Adatok
| Származási hely: | Japán |
|---|---|
| Magasság: |
kan 66.00-71.00 cm
szuka 61.00-66.00 cm |
| Súly: |
kan 45.50-59.00 kg
szuka 31.50-45.50 kg |
| Szőrzet: | Kettős szőrzet, egyenes, durva fedőszőrrel és vékony, puha, tömött aljszőrrel. A szőrzet a farkon a legkiemelkedőbb. |
| Szín: | Bármilyen szín, beleértve a fehér, csíkozott, őzszínű, vörös, pettyezett; a maszk megengedett. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
A világ minden országában - kivéve az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália - az amerikai és a japán akita két önálló fajta. Az Egyesült Államokban az amerikai akitát egyszerűen csak akitának hívják, de már vannak kezdeményezések a két fajta különválasztására. Eredetük azonos, a különválás a méret és az elfogadható színek miatt következett be. (Az amerikai akiták nagyobbak és több színben fordulnak elő.)
Az akita ősi japán kutyafajta, az ainu és a shiba inu rokona, Kelet-Japán Akita prefektúrájából származik. A környék legnagyobb városa Odate, mely mindig is híres volt nagyméretű kutyáiról.
Ugyanakkor a fajta eredete időben sok évszázadra vezethető vissza, térben pedig a sarkvidékre tehető, ahol a spicc fajták utat leltek a Honshu keleti hegyeibe. Ezen spicc fajták legnagyobbika, az akita eredetileg őrző és harcos kutya volt. Az 1600-as években a közepes méretű, medvevadász kutyákat, az ún. „akita matagika”-t egymás ellen harcoltatták, kemény kutyaviadalok résztvevői voltak, élet-halál harcot vívtak a ringekben. Az 1800-as években kezdték el keresztezésüket tosa inukkal és masztifokkal, ennek következtében a méret jelentősen nagyobb lett, a spicc jelleg pedig kevésbé domináns. Ahogy a kutyaviadalok 1908-tól tiltottá váltak, a nemesség új alkalmazási lehetőséget talált e bátor fajta számára: szarvas-, vaddisznó- és medvevadászatok sztárja lett.
A II. világháború alaposan megtizedelte az akita-állományt, mivel gyakran elkobozták őket, hogy a hadsereg számára kabátot készítsenek bundájukból. Mire a háború véget ért, a fajta a kihalás szélére került, annak ellenére, hogy sok tulajdonos német juhászkutyákkal keresztezte kutyáját, elkerülendő a beszolgáltatást. A háború végére a megmaradt kevéske egyed három típust képviselt: voltak a matagi-akiták, a harci-akiták és a német juhász-keverékek. Elkötelezett tenyésztők elhatározták, hogy életre hívnak egy olyan típust, melyről úgy érezték, leginkább reprezentálja a japán akitát. Ezzel egy időben amerikai katonák, akik beleszerettek a fajtába, míg Japánban állomásoztak, hazavittek magukkal párat, megalapozva az amerikai akita tenyésztését.
Az 1956-ban alakult amerikai fajtaklub komoly munkát végzett, melynek eredményeképpen 1972-ben az AKC hivatalosan is elismerte az amerikai akitát, mint önálló fajtát. Ekkortájt még nem volt együttműködés a japán és az amerikai kennel klubok között, sőt, egymás törzskönyveinek elismerése sem történt meg. Az amerikaiak nem tudtak japán kutyákat véfrissítésként beszerezni, így a két ország kutyái elkülönülten fejlődtek, ez vezetett a típusbeli különbségekhez.
Eredet és történet
A világ minden országában - kivéve az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália - az amerikai és a japán akita két önálló fajta. Az Egyesült Államokban az amerikai akitát egyszerűen csak akitának hívják, de már vannak kezdeményezések a két fajta különválasztására. Eredetük azonos, a különválás a méret és az elfogadható színek miatt következett be. (Az amerikai akiták nagyobbak és több színben fordulnak elő.)
Az akita ősi japán kutyafajta, az ainu és a shiba inu rokona, Kelet-Japán Akita prefektúrájából származik. A környék legnagyobb városa Odate, mely mindig is híres volt nagyméretű kutyáiról.
Ugyanakkor a fajta eredete időben sok évszázadra vezethető vissza, térben pedig a sarkvidékre tehető, ahol a spicc fajták utat leltek a Honshu keleti hegyeibe. Ezen spicc fajták legnagyobbika, az akita eredetileg őrző és harcos kutya volt. Az 1600-as években a közepes méretű, medvevadász kutyákat, az ún. „akita matagika”-t egymás ellen harcoltatták, kemény kutyaviadalok résztvevői voltak, élet-halál harcot vívtak a ringekben. Az 1800-as években kezdték el keresztezésüket tosa inukkal és masztifokkal, ennek következtében a méret jelentősen nagyobb lett, a spicc jelleg pedig kevésbé domináns. Ahogy a kutyaviadalok 1908-tól tiltottá váltak, a nemesség új alkalmazási lehetőséget talált e bátor fajta számára: szarvas-, vaddisznó- és medvevadászatok sztárja lett.
A II. világháború alaposan megtizedelte az akita-állományt, mivel gyakran elkobozták őket, hogy a hadsereg számára kabátot készítsenek bundájukból. Mire a háború véget ért, a fajta a kihalás szélére került, annak ellenére, hogy sok tulajdonos német juhászkutyákkal keresztezte kutyáját, elkerülendő a beszolgáltatást. A háború végére a megmaradt kevéske egyed három típust képviselt: voltak a matagi-akiták, a harci-akiták és a német juhász-keverékek. Elkötelezett tenyésztők elhatározták, hogy életre hívnak egy olyan típust, melyről úgy érezték, leginkább reprezentálja a japán akitát. Ezzel egy időben amerikai katonák, akik beleszerettek a fajtába, míg Japánban állomásoztak, hazavittek magukkal párat, megalapozva az amerikai akita tenyésztését.
Az 1956-ban alakult amerikai fajtaklub komoly munkát végzett, melynek eredményeképpen 1972-ben az AKC hivatalosan is elismerte az amerikai akitát, mint önálló fajtát. Ekkortájt még nem volt együttműködés a japán és az amerikai kennel klubok között, sőt, egymás törzskönyveinek elismerése sem történt meg. Az amerikaiak nem tudtak japán kutyákat véfrissítésként beszerezni, így a két ország kutyái elkülönülten fejlődtek, ez vezetett a típusbeli különbségekhez.
Egészség
Az akiták átlag életkora 10-12 év.
Amerikai akitáknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: különféle daganatok, könyökízületi diszplázia, csípőízületi diszplázia, a pajzsmirigy nem megfelelő működése (alulműködés), növendék kori sokízületi gyulladás/ rheumatoid sokízületi gyulladás), autoimmun eredetű bőrbetegség; PRA (Progresszív Retina Atrophia, azaz látóideghártya sorvadás), faggyúmirigy daganat, és von Willebrand betegség (a VIII. számú véralvadási faktor örökletes hiánya miatt kialakuló véralvadási zavar).
Személyiség
Rettenthetetlen, bátor, erős, független és intelligens – ezek a legjellemzőbb szavak az amerikai akita leírására. Kemény és makacs, robosztus kutya, mely erős, határozott, de szerető kezet igényel. Az akitát nem lehet kényszeríteni valamely feladat elvégzésére, de ha egyszer megmutatják neki, mi a kívánatos, eléggé együttműködő.
Más állatokkal szemben agresszív. Környezetét, területét a betolakodókkal szemben védi, legyen az ember vagy más élőlény, ugyanakkor családja számára szeretetteljes társ. Az unalom okozta bajok megelőzése érdekében az akita elegendő foglalkoztatást igényel.
Igencsak hűséges fajta, erről egyetlen más történet sem beszélhet jobban, mint Hachiko története. Hachiko gazdájával, egy egyetemi professzorral minden reggel elment a Shibuya vasútállomásra, ahol egész nap várt, mígnem gazdája este visszaérkezett. Egy napon a professzor végzetes agyvérzést kapott az egyetemen, és többé nem tért haza. Bár örökbe fogadták, Hachiko rendszeresen visszatért korábbi otthonához, és tíz éven át minden áldott nap elment az állomásra, míg csak utol nem érte a halál. Emlékére a vasútállomáson szobrot emeltek, de szerte az országban több Hachiko szobor is található.
Mivel igen domináns fajta, más állatokkal csak akkor tartható együtt, ha kölyökkorától erre szocializálták. Ám ebben az esetben is ügyelni kell olyan apróságnak tűnő dolgokra, mint a külön etető- és itatótál. Ha az akita nem gyerekek között nő fel, nem szabad gyerekkel egyedül hagyni, mert nem mindig tűri meg az apróságokat.
Küllem és ápolási szükségletek
Dús, kettős szőre rendszeres és következetes ápolást igényel, hogy a szép küllem és a jó közérzet is megmaradjon. Nem vedlik folyamatosan, de évi néhány alkalommal elhullajtja aljszőrét, ilyenkor napi átkefélés szükséges, hogy a nagyobb szőrcsomókat, filceket könnyebben el lehessen távolítani.
Mozgás
Az akiták értékelik és mohón áhítják a sétákat, mégpedig napi jó pár alkalommal. Mivel más kutyákkal szemben agresszívek lehetnek, különösen az azonos neműekkel, a mozgás, séta során különösen kell figyelni rájuk. Kutyafuttatóban játszani csak olyan akitával lehet, amelyik megfelelően szocializálódott más kutyákkal és emberekkel is.
Nevelés
Dominanciája miatt mindig és mindenütt vezető szerepre törekszik, a családon belül is. Csak olyan ember vállaljon akitát, aki képes a kezéből nem kiadni a falkavezér szerepet, mert az bizony kemény helyzetekhez vezethet.
A fajtát vadászatra és munkakutyaként tenyésztették, így eredendően önálló gondolkodó. Az ismétlődő kérések, különösen, ha nem esnek egybe az ő gondolkodásmódjával, untatják.
Etetés
Bár az akita közel sem igényel akkora mennyiségű eledelt, mint azt más fajtákból kiindulva a mérete alapján gondolnánk, ennek ellenére elengedhetetlen a kiegyensúlyozott, kiváló minőségű eledel.