A hideg, borongós őszi és téli napok gyors sétái már a múlté. A kutyák is beleszimatolnak a levegőbe a tavasz közeledtével és már korántsem rohannak vissza a fűtött lakásba dolguk végeztével. Gazdát és kutyát is csábítja a friss illat, a napsütés, a meleg. Bizony, a kutyások és a kutyák is alig várják a tavasz és a nyár beköszöntét. Nem csak a vízparti séták, de a nagy erdei-mezei barangolások miatt is. A városlakók számára is kellemes program lehet a látogatás valamelyik parkban.
A lelkiismeretes gazda azonban nem „Hűbele Balázs” módjára dobja le kalucsniját és a kutya kabátját a zöldbe indulva. Még ha már nagy akaródzik is indulni, tudja, fel kell készülni.
A gazdik beszélgetnek a séták során, eközben az ebek egymást szimatolva ismerkednek, hogy aztán együtt hempereghessenek és rohangálhassanak a szép, zöld fűben, megpihenhessenek a fák árnyékában.
Az idegen kutya azonban nem kívánatos szőrlakót költöztethet az ápolt kutyabundába, akárcsak a fű, ahol ezek az alattomos kis vérszívók megbújnak, áldozatra lesve. A fákon kaján vigyorral csücsülnek a kullancsok, leselkedve, ki a legjobb négylábú áldozat. Érdemes hát a séta előtt mindenféle védelemmel felvértezni a kutyát.
Vannak nyakörvek, melyek megfelelően védenek bolha és kullancs ellen is. Ha ezt az eb nem szereti, vagy a gazdi találja kellemetlennek a szagát, netán a színe nem tetszetős, kiváló megoldás lehet a nyakra cseppenthető ún. spot-on. Ráadásul ezek némelyike kiváló féreghajtó funkcióval is bír, ráadásul atkásodás ellen is véd.
Az erdő és a mező számos egyéb veszélyt is rejthet. A különféle növények még az emberek nagy része számára is ismeretlenek, hát még a kutyáknak! Kutyáéknál is létezik szezonális allergia. A különféle füvekre, fákra virágzási időszakban ugyanúgy allergiásak lehetnek négylábú kedvenceink is, csak náluk némiképp mások a tünetek. A leggyakoribb allergének a borjúpázsit, angol perje, csomós ebír, réti csenkesz, réti zab, fehér akác, kocsányos tölgy, nyírfa, fűzfa, pitypang, fekete üröm, réti margitvirág, csalán és útifű, de vannak kutyák, melyek a házi porra, vagy penészre allergiásak.
A tünetek is némiképp eltérőek, hiszen a tüsszögés, könnyezés csak ritkán jelentkezik, sokkal gyakoribb a vakaródzás, különösen a lágyékban, a hónaljon. Előfordulhat, hogy a kutya rágcsálja a végtagjait, vagy rázza a fején, mert a külső hallójárat gyullad be az allergén hatására. Ha a séta után ilyen tüneteket észlel, érdemes állatorvossal megvizsgáltatni az ebet.
Minden kutya szereti rágcsálni a füvet. Általában kiváló érzékkel képesek megkülönböztetni, melyek az ehetők és melyek a veszélyesek, ám kölyköknél előfordul, hogy egy-egy rossz falat is a bélbe kerül nagy mohóságukban.
Jó esetben egy kis hasmenéssel megússza az eb és okulva a példából máskor óvatosabban falatozik a zöld finomságból. Minden kutya – legyen kölyök vagy felnőtt – szeret botokat, ágakat rágcsálni. A gazda előszeretettel dobja el kedvencének a faágat, hogy az farokcsóválva visszavihesse neki. Azonban sok olyan fa és cserje, bokor van, melynek nem csak termése, de esetenként kérge, ága is mérgező. Ilyen a tiszafa, a gyönyörű aranyeső, de a tujafélék is. A fenyőfák esetében arra kell ügyelni, hogy a tűlevelek nem csak kellemetlenül szúrnak, de a bennük levő olaj irritálja a nyálkahártyát. A fagyöngy ugyan karácsonykor gyönyörű, de az év más időszakaiban is fellelhető növény termése mellett levele és ágai is komoly mérgezést okozhatnak.
A toklász minden hosszú fülű kutyás rémálma. Pedig a toklász nem csak a spánielekkel vagy basset houndokkal tud csúnyán elbánni. Ez a fránya növény júliusban és augusztusban uralja a zöld környezetet.
Alattomosan, a hegyével fúródik be bármibe, és ha már ott van, akkor halad előre, vándorol, de kifelé jönni nem képes. Általában a fülek mellett az ivarszervek tájékát, a hónaljat és a lábujjak közét veszi célba a toklász. Azt kell mondani, a fülbe került toklász a legszerencsésebb eset, mert ott azonnal erős fájdalmat okoz, amit a kutya a fej rázásával, oldalt tartásával jelez. Más helyeken szinte láthatatlanul képes előre haladni, anélkül, hogy tüneteket okozna. Azonban később komoly gyulladás lép fel és sokszor már csak műtéti úton lehet eltávolítani az alattomos növényt. Érdemes hát a lábujjak között rövidre nyírni a szőrt, a többi testtájat pedig séta után alaposa át kell vizsgálni.
Egy kutya, ha kikerül a szabadba, úgy érzi, övé a végtelen. Kiélheti vadászkedvét, kalandozhat, barangolhat.
Csak olyan kutyát szabad a pórázról elengedni, mely képes a visszahívó parancsnak azonnal, feltétel nélkül engedelmeskedni. A szabadon vadászó kutya könnyen elejthet bármilyen apró vadat, márpedig sok egér vagy patkány azért tud zsákmánnyá válni, mert mérgezés miatt már legyengült, menekülésre képtelen. A kutya örül, hiszen sikeres volt a vadászat, ám a méreganyagok a zsákmány elfogyasztásával a szervezetébe kerülhetnek. Ha mégsem volt mérgezett a rágcsáló, akkor is hordoz magában élősködőket, férgeket, melyek a kutyát megfertőzik, a leptospirák pedig komoly betegséget, extrém esetben elhullást okozhatnak.
Hazánkban a veszettségmentességet a rókáknak csaliban kihelyezett immunizáló anyagokkal igyekeznek kordában tartani. Erről az erdők szélén kihelyezett tábla ad tájékoztatást. Annak ellenére, hogy ha ezt a csalifalatot a kutya eszi meg, nem lesz semmi baja, érdemes figyelni arra, hogy a séta során ne egyen meg semmit, amit az úton talál. Egyrészt nincs garancia arra, hogy az valóban a vadőr által kihelyezett készítmény, másrészt ha az, a rókák immunizálásának hatékonysága csökken.
