„Ha egy kutya nem tart veled, miután belenézett az arcodba, menj haza és vizsgáld meg a lelkiismeretedet.” (Woodrow Wilson)
Utazni nem csak nagy távolságra és nem csak autóval lehet. Akárhová, és akármilyen járművel is indul útnak a gazda, a négylábúval való közlekedésnek szabályai vannak, melyet egyrészt az útitársak, másrészt a gazda és a kutya biztonsága céljából feltétlenül be kellé tartani.
A legegyszerűbb a helyzet, ha autóval indulunk útnak. Ekkor a kutyát csak bele kell helyezni a már – remélhetőleg – megszokott szállító dobozba vagy táskába és az ülésre kell helyezni. Ez azért fontos, mert így az eb nem tud ugrándozni, ezzel megzavarva a vezetőt és ne adj’ Isten balesetet okozva. Másrészt hirtelen fékezés esetén a doboz vagy táska megvédi a kutyát a leeséstől, sérüléstől.
Persze hosszabb utazás esetén időnként meg kell állni, az ebet megsétáltatni, de nem csak egy ürítés erejéig. Ahogy a mi lábaink is elgémberednek egy hosszabb út során, a kutyának is kényelmetlen egy idő után a dobozban szundikálás, az elmacskásodott apró lábaknak szüksége van a mozgásra. Ilyenkor az eb megkínálható egy kis vízzel, de az etetéssel még nem hányós kutyák esetében is célszerű várni az érkezésig.
Természetesen ha csak a szomszéd faluba ruccanunk át, akkor felesleges az eb teljes felszerelését magunkkal vinni, de hosszabb út esetén a megszokott párna, tálak és játékok kerüljenek be az úti pakkba.
Tömegközlekedéssel a városban utazni nagy kaland, nem csak a kutyának, de a gazdának is. Betarthatatlan előírásokkal kell ugyanis szembesülniük. Kutyát ugyanis csak szájkosárral ellátva lehet buszra, villamosra, stb. felszállítani. A tacskó fejformájára kialakított szájkosár beszerzése nem kis feladat, ráadásul általában rettenetesen utálják ezeket a kínzóeszközöket a kis dakszlik. Egyszerűbb tehát megint egy táska a vállon, vagy egy szállító doboz.
Hasonló a helyzet a vonaton, esetleg hajón is, de mivel itt általában hosszabb ideig egy helyben marad az ember, így a kutyának is kényelmesebb a kényelmesen kipárnázott helyén bezárva pihenni. Hosszabb út alkalmával lehetőség van a kutyát a peronon vagy a hajó fedélzetén megsétáltatni, megetetni- és itatni.
A repülővel való utazás korántsem olyan elviselhetetlen a kutyák számára, mint azt sokan gondolnák. Egyrészt megfelelő előzetes egyeztetések után a kisebb ebeket méretük miatt általában felengedik a fedélzetre, így az előírásoknak megfelelő szállítódobozban a gazdi közelében maradhatnak. Célszerű nem megtömni utazás közben az ebet a repülőn felszolgált, számunkra ehetetlen gumiszendviccsel, és itatni sem kell rövidebb út esetén. Azt, hogy kiveszi-e a dobozból az ölébe vagy sem, mindig az útitársak és a légi utaskísérők hozzáállása határozza meg.
Teljesen mindegy, hogy hová utazik az ebbel, ha hányós fajta, gyakran van rosszul utazások alkalmával, nehéz döntéssel szembesül. Vigye magával, vagy keressen felügyeletet számára? Amennyiben magával viszi, gondoskodjon a rosszullétet csökkentő gyógyszerről, ebben állatorvosa segítségére lehet.
Ha mégsem a közös utazás mellett dönt, megfelelő személyt kell találnia, aki az elkövetkezendő napok vagy hetek során gondoskodik a kutyáról. Persze ez ideálisan a család lakhelyén, a kutya megszokott környezetében, a négylábú által ismert és kedvelt személy által történik, ám nem mindig járható ez az út. Bizony végig kell kérdezni minden szóba jöhető rokont és barátot, ki vállalja a feladatot. Ha nem marad más megoldás, a legtöbben ilyenkor kutyapanzióba adják az ebet.
Kutyapanzió sokféle létezik, mindenképp érdeklődjön az ismerősöktől, ki melyiket ajánlja. Még az ajánlások begyűjtése után is tájékozódjon, járja végig a helyeket és győződjön meg arról, hogy megfelelő, higiénikus körülmények között, állatorvosi felügyelet mellett gondozzák a rájuk bízott kutyákat. Csak akkor hagyja ott a kutyát, ha mindennel elégedett.
Akárhová is kerül felügyeletre az eb, a megszokott párnát, tálakat, ennivalót, szükség esetén a gyógyszereket, játékokat illik vele vinni, sőt, a házi állatorvos nevét és telefonszámát is megadni. Lehet, hogy baj esetén nem ő fogja ellátni a kutyát, de felvilágosítással szolgálhat kollégájának az eb „előéletéről”.
Hazatelefonálgatni teljesen felesleges. A kutyák legtöbbje az első pár napban teljesen természetes módon levert, étvágya csökken. A kezdeti rossz hírek csak elrontanák a nyaralást, miközben a kutya pedig pár nap múlva megszokja új helyét, és felszabadultan fog játszani.
