Amerikai staffordshire terrier

Adatok

Leírás

Az amerikai pit bull terrier a korai görög masztiff típusú kutyáktól származik, melyek általános elnevezése a molosszusok volt, elsődleges feladata pedig a Római Birodalomban az arénákban vívott harc. Az embereket a harc minden formájával szórakoztatták, küzdöttek a kutyák egymás, időnként ember, de akár elefánt, bika ellen is.

Az amerikai pit bull terrier őse a mészárosok kutyája volt, akik oldalán a bikák körül dolgozott, valamint a vadászoké, akiknek a vaddisznók és más nagy vadak elejtésében segédkezett. Angliában ezek a feladatok addig alakultak, hogy kialakult egy sportág: a medve- és bikaharcok sportja, ahol is a kutyák medvékkel vagy bikákkal küzdöttek, míg csak ezt a véres viadalt 1835-ben be nem tiltották. Ennek léptek helyébe a kutyaviadalok, ezek életben tartották azokat a kutyákat, melyek rendelkeztek a kirobbanó erővel, kitartással, valamint olyan harapással és fogással, mely által a másik állat a halálba küldhető.

Az erős, kitartó terriernek - hála állhatatosságának, atlétikus felépítésének, erejének, intelligenciájának és bátorságának - sikerült a ringben maradnia. Nem mellesleg azért is maradhattak ezek a kutyák, mert kellően figyeltek gazdájukra. Mikor egy kutyát vissza kellett hívni a küzdelemből, gazdája anélkül tudta őt irányítani, hogy hozzá kelljen érnie. A ringen kívül pedig azáltal váltak ismertté, hogy családjukkal szemben hűségesek és ragaszkodó természetűek voltak.

Az 1800-as évek második felében kerültek az első kutyák a tengerentúlra. Karrierjük persze az arénákban kezdődött, a legsikeresebb viadorkutyák Angliából kerültek Amerikába, ahol a fajta hamar népszerű lett. Egy idő után megindult az amerikai viadorkutyák önállósult tenyésztése, a saját típus kialakítása. A keresztezések elsősorban a korábban az országba került harci kutyákkal történtek, de felhasználták az amerikai bulldogokat, masztiff-féléket és néha vérebeket, vizslákat is. A cél a legerősebb és legsikeresebb gladiátor kutya megalkotása volt, ám ezek a kutyák típusban, méretben igencsak eltérőek voltak egymástól. 

A kutyaviadalokat a legtöbb államban az 1860-as évekre betiltották., elsősorban vadászkutya és kísérő eb lett a korábbi gladiátorokból. Ráadásul nagyon sok tenyésztő úgy vélte, vétek ezeket a jó természetű, pompás állatokat kutyaviadalokon elvéreztetni, sokkal célszerűbb a bennük rejlő képességeket más célokra felhasználni. Megkezdődött a tervszerű tenyésztői munka, a fizikum mellett hangsúlyt kapott a karakter, a jellem, az alkalmazhatóság is.

1898-ban az amerikai pit bull terrier elnevezést kapta hivatalosan a fajta. Nagy rajongója, Chauncey Z. Bennett alapította a United Kennel Clubot (UKC), melyben az első elismert fajta az amerikai pi bull terrier volt. Az AKC (American Kennel Club) és az UKC közötti harc a gazdákat visszatartotta az AKC rendezvényein való megjelenéstől, és a fajta másik szervezet általi elismerését is megakadályozta. A kutyák staffordshire terrier néven való megjelölésével – mely szakadást okozott ellenzői és támogatói között – 1936-ban lehetőség nyílt az AKC regisztrációra. A név 1972-ben tovább változott amerikai staffordshire terrierre, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni az angol staffordshire terriertől. Az amerikai pit bull terrier és a staffordshire terrier tenyésztése több, mint fél évszázadon át egymástól függetlenül zajlott, így a modern pit bull erősebb felépítésű lett, mint rokona.

Napjainkban a kutyaviadal a legtöbb országban illegális, így az Egyesült Államokban is. Ám a staffordshire terrierek negatív megítélése napjainkig megmaradt, bár némileg enyhébb, mint a pit bullokkal szembeni előítélet.

Azok, akinek van ilyen fajtájuk, és olyannak ismerik, amilyen valójában – valamint felelősségteljesen is tartják -, a fajta jövőjét tartják kezükben. Megfontolandó esetükben a mondás: „Punish the deed, not the breed!”, azaz a tettet büntesd, ne a fajtát!

Eredet és történet

Az amerikai pit bull terrier a korai görög masztiff típusú kutyáktól származik, melyek általános elnevezése a molosszusok volt, elsődleges feladata pedig a Római Birodalomban az arénákban vívott harc. Az embereket a harc minden formájával szórakoztatták, küzdöttek a kutyák egymás, időnként ember, de akár elefánt, bika ellen is.

Az amerikai pit bull terrier őse a mészárosok kutyája volt, akik oldalán a bikák körül dolgozott, valamint a vadászoké, akiknek a vaddisznók és más nagy vadak elejtésében segédkezett. Angliában ezek a feladatok addig alakultak, hogy kialakult egy sportág: a medve- és bikaharcok sportja, ahol is a kutyák medvékkel vagy bikákkal küzdöttek, míg csak ezt a véres viadalt 1835-ben be nem tiltották. Ennek léptek helyébe a kutyaviadalok, ezek életben tartották azokat a kutyákat, melyek rendelkeztek a kirobbanó erővel, kitartással, valamint olyan harapással és fogással, mely által a másik állat a halálba küldhető.

Az erős, kitartó terriernek - hála állhatatosságának, atlétikus felépítésének, erejének, intelligenciájának és bátorságának - sikerült a ringben maradnia. Nem mellesleg azért is maradhattak ezek a kutyák, mert kellően figyeltek gazdájukra. Mikor egy kutyát vissza kellett hívni a küzdelemből, gazdája anélkül tudta őt irányítani, hogy hozzá kelljen érnie. A ringen kívül pedig azáltal váltak ismertté, hogy családjukkal szemben hűségesek és ragaszkodó természetűek voltak.

Az 1800-as évek második felében kerültek az első kutyák a tengerentúlra. Karrierjük persze az arénákban kezdődött, a legsikeresebb viadorkutyák Angliából kerültek Amerikába, ahol a fajta hamar népszerű lett. Egy idő után megindult az amerikai viadorkutyák önállósult tenyésztése, a saját típus kialakítása. A keresztezések elsősorban a korábban az országba került harci kutyákkal történtek, de felhasználták az amerikai bulldogokat, masztiff-féléket és néha vérebeket, vizslákat is. A cél a legerősebb és legsikeresebb gladiátor kutya megalkotása volt, ám ezek a kutyák típusban, méretben igencsak eltérőek voltak egymástól. 

A kutyaviadalokat a legtöbb államban az 1860-as évekre betiltották., elsősorban vadászkutya és kísérő eb lett a korábbi gladiátorokból. Ráadásul nagyon sok tenyésztő úgy vélte, vétek ezeket a jó természetű, pompás állatokat kutyaviadalokon elvéreztetni, sokkal célszerűbb a bennük rejlő képességeket más célokra felhasználni. Megkezdődött a tervszerű tenyésztői munka, a fizikum mellett hangsúlyt kapott a karakter, a jellem, az alkalmazhatóság is.

1898-ban az amerikai pit bull terrier elnevezést kapta hivatalosan a fajta. Nagy rajongója, Chauncey Z. Bennett alapította a United Kennel Clubot (UKC), melyben az első elismert fajta az amerikai pi bull terrier volt. Az AKC (American Kennel Club) és az UKC közötti harc a gazdákat visszatartotta az AKC rendezvényein való megjelenéstől, és a fajta másik szervezet általi elismerését is megakadályozta. A kutyák staffordshire terrier néven való megjelölésével – mely szakadást okozott ellenzői és támogatói között – 1936-ban lehetőség nyílt az AKC regisztrációra. A név 1972-ben tovább változott amerikai staffordshire terrierre, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni az angol staffordshire terriertől. Az amerikai pit bull terrier és a staffordshire terrier tenyésztése több, mint fél évszázadon át egymástól függetlenül zajlott, így a modern pit bull erősebb felépítésű lett, mint rokona.

Napjainkban a kutyaviadal a legtöbb országban illegális, így az Egyesült Államokban is. Ám a staffordshire terrierek negatív megítélése napjainkig megmaradt, bár némileg enyhébb, mint a pit bullokkal szembeni előítélet.

Azok, akinek van ilyen fajtájuk, és olyannak ismerik, amilyen valójában – valamint felelősségteljesen is tartják -, a fajta jövőjét tartják kezükben. Megfontolandó esetükben a mondás: „Punish the deed, not the breed!”, azaz a tettet büntesd, ne a fajtát!

Egészség

Átlagos élettartama 10-12 év.

Amerikai staffordhire terriereknél más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: allergia, daganatok, szürke hályog, szívproblémák, csípőízületi diszplázia, pajzsmirigy alulműködés, PRA (Progresszív Retina Atrophia, azaz látóideghártya sorvadás), és kisagyi  ataxia (egyensúlyzavarral járó megbetegedés).

Személyiség

Aki kellő tudás és tisztelet birtokában tart és nevel ilyen fajtát, tudja, hogy nincs kellemesebb társ, mint egy amerikai staffordshire terrier.

Kedves, a gyerekekkel szemben gyengéd, intelligens, nevelése könnyű, szeretetteljes, játékos, kifejező, hűséges és sokoldalú fajta. Ugyanakkor más állatokkal szemben lehet agresszív és előfordulhat, hogy a kisebb állatokat zsákmánynak tekinti. Igen ügyes a terelésben, őrzésben, vadászatban és a súlyhúzásban. Bátor és elszánt fajta, mégis, sokszor látni, ahogy gazdájához bújik, szinte az ölébe ül és úgy puszilgatja "kutyamódra".

Küllem és ápolási szükségletek

Rövid, sima szőre könnyen kezelhető rendszeres kikeféléssel, melyhez egy puhaszőrű kefe megfelelő. Alkalmankénti fürdetése szükséges lehet.

Mozgás

A kirobbanó energiával bíró staffordshire terrier számára napi többszöri séta szükséges, hogy fizikai állapota megfelelő legyen, valamint a szükséges mentális kihívásokkal szembesülhessen. A séta egyúttal jó alkalom arra, hogy a kutya megismerhessen különféle típusú embereket, így megfelelően szocializált legyen. Ha nem kapja meg a kellő motivációt és mozgást, a lakás berendezésén vezetheti le felgyülemlett energiáját.

Nevelés

Fogékony és értelmes fajta, így viszonylag könnyen nevelhető. Számos területen képes kiemelkedő teljesítményre.

Problémát az jelenthet, amilyennek mások látják, ezért a lehető legkülönfélébb találkozásoknak, különféle karakterű emberek megismerésének, és idegen helyek felfedezésének kell kitenni őt, hogy magabiztos, ne pedig bizalmatlan felnőtt eb váljon belőle, ezáltal pedig megítélése is javuljon.

Bár hagyományosan őrző-védő eb, és igazán kellemes társkutya, rendkívüli fizikai és szellemei adottságai sokrétű feladatok elvégzésére is alkalmassá teszik, ha megfelelő nevelést és szocializációt kap. Nem csak kiváló sportkutya lehet, de akár nagyvadak vadászatára is alkalmas. Mindez azonban csak akkor érhető el, ha a nevelés valóban nevelés, megfelelő jutalmazással és pozitív megerősítéssel, nem pedig keménykezű drill.

Megfelelő szocializáció hiányában a fajta könnyen önfejű, kezelhetetlen és ezáltal a környezetére veszélyes ebbé válhat.

Etetés

Az aktív staffordshire számára a jól kiegyensúlyozott és kiváló minőségű étrend elengedhetetlen az egészség megőrzéséhez.