Mit ehet a kutya? És egyáltalán, mit egyen a kutya? Miért kell neki hús, és miért káros neki olyan sok minden finomság? Nézzük meg az otthon készítendő táplálékokkal, pontosabban azok alkotóival kapcsolatos tudnivalókat!
A táplálék alapja a hús – ez nyilvánvaló. A hús elsősorban állati fehérjét tartalmaz, ezen kívül ásványi anyagokat és vitaminokat. Hogy mit érdemes pontosan tudni a húsokról? Nos, mint írtuk, teljes értékű fehérjéket tartalmaznak, zsíradék tartalmuk pedig az állat fajtájától, korától, nemétől és tápláltságától függ, de az sem elhanyagolható szempont, az állat melyik testrészéből származik. A húsok fontos ásványi anyagokat, így vasat, cinket, rezet, mangánt, szelént, valamint vitaminokat (A,D,B1,B2,B6,B12) tartalmaznak. Ugyanakkor nagyon fontos tudni, milyen húsról is beszélünk.
Anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznánk, és testtájakra lebontva vizsgálnánk meg a húsfélék fehérje-, zsír- és ásványianyag tartalmát, érdemes megvizsgálni, milyen húsfélék léteznek. Megkülönböztetünk fehér és vörös húsokat.
A legegyszerűbb magyarázat szerint a fehér húsúak a halak és a szárnyasok, vörös húsúak pedig a négylábúak. A profi séfek szerint ez azért nem teljesen így van, mert egyes állatok kicsinyei annak ellenére a fehér húsúak kategóriájába tartoznak, hogy szüleik már a vörösbe.
Ilyenek a borjú, a bárány és a gida. Ráadásul a nyulat, bár négylábú, mégis fehérhúsúnak tartják. Még a vadnyulat is, holott általános vélekedés szerint minden vad vörös húsú. Ám talán mindez nem is annyira lényeges szempont, sokkal fontosabb, hogy tudjuk, melyik húsféleség miben „kiemelkedő szerepű”. A csirkehús alacsony zsír- és energiatartalmú, ugyanakkor gazdag B-vitaminokban és ásványi anyagokban. A pulykahús szintén bír a fenti tulajdonságokkal, érdemes megemlíteni, hogy telítetlen zsírsavakban gazdag. A libahús igen magas zsírtartalommal bír, a kacsában pedig nagyon sok a vas.
Térjünk át a négylábúakra. A bárány húsa sovány, nagyon alacsony a zsírtartalma, ugyanakkor magas a fehérjetartalma. A marhahús az egyik legjobb fehérjeforrás, ráadásul sok vasat és cinket tartalmaz. Bizony, a sertéshús a legzsírosabb, ellenben a mangalica húsában fontos antioxidánsok találhatók. A vadhúsok általában zsírban szegények, ellenben vitaminokban és ásványi anyagokban igen gazdagok, de nem szabad elfelejteni, hogy a magas fehérjetartalom miatt nem csak az emberek, de bizony a kutyák számára is nehezebben emészthetőek.
Ha már a gazdi eldöntötte, hogy ebének mi a legmegfelelőbb húsféleség, és éppen marha- vagy sertéspörkölt kutyaúr-módra lesz-e a menü, elgondolkozik azon, vajon milyen körettel tálalja. Rizs, tészta, netalán krumpli?
Nagyon fontos az eb táplálásában a növényi rész is, mely fehérjéket, vitaminokat és ásványi anyagot, de ezen túlmenően keményítőt és cukrot is tartalmaz. A növényi szénhidrátok megtöltik a beleket, a rostos anyagok szabályozzák az emésztést, a növényi olajok telítetlen zsírsavai pedig igen fontosak a bőr és a szőr egészségének megóvásában.
Mi a helyzet a gabonákkal? Nos, a gabonaféleségek nagy arányban tartalmaznak szénhidrátot, ám a kutya emésztőszervei nem képesek feldolgozni a szintén bennük megtalálható cellulózt. Nagyon egyszerű megfogalmazásban: ha sok gabonaféleséget teszünk az eb eledelébe, akkor bizony nagy mennyiségű bélsarat kell majd összelapátolnunk.
A burgonya is tartalmaz cellulózt, ám mivel proteinben szegény, de szénhidrátban gazdag, kis mennyiségben nem árt a kutyának, ráadásul kedvelik is általában az ebek. A rizs esszenciális aminosav összetétele miatt élettani hatása az állati fehérjék hatásához hasonlítható. Szénhidráttartalma magas, míg zsírtartalma igen alacsony, és nagy arányban tartalmaz B6 vitamint. A tésztaféleségek elsősorban lisztből és tojásból, valamint esetenként tejből készülnek.
Fentebb már szó volt a gabonaféleségekről. Nézzük hát a tojást. Héjával együtt magas fehérje-, vitamin-, ásványianyag és kalciumtartalmú eledel. Egyedül a szalmonellafertőzés veszélye miatt kell vele óvatosan bánni, de főzve nyugodtan adható. A tejjel az a probléma, hogy a kutyák számára a tejcukor nem éppen ideális tápanyag.
Kölyökkutyáknál még működik a belekben az a feldolgozó folyamat, amely az anyatejet lebontja, ám az az enzim, amely erről a feldolgozásról gondoskodni hivatott, a szopási időszak végeztével leállítja működését.
A túlzott tejfogyasztás eredménye pedig emiatt a hasmenés. Ennél sokkal célszerűbb a tej áldásos hatásait, mivel aminosavakban és vitaminokban gazdag tápanyag, másként kínálni az ebnek, például túró, kefír formájában. De visszatérve a tésztára. Mivel nagy arányban tartalmaznak gabonalisztet, tejet és tojást, adagolásukkal érdemes csínján bánni az összetevők nem előnyös hatásainak halmozódása miatt.
Végül is nem rossz a zöldségköret sem, ráadásul az embereknek kifejezetten egészséges. Mi a helyzet a kutyákkal?
Nos, a kutya rágószervei a ragadozó eredet miatt nem alkalmasak a növényi sejtfalak és a cellulóz tökéletes megrágására. Mint az elején is említettük, a kezdeti időkben az elejtett állat gyomortartalma révén jutottak növényi eredetű tápanyagokhoz, ám ezek addigra, mire a kutya étlapjára kerültek, már részben vagy egészben feldolgozott tápanyagok voltak.
Tudomásul kell hát venni, hogy a kutyák a zöldségekben található összetevők emésztésére alkalmatlanok.
Ráadásul van egy növény, melyet előszeretettel használunk a magyar konyhákban, de mérgező lehet az eb számára: a hagyma.
A hagyma ugyanis olyan alkotórészekkel bír, melyek pusztítják a kutya vörösvértesteit, ez pedig főleg apró termetű kutyák esetében veszélyes lehet.
Sok készen vásárolt kutyaeleség dobozán látható, hogy szóját tartalmaz. Mi a helyzet a szójával? Sokak szerint a szója igen jó alternatívája lehet az állati fehérjék kiváltásának, mivel alacsony zsírtartalommal bír, ám mégis több fehérjét tartalmaz, mint sok húsféle, ugyanakkor igen magas a kálcium, kálium, cink, E- és A-, B12 vitamintartalma, és tele van rostokkal.
A „szójaőrület” akkor tört ki, amikor egy időben a nagyüzemi hústermeléssel kapcsolatos anomáliák terítékre kerültek a médiában, ugyanakkor más vélekedések szerint előnyös tulajdonságai mellett rengeteg káros hatással is bír.
Tény, hogy a kutyák táplálásában nem egyértelműen pozitív hatású a szója, mivel nagyon sok állat mutat allergiát a benne megtalálható toxinokkal szemben.
Mi a helyzet a fűszerekkel? Szükséges-e ízesíteni, fűszerezni az ebeknek az eledelt? A természetben bizony nem igazán találkoznak a kutyák fűszerekkel. Persze megszimatolják, de meg nem eszik őket. Tehát ezek az ízesítők teljességgel feleslegesek az ebek táplálásában. Bizonyos fűszerek intenzív illata irritálhatja a kutya érzékeny orrát.
A só, mint az egyik legkedveltebb ízesítő káros hatásairól egyre többet hallani. A túlzottan sós eledel nem is ízlik a kutyának, ráadásul kiissza utána a vizestálját. A só megköti a szervezetben a vizet, ez pedig hosszú távon különféle betegségek kialakulásához vezethet.
Persze vannak olyan fűszerek, melyeknek pozitív hatásai a kutyáknál is hasznosíthatók. Elődeink például fokhagymát adtak a kutyának férgesség ellen, ma már azonban erre a célra igen jól működő tabletták kaphatók, felesleges hát intenzív illatú fokhagymával megtűzdelni a kutya pecsenyéjét.
Érdemes még kitérni a cukorra és az édességekre. Természetesen amikor egy gazdi összeállítja kedvence napi eledelét, nem csokoládéban és cukorban gondolkodik, és nem azt fogja köretként a hús mellé felszolgálni. Ugyanakkor nagyon sokan úgy gondolják, ennyi édes élvezet kell a kutyának, akár étkezés után, jutalomként.
Nos, nem kell. Attól eltekintve, hogy az ő fogaikat is károsítja az édesség, ráadásul még elhízáshoz is vezet, mivel a kedvelt és ízletes falatnak igen magas a zsír- és szénhidráttartalma. Van még egy igen előnytelen tulajdonsága a finom csokinak: minél magasabb a kakaótartalma, ezáltal pedig élvezetesebb az íze, annál mérgezőbb a kutya számára. Tartalmaz ugyanis egy teobromin nevű anyagot, mely annyira mérgező, hogy egy kis testű kutyának akár egy fél tábla csoki is halálos lehet.
