Egy kutyakiállítás nem más, mint a kutyás társadalom találkozásának, a kellemes időtöltésnek a színhelye.
Alapvető elvárás minden résztvevőtől - legyen az kiállító vagy látogató - a tisztelet embertársaink és a kutyák iránt. Ugyanakkor a kiállítások nem csak időtöltés gyanánt szervezik a különböző helyi szervezetek, hanem komoly szakmai versenyek is egyben, melynek megvannak a maga írott és íratlan szabályai, melyeket illik figyelembe venni és betartani.
A legalapvetőbb, elvárható viselkedés az udvariasság.
Mindig legyünk udvariasak a bíróval és a többi versenyzővel szemben. A modortalan, esetleg durva embereket senki nem fogadja szívesen. Minden esetben köszönjünk napszaknak megfelelően a ringbe lépéskor.
Aki volt már kiállításon, az tudja, a bírók általában megtisztelik a rendezvényt kulturált, alkalomhoz illő öltözködésükkel, még akkor sem állnak ott fürdőnadrágban, ha negyven fokban, tűző napon kell munkájukat végezni. A kulturált megjelenés a kiállítóktól is elvárható, hiszen ezzel is jelét adják annak, megtisztelik a bírót és a rendezvényt is. Emellett megfelelő öltözékünkkel végül is mi magunk is emeljük egy-egy kiállítás ”fényét”, hiszen a kutyakiállítások angol nevéből nagyon jól látszik a dolog lényege Dog SHOW.
Ha a bíró esetleg kérdez tőlünk valamit, ne hebegjünk-habogjunk, igyekezzünk határozottan, röviden és tömören válaszolni. Semmiképpen ne meséljük el saját és kutyánk élettörténetét, ez untató, sok esetben pedig túlságosan tolakodó lehet a bíró számára.
Mivel a bíróknak egy-egy kiállítás komoly munkát jelenthet, megfelelő koncentrációra van szüksége, ezért lehetőleg ne gátoljuk és zavarjuk munkája végzésében.
Ne zavarjuk azzal a többi felvezetőt sem. Ha túlságosan hangosan irányítjuk kutyánkat, vagy túl közel megyünk hozzájuk, az kellemetlen lehet számukra. Sok felvezető jutalomfalattal jutalmaz és irányít, illetve egyes esetekben különböző játékokat használnak. Senki sem örül neki, hogyha más jutalomfalatjára, vagy játékára figyel az általa vezetett eb, nem pedig saját felvezetőjére. Manapság a különböző csipogós játékokat például egyáltalán nem veszik jó néven a kiállítók Ezt vegyük figyelembe és ennek megfelelően használjuk mi magunk is az említett motiváló eszközöket.
Ne beszéljünk folyamatosan és hangosan a kutyánkhoz, hiszen mások számára ez is nagyon zavaró lehet. Ne beszélgessünk a ringen kívül állókkal sem. Ez nem csak zavaró mások számára, de tiszteletlenség a bíróval szemben.
Egyes kiállítók nagyon agresszív és erőszakos módon megpróbálnak beállni vetélytársaik elé, eltakarni őket és magukat előtérbe helyezni. Szerencsés esetben a bíró észreveszi, és figyelmezteti a felvezetőt, de ha ez nem történik meg, akkor mi ne tegyük szóvá. Csendben tegyünk ellene: próbáljunk meg mi magunk egyenlő esélyeket kicsikarni.
A korábbi részekben nagy hangsúly fektettem arra, hogy folyamatosan figyeljük a bírót. Mindig legyünk tisztában helyzetével és kéréseivel. Ám ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan bámuljuk őt, mert azt bizony senki nem szereti.
Ne rángassuk kutyánkat a ringben és lehetőleg ne fegyelmezzük túlzottan, hiszen megfelelő felkészítés mellett már tudja mikor és mit várunk el tőle. A nevelésnek nem a kutyakiállítás a színtere, azt otthon kell elvégezni.
A kutyával szembeni agresszivitás egyáltalán nem megengedhető viselkedési forma.
Sehol nem veszik jó néven az emberek, ha a másik rágózik, kalapban vagy napszemüvegben van, miközben mással beszélget. Tudom, egy-egy nyári kiállításon nagyon zavaró tud lenni felvezetés közben a napsütés, de kerüljük a ringen belül a napszemüveg vagy a szalmakalap viselését. A ringbe menetel előtt mind a kettőt le lehet venni, majd pár perc múlva, a bemutatás végeztével újra viselhetők.
Saját tapasztalatból tudom, hogy a rágózás nyugtató hatással van egyesekre, többek között rám is. Ám tudomásul kell venni, hogy nagyon illetlen dolog rágóval a szánkban bemenni a ringbe. Akár csak az iskolában vagy bármely közintézményben, illik a ringbe lépés előtt kiköpni azt.
A kiállításokon ne szemeteljünk. Ha nincs kihelyezett szemétgyűjtő, akkor egy üres szatyorba gyűjtsük a hulladékot és távozáskor vigyük magunkkal.
Minden esetben szedjük össze kutyánk ürülékét. Nem csak megítélésünket rontja, ha elegánsan átlépjük kutyánk végtermékét, de más számára igen kellemetlen lehet. Legyünk figyelmesek e téren is a környezetünkben lévőkkel. A felelős állattartás alapja az, hogy nem csak állatunkat tartjuk tisztán, de utána is eltakarítunk.
Amennyiben csak nézőként vagyunk jelen egy bírálatnál, természetesen lehet szurkolni és tapsolni. Természetes emberi tulajdonság, hogy kimutatjuk örömünket és bánatunkat is.
Ha az általunk favorizált eb nyer, nagy üdvrivalgással várjunk a bírálat végéig, azaz amíg a bíró az összes helyezettet besorolja. Amennyiben nem tetszik a döntés, nincs helye hangos véleménnyilvánításnak. A ring széléről a néző nem láthat olyan apró hibákat, különbségeket, melyek esetleg eldöntik a végső sorolást.
Ha esetleg győztesként választja ki kutyánkat a bíró, ne kezdjünk örömujjongásba, ne ölelgessük őt. Egy udvarias kézfogás és egy köszönöm bőven elég. Ha esetleg nem mi nyerünk, akkor se mutassuk látványosan a csalódottságunkat, esetleges egyet nem értésünket. Illedelmesen gratuláljunk a győzteseknek és hagyjuk el a ringet.
Nem túl szerencsés dolog hangosan kritizálni a győztes kutyát, vagy a győztes felvezetőt, még rosszabb esetben a bíró munkáját vagy hozzáértését. Ez a viselkedés minden esetben visszatetszést kelt, még akkor is, ha esetleg igazunk van, és valóban történt szakmai tévedés.
Előfordulhat, hogy összetűzésbe kerülünk egy másik kiállítóval. A félreértést, vitát igyekezzünk kultúrált módon rendezni, és lehetőleg a kiállítás területén kívül. Ebben az esetben sincs helye erőszaknak, már csak azért sem, mert így akár örökre eltilthatnak a kiállításokon való részvételtől. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a kutyakiállításokon látogatók is vannak, esetleg a jövő kutyás nemzedéke látogat ki szüleivel, akiket nem kellene elijeszteni ilyenfajta viselkedéssel.
A látogatók általában nem szakavatott kutyások. Sokszor tesznek fel kérdéseket a kiállítóknak, ezekre illik válaszolni, lehetőleg úgy, hogy egy laikus is megértse mondandónkat. Időnként a kérdések butuskának tűnnek, de ne torkoljunk le senkit és válaszainkban ne legyünk felsőbbrendűek.
Ha fényképezni vagy simogatni szeretnének, jobb esetben előtte megkérdezik az adott kutya tulajdonosát. Illik nem flegmán, hanem normális hangnemben válaszolni, még akkor is, ha aznap már ezredszer kérik ugyanazt. Nem minden esetben szerencsés a simogatás vagy fotózás a kérés pillanatában, ekkor is tisztelettudóan adjunk nemleges választ. Ha meg is indokoljuk, miért nem engedjük, akkor általában megértik és elfogadják döntésünket. Jómagam nem zárkózom el az ilyenektől, viszont a tökéletesre fésült, pillanatokon belül ringbe lépő kutya esetében megmondom, hogy az eb bemutatását követően nagyon szívesen engedem, viszont addig kérnék egy kis türelmet. Ilyenkor általában a nézelődők odaállnak a ring szélére, szurkolnak, majd a ringből való kilépés követően szinte halálra dögönyözik az általam felvezetett ebet.
