztek, már voltak masztiffok a szigetországban, melyek feltehetőleg kereskedelmi hajókkal érkeztek oda. Sokan vallják, hogy a masztiff a legősibb angol kutyafajta, neve pedig egy anglo-saxon szóból, a „masty”-ból ered, melynek jelentése erőteljes. Mivel a kutya ereje és bátorsága igencsak lenyűgözte a rómaiakat, néhány példányt magukkal vittek Rómába, ahol az arénákban harcoltatták a bátor kutyákat gladiátorokkal, bikákkal, medvékkel és más, nagy erejű állatokkal.
A római birodalom bukásával sem veszített népszerűségéből a fajta. Tovább szolgált a háborúkban, de szerte Európában előszeretettel alkalmazták őrkutyaként is. Az 1415-ös Agincourt-i csatában Sir Piers Legh masztiffjai akkor sem hagyták magára gazdájukat, mikor az megsebesült, sőt, órákon át védelmezték. Legh végül meghalt, de kennele, a Cheshire-ben található Lyme Hall Kennel, melyben több száz kutyát tartott, még századokon át fennmaradt, és megalkotta a modern masztiff alapjait. A fajta hamarosan sokak kedvence lett, és nem csak nagyurak, de egyszerű emberek is szívesen tartották. Olyan nagy megbecsülésnek örvendett, hogy az angol királyok sokszor ajándékoztak ilyen kutyákat más uralkodóknak. VIII. Henrik például V. Károlynak 400 masztiffot küldött katonai célokra.
Még Erzsébet királynő idején is előszeretettel harcoltatták a masztiffokat az arénákban, ám amikor a véres szórakozást betiltották, a fajta népszerűsége csökkenni kezdett. Míg az 1871-es kiállításra még 63 masztiffot neveztek, alig pár évvel később már egyetlen egy sem jelent meg a ringben. A két világháború tovább tizedelte a fajtát, olyannyira, hogy 1945-ben összesen nyolc tenyészkorú egyedet találtak Nagy-Britanniában. Szerencsére néhány jó minőségű, kanadai kennelből adományként kapott kölyök megmentette a fajtát a kihalástól, olyannyira, hogy napjainkra ismét népszerű és közkedvelt őshazájában is.
Eredet és történet
Bár a masztiffok eredete a mai napig vitatott, abban a legtöbben megegyeznek, hogy ősi fajta. Babilóniai leletek Kr. e. 2200 tájáról masztiff szerű kutyákat örökítettek meg, melyekről úgy vélik, a hatalmas tibeti masztiff leszármazottjai voltak.
Mikor a rómaiak Angliába érkeztek, már voltak masztiffok a szigetországban, melyek feltehetőleg kereskedelmi hajókkal érkeztek oda. Sokan vallják, hogy a masztiff a legősibb angol kutyafajta, neve pedig egy anglo-saxon szóból, a „masty”-ból ered, melynek jelentése erőteljes. Mivel a kutya ereje és bátorsága igencsak lenyűgözte a rómaiakat, néhány példányt magukkal vittek Rómába, ahol az arénákban harcoltatták a bátor kutyákat gladiátorokkal, bikákkal, medvékkel és más, nagy erejű állatokkal.
A római birodalom bukásával sem veszített népszerűségéből a fajta. Tovább szolgált a háborúkban, de szerte Európában előszeretettel alkalmazták őrkutyaként is. Az 1415-ös Agincourt-i csatában Sir Piers Legh masztiffjai akkor sem hagyták magára gazdájukat, mikor az megsebesült, sőt, órákon át védelmezték. Legh végül meghalt, de kennele, a Cheshire-ben található Lyme Hall Kennel, melyben több száz kutyát tartott, még századokon át fennmaradt, és megalkotta a modern masztiff alapjait. A fajta hamarosan sokak kedvence lett, és nem csak nagyurak, de egyszerű emberek is szívesen tartották. Olyan nagy megbecsülésnek örvendett, hogy az angol királyok sokszor ajándékoztak ilyen kutyákat más uralkodóknak. VIII. Henrik például V. Károlynak 400 masztiffot küldött katonai célokra.
Még Erzsébet királynő idején is előszeretettel harcoltatták a masztiffokat az arénákban, ám amikor a véres szórakozást betiltották, a fajta népszerűsége csökkenni kezdett. Míg az 1871-es kiállításra még 63 masztiffot neveztek, alig pár évvel később már egyetlen egy sem jelent meg a ringben. A két világháború tovább tizedelte a fajtát, olyannyira, hogy 1945-ben összesen nyolc tenyészkorú egyedet találtak Nagy-Britanniában. Szerencsére néhány jó minőségű, kanadai kennelből adományként kapott kölyök megmentette a fajtát a kihalástól, olyannyira, hogy napjainkra ismét népszerű és közkedvelt őshazájában is.
Egészség
Átlagéletkora 9-11 év.
Angol masztiffoknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: daganatok, cystinuria (vese-, és hólyagkövek képződéséhez vezető veleszületett anyagcsere zavar), könyök diszplázia, csípőízületi diszplázia, osteosarcoma (csontszövetből kiinduló rosszindulatú daganat), PPM (születéskor visszamaradt pupilláris hártya a szemben), szaruhártya sorvadás és epilepszia.
Személyiség
Megjelenése és hatalmas termete ellenére kiváló családtag. Nagyszerű jelző- és őrkutya, magabiztos, öntudatos, állhatatos, tanulékony, és kifejezetten nyugodt. Ritkán ugat, de ha fenyegetve érzi magát, azonnal reagál. Nagyon jól kijön a gyerekekkel, teljes szeretetével védelmezi őket, mely azonban túlzott birtokláshoz is vezethet. Jól elvan más kutyákkal és egyéb állatokkal is, amennyiben köztük nő fel, vagy kölyökkortól erre szocializálják. Mint sok más nagytestű fajta, nem túl hosszú életű.
Küllem és ápolási szükségletek
A rövid, sima szőrzet csak időnkénti átkefélést igényel. Az arc az a terület, amely külön figyelmet igényel, ugyanis a ráncok és redők között a szennyeződések könnyen megülnek. Ezért ezt a területet tisztán és szárazon kell tartani a fertőzések elkerülése érdekében. A masztiffok erősen nyálzanak, így időnként nem árt a szájakat sem megtörölni.
Mozgás
Ügyelni kell arra, nehogy a mozgás során megerőltesse magát a masztiff, különösen a növekedési időszakban. A túlzott mozgás nem tesz jót a fejlődésben levő csontozatnak és izmoknak. A legjobbak a hosszú séták és a gazdával közös játékok, melyek akár felnőttkorban is folytathatók. Minden olyan sport, ahol ereje kiteljesedhet, kiváló a számára, akárcsak a terápiás munka, persze csak megfelelő nevelés után.
Nevelés
A masztiff könnyen kezelhető fajta, mely megérti, mit kérnek tőle és kifejezetten jól reagál. Alapvetően óvatos, a durva bánásmódot rosszul tolerálja, akárcsak a kemény szavakat. Gyanakvó természete és nagy mérete miatt a kölyökkorban elkezdett, egész életén át tartó szocializáció alapvető követelmény.
Etetés
A hatalmas masztiff élvezettel eszik, így ügyelni kell, hogy eledele ne csak kiváló minőségű, és korának megfelelő összetételű legyen, de mennyisége is ideális a mérethez.