A jó idő beköszöntével a városi lakásokból mindenki menekül a szabadba. Az esti kutyasétáltatások hosszabbak lesznek, a gazdák boldogan bóklásznak a parkban, a kutyák örömmel szimatolnak mindenfelé. Ám legtöbbször már unalmas a monoton járkálás, két- és négylábú is hamar ráun az utcák egyhangúságára.
Érdemes olyan kikapcsolódási formát keresni, amely változatosságot nyújt, egyúttal megmozgatja gazda és kutya izmait, egész testét és kellemes fáradtságot ad.
Amerikai filmekben gyakran látni a városok nagy parkjaiban kutyáikkal frizbiző gazdikat. Itthon sokan úgy gondolják, ez bizony versenysport, csak az elhivatott kutyások számára való. Nem így van! Olcsó és kellemes időtöltés!
Nem igényel nagy befektetést, hiszen egy mozgékony, eleven kutyán kívül mindössze egy korongot igényel, no meg egy agilis kétlábút, aki partner tud lenni a játékban. Nem mindegy azonban, ez milyen korong. Az embereknek gyártott darabok a kutyáknak túl kemények, sérülést okozhatnak, érdemes tehát a bár némiképp drágább, de kutyáknak gyártott darabok között válogatni. Ezen belül is vannak méretek, kis és nagy eb számára is található megfelelő darab.
Helyigényes játék, de előttünk a nagyvilág: parkok, rétek, mezők mind alkalmasak, csak legyen elegendő tér. A játék lényege nem más, mint hogy a gazdi eldobja a korongot, amit a kutya még a levegőben elkap, majd azt visszaviszi, hogy újra eldobhassák neki.
A kutyák gyorsan rájönnek, milyen nagyszerű móka a repülő korong alatt futni és várni a legalkalmasabb pillanatot az ugrásra és elkapásra.
A legtöbb kutyára él az apport szenvedélye, örömmel viszi hát vissza a megszerzett játékot gazdájának. Versenyeken többféle stílus ismert, de ha csak a játék öröméért űzi a sportot, teljesen mindegy, minek nevezi a saját stílusát, a lényeg, hogy jól érezzék magukat.
Persze a kutyát meg kell tanítani arra, hogyan is kell játszani a koronggal. Első lépésként húzogassa előtte a földön, hogy meg akarja szerezni. Ha nem mutat érdeklődést, lehet csigázni egy kicsit – úgy tenni, mintha el akarna szaladni a játékkal, netalán magának akarná a gazdi megszerezni. Amikor már érdeklődik a játék iránt, csúsztassa el a földön és engedje, hogy a kutya megfogja, majd kérje, vigye vissza.
Amint ez a lépés tökéletesen megy, el lehet kezdeni gurítani a frizbit a földön. Igazából jól akkor lehet űzni ezt a játékot, ha a kutya tudja, hogyan kell megkerülni a gazdit. Ennek megtanítása szerencsés esetben már a pórázra szoktatás során megtörténik. Azért van jelentősége, mert míg a kutya a gazdát kerüli, van idő és mód a korong eldobására anélkül, hogy az eb már türelmetlenkedni kezdene.
Érdemes eleinte vele együtt fordulni és utána eldobni a korongot. Persze először ez még nem aktuális, hiszen a kutya nem tudja, hogy azt el kell kapnia és hogyan is kell ezt tennie. Tartsa a feje elé és engedje, hogy elvegye. Később lehet kissé magasabbra, a fej fölé is emelni. Szükség van a vezényszóra is, hogy értse, mit várnak el tőle. Ez lehet akár a „fogd”, akár a „kapd el”, vagy bármi más, ami már bevált a mindennapok során.
Amikor minden tökéletesen működik, próbálja meg eldobni a korongot a kutya felé és adja ki a vezényszót. Lassan egyre nagyobb és nagyobb távolságokra fogja tudni hajítani, a kutya pedig élvezettel rohan majd utána, hihetetlen akrobatikus elemekkel tarkítva ugrásait elkapás közben.
Ahhoz, hogy a frizbizés örömteli játék legyen mindkettejük számára, nem szabad túlzásba vinni a gyakorlásokat és semmiképp sem túlzott elvárásokat támasztani a kutyával szemben.
Eleinte a rövid, öt perces gyakorlások is elegendőek, ezek idejét fokozatosan, a kutya fáradékonyságának figyelembe vételével lehet emelni. Nem szabad a korongot a kutya kosarában hagyni naphosszat.
Legyen az egy olyan különleges játék, mely csak „nagy napokon”, együttes játékkor kerül elő. Ha a kutya kifárad, abba kell hagyni a dobálást, mert minél fáradtabb, annál kedvetlenebb és annál nagyobb a sérülés veszélye is.
