Mostanában elég sok eső esett, márpedig eső után hirtelen megjelennek a gombák az erdőben. Nem csak ősszel, az őszi esőzések után, de bármely évszakban számolnunk kell ezzel, még ilyen nagy melegben is. Ha elvisszük kutyánkat sétálni végre, élvezve, hogy a zivatarok után lehűlt kissé a levegő, nem árt figyelnünk.
A legtöbb ember néha elmereng azon, valójában mik is azok a gombák. Annyi féle gomba létezik. Van, amit megeszünk, mások mérgezőek és halált okoznak, megint mások a szervezetben élnek. Egyáltalán, hogyan lehetséges, hogy gyakorta röpke idő, akár egyetlen éjszaka alatt előbújnak a földből?
Akinek pedig kutyája is van, biztos elmereng azon, a séták során hogyan tudja megállapítani, baj-e, ha kedvence éppen beleharap az egyikbe.
A mérgező gombák felismerése
Hát, ez lehetne akár nyerő kérdés is egy kvízjátékban. A gombákat ugyanis tanulás és képzettség nélkül nagyon nehéz beazonosítani. Az ártalmatlannak tűnő gombák némelyike igencsak mérgező, míg a nem túl tetszetős kinézetűek jó része akár igencsak finom is lehet. Gondoljon csak a gyilkos galócára, amely kinézetre szinte teljesen ártalmatlan, míg a – valljuk be – elég undi kinézetű szarvasgomba méregdrága ínyenc finomság.
A kucsmagomba kifejezetten finom és ízletes, de könnyen összekeverhető a papsapkagombával, amely hasonló színű, méretű és megjelenésű, ráadásul a kucsmagombákkal egy időben terem. Egy kis harapás belőle, és máris jelentkeznek a mérgezés tünetei: gyomorfájdalom, hányás, koordinációvesztés, köszönhetően a gombában levő mérgező anyagoknak.
A gombák azonosításához sok tanulás szükséges, ismerni kell minden törzs, rend, család, ezen belül fajta jellegzetességeit. De még a képzett gombasazkértők is igen alaposan meg kell vizsgéljanak minden egyes gombát, hogy biztonsággal kimondhassák, ehető, amit látnak.
A gombamérgezés tünetei
Ha a kutya gombát falatozott a séta során, úgy kell hozzáállni a dolgokhoz, hogy az mérgező volt. Jobb az óvatosság, mint később a szomorú tény, érdemes minden esetben megmutatni állatorvosnak. És bár tény, hogy az esetek nagy részében teljesen ártalmatlan gombát fal fel az eb, még abban az esetben, ha nem is halálos kimenetelű a falatozás, okozhat vese- és májkárosodást, komoly gyomorrontást, hányást és ezáltal kiszáradást a gomba. Vannak olyan vadontermő fajok, amelyek erősen pszichiaktívak. Nem érdemes tehát kísérletezeni, hogy lesz-e baja, vagy sem.
A gombamérgezés tünetei elsődlegesen a gyomorfájdalom, melyet hányás és hasmenés követ. Jelentkezhet még fokozott nyáladtás, vizenyős szem, lassú szívverés, levertség, erős hasi fájdalom, a szemfehérje sárgulása, görcsös rohamok.
A gombamérgezés kezelése állatoknál
A gombamérgezés kezelése javarészt tüneti kezelése, a beteg állapotának stabilizálása a cél, valamint a toxicitást kiváltó anyagok kiürítésére vagy semlegesítésére irányuló kezelések zajlanak.
A gyomor kiürítése érdekében hánytatják az állatok, gyakorta adnak aktív szenet a benn maradt méreganyagok felszívására, amennyiben a hánytatás során nem sikerült az összes lenyelt gombától megszabadulni. A kezelés érdekében hasznos lehet, ha a megevett gombából maradt darabokat, esetleg ugyanolyan, mellette növekvő gombát be tud mutatni az állatorvosnak, aki ezáltal meg tudja határozni, milyen méreggel áll szemben. Egyszeráen szedje össze, csavarja papírzsebkendőbe vagy papírtörlőbe. A műanyag zacskó nem jó a gomba tárolására!
Amíg az orvos nem tudja pontosan, hogy milyen gombát evett meg az állat, azaz milyen toxin került a szervezetébe, nem tudja megjósolni sem a kezelés kimenetelét.
Éppen ezért a legjobb módszer, ha a séták során ügyel arra, hogy kutyája ne tudjon gombát falatozni. A kertből, udvarról eső után érdemes azonnal eltávolítani minden, hirtelen előbújó gombát, nem kockáztatva, hogy baj lesz.
