A meleg nyári napokon sok gazdi érzi jó ötletnek elvinni a kutyát úszni, akár egy tóra, akár folyóhoz. Ám érdemes ezt az elsőre jónak tűnő ötletet kétszer is átgondolni. Lehet, hogy úgy gondolja, a kutyák szeretik a vizet és a pancsolást, sok esetben ez nem így van. Nem minden kutya számára szórakoztató a víz, az úszás, a fürdőzés, sőt, sokuk kifejezetten utálja.
De még ha szereti is az eb a vizet, akkor is csak megfelelő óvintézkedésekkel és odafigyeléssel szabad hagyni, hogy ússzon, lubickoljon.
Ne gondolja, hogy minden kutya tud úszni
Bár a legtöbb kutya meg tud tanulni úszni, sokuk a testfelépítése miatt soha nem tanul meg igazán. Gondoljon csak a tacskóra vagy a francia bulldogra: a rövid kis lábak nem képesek olyan erővel taposni, hogy fenntartsák testüket a vízen. Nem jobb a helyzet a nagyon sűrű izomzatú, tömör kutyák esetében sem, mint az angol vagy francia bulldog, a mopsz. Ráadásul nekik igen rövid az arcorri részük, a beszűkült orrlyuk, a túl hosszú lágyszájpadlás és az összeeső légcső amúgy is nehezítik az állat légzését, amire pedig úszás közben nagy szükség van. De menjünk tovább: ezeknek a fajtáknak általában rövid, picike farkuk van: hiányzik az a hatékony „kormány”, amely segítené a test irányítását úszás közben. Ez az oka annak a gyakran látható jelenetnek, hogy a kutya úszik, teper a mellső lábaival, majd egyszer csak függőleges irányban elkezd lefelé süllyedni.
Tehát igen, ezekkel a fajtákkal nagyon óvatosnak kell lenni, ha úszni viszi őket a gazda. Ám ha szereti a kutya a vizet, a pancsolást, vágyik fürdeni, nem kell megvonnia tőle ezt az örömet, pusztán a biztonság alapfeltételeit kell megteremteni, például egy úszómellénnyel, és természetesen állandó felügyelettel.
Óvatosnak kell lenni a beteg, idős vagy elhízott kutyák úsztatásával is. Azok a kutyák, amelyek mozgásképessége csökkent, például sérülés, műtét vagy más ok miatt, nem olyan stabil úszók, mint egészséges, fiatalabb társaik, vagy amilyenek ők voltak korábban.
A mentőmellény életet ment
Bár a mentőmellény mindig jó ötlet, vannak bizonyos időszakok és adott helyek, amikor és ahol feltétlenül szükséges és nélkülözhetetlen. Nyílt és gyors folyású vizeken, például tavakban, folyókban, óceánokban elengedhetetlen a mellény használata, ezen túl pedig erősen ajánlott kölyök és idős kutyák, valamint mozgásukban korlátozott és/vagy valamilyen betegségben szenvedő ebek esetében.
A túlsúlyos, valamint a hosszú felsőtestű és rövid lábú kutyák nehezebben tudnak a felszínen maradni, ezért náluk is minden úszáskor erősen ajánlott a mentőmellény viselése. A megfelelő mellény kiválasztásakor néhány kulcsfontosságú tényezőt szem előtt kell tartani. Ezek közül a két legfontosabb a felhajtóerő és a láthatóság. A fényvisszaverő csíkok és az élénk színek fontosak, hogy az állat jól látható legyen a vízben. Legyenek a mellényen fogantyúk, hogy vészhelyzetben a gazda azonnal reagálni tudjon és azokat megfova a kutyát a veszélyből ki tudja emelni.Nem mellékesk körülmény, hogy a mellény jól illeszkedjen, azaz a kutya méretének és testalkatának megfelelő legyen, ezért érdemes a kiválasztás előtt akár fel is próbálni az állatra.
Állandó felügyelet
Soha nem szabad engedni, hogy az eb felügyelet nélkül ússzon, különösen olyan vizekben, ahol erős áramlatok vannak, például folyókban, óceánokban.
Mivel a kutyák nem képesek hatékonyan megragadni egy tárgyat a mancsukkal, a szájukat kell használniuk ahhoz, hogy megkapaszkodjanak, emiatt nagyobb az esélye annak, hogy nem tudják biztonságba húzni magukat, hogy kimeneküljenek egy áramlatból, ha a szükség úgy hozza.
Ha nem vagyunk biztosak abban, mennyire erősek a vízben az áramlatok, mindig jobb az óvatosság mellett dönteni, és a mentőmellény mellett pórázon tartani a kutyát. Az úszáshoz használjon minél hosszabb pórázt, így baj esetén be tudja húzni. Ne feledje el, hogy egyes áramlatok erősebbek, mint amilyennek a felszínen látszanak, különösen óceánokban és nagy folyókban.
Az ismeretlen veszélye
Az ismeretlen vizek, akárcsak más ismeretlen helyek akár veszélyeket is rejthetnek. Érdemes mindegyiket előbb felderíteni és csak utána nekivágni a kalandoknak a kutyával. A folyópartokon gyakran lehet kígyóval találkozni, és bár hazánkban nem hemzsegnek szerencsére a mérges kígyók, sok kutya komolyan megrettenhet a látványuktól. Nem árt ügyelni a vadon élő állatokra, valamint a vízparton az esetleges éles sziklákra, kagylókra, a víz váltakozó mélységére. Mindig ellenőrizze, milyen mély a víz, mielőtt beengedi a kutyát. Ne feledkezzen meg arról sem, hogy a vízben található kék vagy zöld alga komoly gyomor-bélrendszeri zavarokat, valamint szem-, fül-, torok- és bőrirritációt okozhat. Sok kutya pancsolás, úszás közben lenyel némi vizet, a melegebb hónapokban pedig az algák a víz hőmérsékletének növekedésével gyors szaporodásnak indulnak.
A hideg idő
Soha nem szabad kitenni egy állatot olyan hőmérsékletnek, amely a gazda számára nem kellemes, legyen az akár nagyon meleg, vagy nagyon hideg.
Egy kutya nem tud szólni, hogy fázik vagy melege van, ezért figyelni kell a jelzéseire. Ha a víz túl hideg ahhoz, hogy a gazda ússzon benne, akkor esélyesen a kutyának is hideg lesz – kivéve, ha egy elkötelezett vízi vadász kutya.
A hideg víz a hipotermia kockázatának teszi ki az állatot, azaz a testhőmérséklet a normális érték alá esik. Amikor hipotermia lép fel, a véráramlás a bőr felszínéről és a végtagokról a létfontosságú szervekbe, így a szívbe, a tüdőbe és az agyba áramlik. Ám az úszáshoz a keményen dolgozó izmoknak bőséges véráramlásra van szükségük, ezért a hidegebb víz nem teszi lehetővé az oxigén hatékony szállítását, és az izomtevékenység eredményeként keletkező anyagcsere produktum eltávolítását. A kutya izmai elfáradnak, ereje fogy, és megnő a fulladás veszélye.
Ne hagyja, hogy kifáradjon
Ahogy az embereknél, úgy a kutyáknál is hatalmas veszélyt jelent a kifáradás. Az állat eltávolodik a parttól, messzore beúszik és nem tud visszajutni. Ez különösen akkor jelent problémát, ha az eb szeret úszni, izgatja őt a lehetőség, és fizikai képességei határáig hajtja magát.
A legjobb, amit tehet, hogy soha nem veszi le a szemét a kutyáról, ha az a vízben van, legyen ez a víz akár egy medence, vagy egy sekély, kicsi tó. Medence esetében az első dolog, amit érdemes megtanítani az állatnak, hogy miként és hol tud kijönni. Érdemes fokozatosan növelni a kutya állóképességét a vízben, és tanulja meg felismerni a kifáradás legapróbb jeleit is.
