Adatok
| Származási hely: | Afganisztán |
|---|---|
| Magasság: |
kan 66.00-73.50 cm
szuka 61.00-69.00 cm |
| Súly: |
kan 27.00-27.00 kg
szuka 22.50-22.50 kg |
| Szőrzet: | Vastagszálú, selymes és finom szőr, a fejen kifejezetten hosszú (az FCI megengedi a szakállat). |
| Szín: | Minden szőrszín megengedett. |
| További adatok megjelenítése | |
Leírás
Ez az ősi agárfajta Afganisztán, India és Pakisztán területén alakult ki, az ember és az állatok őrzésére és védelmezésére. Egyrészről kedves pásztorkutya, másrészt igazi gyilkos fegyver. Az afgán agár mindig is önállóan gondolkodó kutya volt, olyan fajta, mely a világ e tájainak zordon környezetét megfelelően tudta uralni.
Viszonylag rövid testű, hosszú, vékony lábakkal és olyan szőrzettel, mely megvédi a metsző hidegtől, valamint a perzselő hőségtől egyaránt. Az afgán agarakat nem csak őrzésre, de vadászatra is használták, a gazellától a vadnyulakig temérdek fajra, ugyanakkor fontos feladatot láttak el a juhok őrzésében.
Régebben az afgán emberek számára tilos volt idegeneknek eladni nemzeti kutyafajtájukat, így az első példányok csak a 20. század fordulóján érkeztek Európába és Amerikába. Manapság elsősorban különleges szépségüket díjazzák szerte a világon, hiszen selymesen szálló szőrükkel uralják a kutyakiállítások ringjét, és hódítanak kirobbanó energiájukkal. A fajta jellemzője a hosszú arcorri rész, a mandulavágású szemek, a rövidebb szőrrel fedett, hosszú farok, mely a végén felkunkorodik.
A fajta történetéről semmilyen konkrétum nem maradt az utókorra. Ugyan található említés egy Kr.e. 2000-ből származó barlangrajzról, mely afgán agár-szerű kutyát ábrázol, mégpedig egy Afganisztánról szóló, 19. századi kézikönyvben, ám ezen túlmenően nincs információ. Az azonban tény, hogy a titokzatos keleti ország tájain ma is él egy vad kutyafajta, a thasis, mely vélhetőleg nem más, mint az ősi afgán agár. Ennek feladata a mai napig a karavánok őrzése és a farkasok, gazellák vadászata. Attól függően, hogy Afganisztán mely részén él, két típusa különül el: a hegyi változat és a hosszabb lábú, ritkább szőrzetű, fennsíkokon élő típus.
A fajta első európai egyedei 1895-ben, McKenzie őrnagy és Cary Narnard kapitány közvetítésével kerültek Angliába.
Eredet és történet
Ez az ősi agárfajta Afganisztán, India és Pakisztán területén alakult ki, az ember és az állatok őrzésére és védelmezésére. Egyrészről kedves pásztorkutya, másrészt igazi gyilkos fegyver. Az afgán agár mindig is önállóan gondolkodó kutya volt, olyan fajta, mely a világ e tájainak zordon környezetét megfelelően tudta uralni.
Viszonylag rövid testű, hosszú, vékony lábakkal és olyan szőrzettel, mely megvédi a metsző hidegtől, valamint a perzselő hőségtől egyaránt. Az afgán agarakat nem csak őrzésre, de vadászatra is használták, a gazellától a vadnyulakig temérdek fajra, ugyanakkor fontos feladatot láttak el a juhok őrzésében.
Régebben az afgán emberek számára tilos volt idegeneknek eladni nemzeti kutyafajtájukat, így az első példányok csak a 20. század fordulóján érkeztek Európába és Amerikába. Manapság elsősorban különleges szépségüket díjazzák szerte a világon, hiszen selymesen szálló szőrükkel uralják a kutyakiállítások ringjét, és hódítanak kirobbanó energiájukkal. A fajta jellemzője a hosszú arcorri rész, a mandulavágású szemek, a rövidebb szőrrel fedett, hosszú farok, mely a végén felkunkorodik.
A fajta történetéről semmilyen konkrétum nem maradt az utókorra. Ugyan található említés egy Kr.e. 2000-ből származó barlangrajzról, mely afgán agár-szerű kutyát ábrázol, mégpedig egy Afganisztánról szóló, 19. századi kézikönyvben, ám ezen túlmenően nincs információ. Az azonban tény, hogy a titokzatos keleti ország tájain ma is él egy vad kutyafajta, a thasis, mely vélhetőleg nem más, mint az ősi afgán agár. Ennek feladata a mai napig a karavánok őrzése és a farkasok, gazellák vadászata. Attól függően, hogy Afganisztán mely részén él, két típusa különül el: a hegyi változat és a hosszabb lábú, ritkább szőrzetű, fennsíkokon élő típus.
A fajta első európai egyedei 1895-ben, McKenzie őrnagy és Cary Narnard kapitány közvetítésével kerültek Angliába.
Egészség
Átlagosan 12-14 évig élnek.
Afgán agaraknál más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: allergiás megbetegedés, daganatok képződése, szürke hályog és csípőízületi diszplázia.
Személyiség
Az elegáns és független afgán agár szinte magába bolondítja gazdáját tekintetével. Igencsak gyors barát, amely gazdáját akár a világ végére is követi és csendben, hűségesen bármikor a rendelkezésére áll. Atlétikus felépítésű, határozott fajta, edzett és ruganyos. Erős a vadászösztöne, így szívesen fut el macskák vagy más kis állatok után. Feltétlen szeretete nem ismer határokat.
Igazán önérzetes kutya, mely nehezen barátkozik, de ha valakit egyszer szívébe fogad, ahhoz örök hűség köti.
Küllem és ápolási szükségletek
Az afgán agár bundája intenzív ápolást igényel. Vastag szálú „repülő” szőrüket a kozmetika előtt fürdetni kell, mivel a szárazon történő kikefélés károsítja a bundát. A fül hosszú szőrzete nem szabad, hogy az eledelbe vagy a vizes edénybe lógjon, ezért általában felkötik egy, a fejre és a nyakra húzható, levágott nadrágszár-darabhoz hasonló anyaggal. Még azok az afgánok is rendszeres ápolást igényelnek, melyeknek a szőrét lenyírják.
Azok számára, akik először válnak afgán-tulajdonossá, ajánlott profi kutyakozmetikus igénybevétele.
Mozgás
Az afgánnak kint van a helye. Eredetileg gyors mozgású vadak vadászatára tenyésztették, így szüksége van a száguldásra, amit persze megfelelően kell irányítani.
Ezek a kutyák napi több alkalommal igénylik a dinamikus sétát, emellett elegendő játékidőt, lehetőleg jól elkerített területen.
Nevelés
A független gondolkodású afgán agarat nehéz nevelni, de tudni kell, hogy a fajta intelligens. A pozitív, motiváló módszerekre megfelelően válaszol. Tudomásul kell venni, hogy viselkedésében nincs, és nem is lesz nyoma alárendeltségnek. Önérzete miatt, ha szót is fogad, az ritkán történik az első szóra, és igen erősen jelzi, hogy azért teszi meg, amit kértek, mert ő úgy látja jónak.
Érdemes teljesítményorientált sportokat választani, mint az obedience, vagy akár a kutyakiállításokon történő megmérettetés. Szocializációja kora kölyökkortól szükséges, hogy uralni lehessen erős vadászösztönét.
Etetés
Elég sok afgán a válogatósságáról híres. Jól kiegyensúlyozott, minőségi táplálásra van szükségük, hogy megőrizzék egészségüket.